Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-25 / 4. szám

Szatmár. 1011. jamiárius 2ö. .HETI SZEMLE o harmadiknegyedik nemzedékben tudja ezt a faji jelleget ugy-ahogy eltüntetni. Mindezt, úgy látszik, nem tudja Oroszlánszívű Mór. Az is lehetséges azonban, hogy csak nem akarja tudni. Fényes ur, mondja meg őszintén: úgy éljenek a zsidók, ahogy ön hiszi, amit mással elhitetni akar ? (dr.) SZÍNHÁZ. (ve.) A „Dialógusok“ örökszép darabjai közül is kiválik az a beszélgetés, a mely a művészetről szól. A megoldhatatlannak tetsző nagy kérdést veti föl Sokrates: Mi a szép? Szokott mód­jával a meredek szélére viszi tanítványait és mikor előttök már csak a szakadékos mély­ség van, akkor építi meg az ő látó bölcsesége az örvény fölött átvezető hidat. Találóbban, igazabban azóta sem felelt meg senki a nagy kérdésre. A tanítványok Sokrates kérdését vitatva, útvesztőbe jutnak: az a szép, ami tetszik, tehát mindenkinek más a szép. A szent liget árnyas uljain vitatkozókat ekkor megállítja a bölcs mester:-— Mit gondoltok, ki vinné el az olim­piai versenyen a legfőbb jutalmat, ha azé volna a győzelem, aki a legszebbet mutatja? — Bizonyosan az, aki a legtöbbnek tet­szik, — mondják a tanítványok. — Azt gondoljátok? Hát jönnének a versenyre Hellas tartományaiból a versenyzők. És előállanának először a büvészkedők, a pi- aczi csepürágók. Ez nagyon tetszik a népnek, a sokaságnak. Azután kiállanának a bitkózók, diskos-vetők. Ez is nagyon tetszik a fiatal­ságnak. Azután a lantosok énekelnék szerelmi dalaikat. Ez nagyon tetszik a fiataloknak, a nőknek. Azután a homerosi rhapsodok adnák «lő énekeiket. Oh ez nagyon tetszenék a hő­söknek, a harczosoknak. Azután föllépnének A tragikusok és eljátszanék fájó, megtisztító történeteiket. Ez nagyon tetszenék a bölcsek­nek, az öregeknek. — Ki volna hát a győztes ? Aki a leg­többnek tetszett? Ugye, aki a legkevesebb­nek tetszett? Az.a szép, ami a bölcseknek, a keveseknek tetszik. Miljmn átlátszó, meggyőző igazság ez! Tetszhetik millióknak Tatár Péter és csak egy-kettőnek a Divina Commqedia — bizony azért Dante a művész. És a milliók csak a magok sekélyes silányságáról tesznek bizonyságot, mikor nem találnak szépet Dan­tébán, az emberiség legnagyobb óriásában, íme, valójában félni kell attól, ami a tömeg­nek tetszik. Az hitványság és értéktelenség. Hát az öregek, a kevesek, a bölcsek hi­ába mennének el a mi „városi“ színházunkba. A sokratesi osztályozás szerint az értéktele­nek, üresek, Ízléstelenek gyönyörködő helye ez. Rendjén volna ez akkor, ha a város nem állana a maga erkölcsi súlyával és szubven- cziójával a színház mögött, ha nem tennénk különbséget a czirkusz, vagy orfeum — és a színház között; ha csak szórakozó hely és nem a művészet temploma volna a színház. De mivel ez a sok „ha“, sőt még a szinügyi bizottság is megvan (orfeumi, cirkuszi bizott­ság pedig nincs), tehát teljesítse ez a bizott­ság erkölcsi kötelességét. Mert azt lehetet­lennek tartjuk, hogy a szinügyi bizottság el­nöke és tagjai ne tudnák, hogy nem színház az, ahol örökké értéktelen operette és pár, nagyon kétes erkölcsi felfogást hirdető „mo­dern színmű“ van állandóan a műsoron. Ez .évadban hallottuk-e csak egyszer is Shakes- peare-t, Moliere-t, Ibsen -t? Katona, Vörös­marty, Csiky, Szigligeti, Madách beszélt-e hozzánk ? Pedig ez a város iskoláival ezrekre menő sokaságot vonz ide Szatmárra. Micsoda művészi és erkölcsi nevelést kap a jövő ge- nerácziója a szinügyi bizottság hallatlan kö­zömbössége miatt? Léha cynismus, gerincz- sorvasztó érzékiség ölje meg az ifjúság ham­vas lelkét, hogy elpusztuljanak e szexuális kor fertőjében ők is? Hetenkint legalább kétszer bölcseknek, jóknak, értékes lelkeknek való igazi művészet kapjon hangot a színházban, ennyit kértünk a múltkor. Talán csak van egy üzleti szel­lemű igazgatóval szemben ennyi hatalma a szinügyi bizottságnak ? Az oblomovismus itt már bűn. A heti műsor egyébként valami halvány akarást mutatott az előbbiekhez képest a ha­ladásra, mert az örökös üres léhaságokon kí­vül legalább egy iránydarab, egy történeti színmű, sőt egy népszínmű is műsorra került. Mintha a szereplőkben is megvillant volna a jobb Ízlés, legalább H. Bállá Mariska játéká­ban nem t pasztáitok azt azt az elkapatott önteltséget, mely azzal akar excellálni, hogy messze letéved az Ízlés útjairól. Most igyeke­zett a diskrét finomságra és ha nem is sze­rezte meg a művészi élvezetet — ez azonban nem neki, de szerepének tulajdonítható —, igazán törekedett arra. Olyan vérbeli szí­nésznő, mint ő, nem is szorult Ízléstelen fo­gásokra, hogy sikerei legyenek. — Szende Fe- rencz, Dénes Ellával és Káldorml a társulat legjobb erői közül való, minden szerepűket meg is játszszák, amit már Burányiról nem mondhatunk el, Herczeg is sokszor felületes, Heltay és Mátray pedig legtöbbször a karzat­nak dolgoznak, holott sok érték rejlik ben- nök, Zöldy Vilma jól alakit, törekszik a psy- chologiai mélységekbe bepillanttatni, de még valami vontatottság, sőt néha kedvetlen fá­radtság mutatkozik játékában ; Baghy Gyula komoly, igen számbavehető erő, Vidor is, de benne még sok a pathosz, ami Síposnak is hibája, ez a fiatalos forrongás azonban a leg­jobb biztatás teljes művészi kialakulásukra, ezt várjuk még a sablonosán dolgozó Boos Jenőtől is. Sok kívánnivalót hagy maga után a rendezés, öltözködés stylszerüsége ; művelő­déstörténeti compendiumokat nem árt tanul­mányozni a rendezőnek, akkor majd nem ta­lálkozunk ágy elé való szőnyegekkel — ka- czagány helyett — meg francziskánusokkal a X., XI. században. Kedden a „Vig özvegy“, szerdán felötlő készületlenséggel és szerep nem tudással „A botrány“, csütörtökön és pénteken ügyes ren­dezésben „Casanova“, szombaton Szi/clay Fe- rencz dr „Az uj Isten“-e került színre. Sok erőt sejttető drámai képekből áll ez a történelmi színműnek nevezett darab. Mint első színpadi müvét a szerzőnek, meleg érdek­lődéssel fogadta a lelkes közönség, elárasztva a fiatal Írót ünneplésével, tapsával, babérko­szorúkkal. A magyar kereszténység születésével fog­lalkozik a darab, a szenvedelmes gyűlölettel, amely a pogány magyarságot elfogja s láza­dásra lobbantja az uj eszmeáramlattal szem­ben. Ha nem is sikerült a szembeszálló két el­lentétes felfogás drámai kidomboritása a szer­zőnek, ha a föllépő kereszténység csak silány, hitvány «alakokban és a gyöngének, félreve- zetettnek feltűnő szent Istvánban mutatkozik meg, annál találóbb volt a pogány magyar lélek drámai erővel ható rajza. Itt már nem felszínnel, de a psychével találkoztunk. Kí­vánjuk a jellegzetes, pompás stylussal dolgozó fiatal szerzőnek az igazi, a jelentős további sikereket. Vasárnap d. u. a „Czigánybáró“, este a minden tnagj7aros és népies izétől megfosztott „Piros bugyelláris“, mig hétfőn megint egy léha operette, a „Czigányszerelem“ került színre. Azé heti műsor: Szerdán: „Casanova“. Csütörtökön és pénteken: „Kis lord“. Szombaton : Nőegyleti hangverseny. Vasárnap d. u. „A balkáni herczegnő“, este „Kis lord“. Előfizetőinket, különösen a papsá­got és tanítóságot kérjük, hogy az eset­leges magán-, iskolai- vagy községi hir­detésekkel alkalomadtán lapunkat szí­veskedjenek felkeresni. IIIREK. Előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy elő- és utó fizetéseiket szíveskedje­nek mielőbb rendezni a múlt számunk­hoz csatolt postautalványok fölhaszálá- sával. — A kik január ins végéig hát­ralékaikat nem rendezik, azoknak féb- ruáriusban megküldjük tartozásaik ki­mutatását. Katholihus palotát! Múlt számaink vezérczikkei egyházme- gye-szerle általános érdeklődést éb­resztettek, a mit mai számunkban megkezdett hozzászólások is mu­tatnak. A gondolat csak igy válha- tik valóra, ha a még kiformálat- lan tervet minden oldalról, pro és contra megvitatják a hozzáértők. Hosszabb, rövidebb czikkeket kap­tunk már eddig is, a melyeket be­érkezésük sorrendjében mind közzé adunk. Itt közöljük Kosztra Ignácz tb. kanonok, esperes-plebános hoz­zászólását és indítványát: ürömmel és a lelkesiiltség egész meg­hatottságával olvastam a „Heti Szemle“ folyó évi 2. és 3. számában megjelent vezető czikkelyeket; s a kath. palota-épi- tés szükségességének tüneményszerüen indokolt tervezetét helyeslem. A kivitel módozatához — igénytelen véleményem szerint — csak pénzügyi capacitások, a tervezethez pedig csak e téren már inventiókkal eredményesen kitűnt egyének szólhatnak. Nekem egy szerény indítványom van. Alakuljon egy vezérbizottság, mely egyházmegyénk latin és görög szertar- tásu katholikusainak egyesítése, tömö­rítése iránt javaslatot készítsen, mely megfelelő jóváhagyást nyervén, az actió a kath. palota felépítéséért kezdődjék meg a kath. érdekek égetően szükséges védelmére. Ezen nagy fontosságú kérdésben a kedvező fejleményeket nagy érdeklődés­sel várom. Szabó Norbert nagyprépost alapítványa. Szabó Norbert ez. püspök, nagypré­post, az elaggott és jól megérdemelt nyuga­lomban levő egyházmegyei papok felsegélye­zésére eddig részletekben tett 9000 K alapít­ványát újabb 1000 K adományával 10,000 K-ra emelte fel. Azt is kijelentette, hogy az alapítványát továbbra is gyarapítani szándé­kozik és végrendeletileg is ugyanazon czélu, jelentékeny alapítványról gondoskodott. Püs­pök ur Öméltósága az alapitó kívánságait el­fogadva és jóváhagyva a következőket ren­delte el: Az alapítvány elnevezése : „Szabó Norbert szatmári nagyprépostnak betegse- gélyző alapja a szatmáregyházmegyei nyug­díjas papok részére“. Az alaptőke 10,000 K készpénzben. Az alapítvány ezélja és rendel­tetése az elbetegesedett és nyugdíjban levő papoknak segélyben való részesítése avégből, hogy gyógyulást nyerjenek, vagy legalább szenvedéseiket elviselhetőbbé tehessék. A se­gélyezés egyizbeni összege egy beteg pap részére 200 koronánál kevesebb nem lehet és 400 koronát meg nem haladhat. Ha a nyug­díjas papok között nem találkoznék olyan, a ki betegsége miatt a segélyezésre reá volna utalva, a kamatok tőkésittessenek és azzal az alapítvány tőkeállománya növeltessék. Isten jutalmazza meg a jótékony főpapot hosszú élettel, hogy nemes leikétől vezérel­tetve még életében is növelhesse alapítványát. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék ezégem különlegessége. 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom