Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-27 / 39. szám

8 Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija I K Kántor tanítói kinevezés. A kincstár kegyurasága alatt álló ungvári róm. kath kán- tortanitói állásra Zádor Jenő balmazújvárosi kántortanitó neveztetett ki. Előléptetések. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter Nagy Kálmán huszti, Kászo- nyi István, Marikovszky Aranka m.-szigeti és Rácné Renichovszky Karola dragomérfalvai állami elemi iskolai tanítókat, illetve tanító­nőket a népnevelés terén szerzett kiváló ér­demeik elismeréséül az 1907 évi XXVI. tör­vénycikk 9 szakasza alapján jelenlegi állo- máshelyükün igazgatótanitókká előléptette. Tanári kinevezés A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Horváth Gyula oki. tanárt a szatmári kir. kath. főgimnáziumhoz helyettes tanárrá nevezte ki. Kath. tanítóképzők tanterve. Va- szary Kolos bibornok hercegprímás a püs­pöki kar nevében felhívta az Országos Ka­tholikus Tanügyi Tanácsot, hogy az uj állami tanterv alapján a kath. tanító- és tanítónő- képzők tantervét kidolgozza. Az elnökség fel­kérte a hazai katholikus tanitó-képzők tanár­testületeit, hogy az egyházhatóságok által megküldött állami tantervet alapul véve, vé­leményéé javaslataikat a katholikus tanító­képzők tantervére vonatkozólag e hó 20-ig a tanács elnökségéhez terjeszszék be. A tanács 28 án tartandó ülésén veszi tárgyalás alá a tanártestületek és előadók munkálatait Ezen a tanácsülésen alakul meg az országos bi­zottság, a tanítóképző és intézeti népnevelés­ügyi és nőnevelési szakosztályai. Megválasztás. A poprádi polg. leány­iskola igazgatósága Szeghy Ilona oki. polg. iskolai tanítónőt tanintézetéhez megválasz­totta. Az ipari pálya megkedvelése. Zichy János gróf kultuszminiszter körrendeletben fel- I hívta a tanfelügyelőket, hogy figyelmeztes­sék az összes elemi és polgári népiskolák igazgatóit és tanítóit az iskolából kikerült és tizenkettedik évet meghaladott fiuk szüleit, hogy amennyiben gyermekeiket ipari vagy kereskedői pályára szándékoznának adni, azt jelentsék be az intézet igazgatójánál. Az igazgatók pedig a kínálkozó tanoncot jelentsék be a budapesti ipari és munkásközvetitő-in- tézetnek, a mely díjtalanul és nagy gonddal igyekszik a tanoncokat Budapesten, esetleg vidéken megfelelően elhelyezni. Háromszázéves iskola. Az ungvári kir. kath. főgimn. 1913 évben fennállásának 300 éves évfordulójához ér, A főgimn. tanári testületé ez évfordulót országos ünnepségek között akarja megünnepelni, mely ünnepség módozatainak megállapítása céljából a városi társadalom és az intézet egykori növendékei köréből egy bizottság fog alakulni. Az ün­nepség 1913 május havában lesz megtartva. Nagybányai diákok a kiállításon. A nagybányai áll. főgymn. tanulóifjúsága az igazgató és többi tanár vezetése mellett tegnap 26-án átrándult Szatmárra a gazdasági kiállítás megtekintésére. Iskolakönyvek, lm akönyvek, Folyóiratok, Diszművek, Üzleti könyvek, Könyvtárak, Albumok kötését és aranyozását, úgyszintén raj­zok kasirozását, passepartouk, papir- reklámláblák arany ozását, pontos és tar­tós kivitelben, szolid árak mellett készít Gárdos Ferencz könyvkötészete Szatmár- Németi, Deáktér 7. „HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. szeptember 27. Kiállítás. Egy furfangos képű, ravaszkodó szemű magyar állított be szerkesztőségünkbe. — Mennyiért adnák ki nekem a Pannó­niát ? — kérdezi komoly tapogatózással. A ködtnönös, foszlott subáju paraszt­ban valami nábobot gyanítottunk e kérdésre. Megelevenedett előttünk Vas Gereben, meg Jókai egypár ilyen csizmás, mándlis Kroesusa, azért hát csínján tapogatóztunk mi is. — Hát aztán mennyi időre kellene a Pannónia, bátyám uram ? — No, csak egy hétre. — Hm, sok pénz kell ahhoz. — Vagy ötezer pengő elégedendő? — kérdi a magyar. Most már biztosak voltunk, hogy egy milliomossal beszélünk. De mit is akar ez a Pannóniával: nem fért a fejünkbe. Vallatjuk hát a magyart, hogy mire kellene neki az a bolond nagy épület. — Mire? Hát kiállítást akarok rendezni. Aha, ebben biztosan ágaskodik a ma­gyar virtus, le akarja egymaga főzni a Gaz­dasági Egyesületet. — Aztán mit állítana ki? — kérdezzük nagyérdeklődéssel, óriási uradalmairagondolva. — Mit? Hát ezt, la! — sezzel odamu­tat egy kis darab, foghegyre való — szalonnát. Gyanakodva néztünk a magyarra s hú­zódtunk a telephon felé. — No, no, nem vagyok én bolond — folytatja a ködmönös. Hát voltam a kiálli táson. Ki van Írva, hogy — aszondja — ser­tés- és juh-kiállitás. Megnéztem. Hát nem bebolonditanak annyi embert egy koronás antróval! No, mondok, ha egy egész megye egy szál koczát három malaczczal, meg négy birkát tud csak kiállítani, hát akkor én is kiírhatom: Birkás István nagy gazdasági ki- állitása. Beléptidij két korona. Egy ember csak nem állíthat ki többet, mint egy kis szalonnadarabot, ha a megyének csak egy disznaja van. Mégse bolond ez az ember, gondoltuk magunkban. Hanem már nagyon észrevehető volt a pipája. Antik darab lehetett, látszott a külsején, ősi réíeglerakódások illatát ter­jesztette. — Tudja mit, öreg — mondjuk a ma­gyarnak — azt is írja ki : Régiség-kiállítás, és mutogassa ezt a pipát is, mert ebből már a kuruczok is pipáltak. — Meghiszem azt — felelte megcsil­lanó szemmel az öreg. S egy uj eszmével gazdagabban távozott, hogy megnyissa a kontra-kiállítást. JS drágaság. Az eszmegyáros udvar- és szobaseprési gondolatai mellett is figyelemmel kiséri az eseményeket. Napról-napra látva a piaczi árak emelkedését, valamint a kis hamisnak (ezt a nevet már Szatmáron is kivívta a tej) garázdálkodásait, nehogy zendülés törjön ki a drágaság ellen nálunk is, egy csillapító ki­áltványt küldött szerkesztőségünkbe. A kiáltvány tagadja a drágaságot. Bizonyságai ilyenl'élék: , — Drágaság volt, igenis, de még — az Árpádok idejében. Akkor egy könyvért egy falut adtak, — ma 20 fillér. Akkor nem volt pénz, a min például egy gummisarkot lehe­tett volna venni, vagy egy villamos-körtét. Akkor egy utazás belekerült vagy 50 pengőbe, ma 80 fillér. Akkor egy tulipán-hagyma 1000 forint volt, ma 10 fillér. — Hol a drágaság? — Kiált föl a ki­áltvány. Conticuerunt omnes . . . N n d Szerkesztői Üzenetek Kéziratok megőrzésére és visszaküldé­sére nem vállalkozunk. Sz. J. Nagy örömmel veszszük ígért és már meg is kezdett munkásságát. A tanítók lelkes gárdá­jára nagyon számítottunk is lapunk hivatalossá téte­lével és az „Iskola“ rovat megnyitásával. Az a rovat a tanítóké és érdekeiké, nekik is kell azt betölteniük. Várjuk is, hogy ez a múltban oly nemes munkakedv­vel dolgoz^ tanítóság derék szellemi munkásságot fejt ki a számára fönntartott hasábokon. Sok ilyen tevé­keny, dolgozó, lelkes és áldozatos tanítót adjon Isten egyházmegyénknek és a hazának 1 Szivünkből kö­szöntjük. Belső munkatársak: HARASZTHY BÉLA dr., KERTÉSZ PÁL, és «ERKER MÁRTON dr. Nyomatott a Páímány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz S. sz. Szatmár Deáktér. Városház-épület. PS" Több egyenruházati intézet szerződött szállítója. Készít mindennemű polgári öltönyöket, papi reverendá­kat; mindennemű öltöny készítésnél a fősulyt az elegáns sza­bás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Állandó nagy raktár honi és angol gyártmányú szövetekben. Elsőrangú egyenruházati és hadi felszerelési intézet- Üzletem nagy forgalma által áruimat olcsóbb ár mellett szállíthatom, mint bármely más czég. Átalakítások gyorsan és olcsón eszközöltetnek. Kérem ennélfogva engem becses megrendeléseivel megtisztelni; biztosítom, hogy a legcsekélyebb megrendelésnél is a legnagyobb megelégedésére fog szolgálni. INC1UK JÓZSEF, 7 szabómester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom