Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-25 / 4. szám
Szatmár, 1911. januárius 25. 8 ben szorongás nélkül folybatik le egy kat- holikus bál, amelyben a színi előadásra is berendezett emelvényéről egy egy darabot akár 1000 vendég is végig élvezhet. Olyan terem kell, amely az autonómia remélhető bekövetkezésének esetén egy egyházmegyei autonómiai gyűlésnek alkalmas szintere lehessen. Olyan terem kell, amelyben az autonómia be nem következése esetén egy egyházmegyei zsinatot Jehessen tartani. Mindent összefoglalva: mint öt politikai vármegyéből álló egyházmegyénknek vallási főhelye Szatmár és egyházfejedelme e városnak püspöke, úgy e vallási czentrumba arányaiban nagy, az egyházfejedelem közelébe egy fejedelmi- leg komoly és művészileg szép gyülésterem kell, amelyben Krisztus kifejtheti szent vallásának és igazi -egyházának szocziális áldásait. A kath. palota szükségességének gyö kerét egy impozáns terem sürgős szükségességében látom, mert ma katholikus kézen Szatmárqp ilyen terem nincsen. A mikéntet illetőleg általánosságban any- nyit jelentek ki, hogy a nagyterem és a kath. palota kérdését a kath. kaszinóval és a Pázmány-sajtó telkével kapcsolatban, sőt a kaszinó keretén belül lehet a legbiztosabb siker reményében megoldani, mint amely kaszinó e napig sem nevén álló telekkel, sem tulajdon házzal nem rendelkezik. A részletezés egy másik ezikknek anyagát alkothatná. Kováts Gyula dr. Az ökörmezői uzsorás király. Már a neve is bizalmat kelt: Zizovics Leiser Iczig. Foglalkozása uzsorás, sőt az uzsorások királya. Országos rekordot ért el, hat és fél kilót nyomnak azok a papirosok, melyek a bíróság előtt sötét bűneit vannak hivatva bizonyítani. Mégis, midőn róla Írunk, a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel kell eljárnunk, mert Andrássyt, Apponyit, a mágnásokat és püspököket szabad szidni, de Zizovics Leiser Icziggel csínján kell bánni, mert különben az antiszemitizmus szörnyű vádjába fogunk keveredni, hacsak nem ütjük a zsidó mellett a „slendrián“ közigazgatást, és a ruthén papságot is, „mely nem törődik népével/1 Parvenünek fognak tekinteni, aki kicsinyeskedik, tehetetlenül gyűlölködik, vádaskodik és olcsó tapsokra vágyik. Máramaros az uzsorának és hamis es„HETi SZEMLE* künek klasszikus hazája. Messze esik a világtól, nincsenek vasutjai, országutjai. Idegen nem jár ormótlan hegyein, kopár szikláin, zordon havasain. Senki sem ad hirt a sötét bűnökről, melyekkel tele van e vadregényes, de elszigetelt, magas hegylánezoktói elzárt vidék. Ennek a pátriának lakója a ruthén. Tisztességes, becsületes jó nép. Mie- lőit a kazár bevándorolt, ha nem is bőségben, de tisztességesen megélt. Krumplit, ku- koriczát termelt, erdőt irtott, marháját legeltette a réten, birkát nevelt, disznókat mak- koltatott az erdőn, rőzsét szedett a Hoverlán és a Priszlop alján. De amint betette lábát a kazár, vége volt mindennek. A kazár ismeri a paraszt hibáit, az urak gyengéit, jobban és pontosabban ismeri a törvényt, mint akárhány fiskális. A maga mozgékony elméjével, gyors felfogásával egy pillanat alatt átlátta a helyzetet, rávetette hurkát a paraszt nyakára és könyörtelenül fojtogatni kezdte. Frivol eszközökkel kijátszotta a törvényt, hisz ismeri a törvény azon szakaszait, amelyek kiforgathatok, ismeri az uzsoratörvényt, és ezer módot talál, hogy magasabb kamatot szedjen. Ha máskép nem lehet ő maga feji kamatba a ruthén tehenét, ő maga kaszálja a ruthén szénáját, természetesen, egy hónap alatt tízszer több tejet árul és több szénát’ kaszál, mint a mennyi a ruthén kamat és tőke tartozása együttvéve. Koholt okiratja, hamis tanúja annyi van, amennyit akar, és akkor van, amikor akarja. — Velük szemben tehetetlenek vagyunk. A magyar törvények ál liberalizmusa, álhumanizmusa nem engedi, hogy e rablókkal kurtán elbánjunk. A magyar közigazgatás és igazságszolgáltatás tanácstalanul áll. Bármenynyire lássák a gazságokat, nem csaphatnak le rájuk, mert a törvény megköti kezüket. Bár az uzsora törvényt már háromszor is szigorították — legutóbb Günther alatt — mégsem sikerült e rákfenét kivágni. Nem csoda, ha mindig szélesebb és szélesebb körökben kezdik követelni az uzsora törvények újabb szigorítását. Hogy a Zizovics Leiser ügy hova fog fejlődni, azt e pillanatban senki sem tudja. Egy tanulságot azonban már most is levonhatunk. Iczig és a szigeti zsidók jelentékeny összeget adtak össze, hogy vádlottat az előzetes vizsgálati fogságból kiszabadítsák. Azt a bámulatos összetartást Jcell tőlük megtanulnu.ik, amely egyik legnagyobb erősségük. Legtalálóbban jellemzik ezt dr. Danzig Samu a m.-szigeti szefárd hitközség rabbijának szavai, aki Húsz Abrahám felakasztása után 1908 márczius 15 én a mára- marosszigeti izraelita szefárd „templomban" tartott magyarnyelvű beszédében ezt mondta : Testvérnek tekintsük még azt is, aki anyagi vagy erkölcsi csapás által a társadalom vagy állam ellen vétett. Nem mint bűnöst segítsük és támogassuk, hanem mint testvért, mint vérünkből valót. Ha valaki vétkezik, és nem adatik meg neki a mód és alkalom arra, hogy ismét tisztává váljék, akkor mi vagyunk a hibások azért, ha a társadalmi életből kiküszöböUetik. (k.) A közös bank védőinek egyik legfőbb argumentuma a nagyhatalmi állás. Ez a szörnyű, falánk minotaurus, . amely milliárdokat emészt meg, von el a nemzettől vérben és pénzben úgy, hogy gazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk, kultúránk ennek a koldusa. És ha legalább sütkérezhetnénk a nagyhatalmi állás fényében! De ez ránk nézve chimaera. — Nekünk különben is volt már Szent Istvántól kezdve a mohácsi vészig nagyhatalmi helyzetünk, és pedig — Ausztria nélkül. Hát most Ausztria — ha mindenáron akar — legyen nagyhatalom — Magyarország nélkül! Ebbe aztán semmi beleszólásunk nem volna. De hogy olyan közjogi absurdumokkal —. mint a bankprovisorium most beterjesztett törvényjavaslata is — álljunk Ausztria mellé és mondjunk le nehezen szerzett és megőrzött jogainkról, ez már öngyilkosság volna. Az ellenzéki pártok mind összeforrtak, még a (17 esek is, e kérdésben, ami biztosit, hogy e lehetetlen bankprovisorium-javaslatból nem lesz törvény. Sötét zúgok. Budapest, 1911. jan. 22. A magyarországi Symbolikus Nagypáholy jelenlegi akcziójának tengelyét az általános, titkos, egyenlő és községenként való választói jog, a szekulárizáczió és az ingyenes, állami és felekezetmentes népoktatás képezi. Ezek közül a kérdések közül a mai magyarországi szabadkőművesség különösen a szekulárizáczió keresztülvitelére törekszik, mert ezzel reméli elérhetőnek a holtkézi vagyon felett a rendelkezési jognak Nagyon is kellenek abból a fajból, amelyikből én még csak a Jászai Mari kiabálásait és oroszlánszökéseit láttam. Közönséges, igazi embereknek mintha nem volna szükségük akkora bömbölő hangra, és ily aránytalan méretű szökésre. Ellenségünket kisebb hanggal is meglehet fogni és csekélyebb ugrással is elérni. Mennyivel másabbak az Aristophanes bőrgyárosai, éhes színészei, kapzsi bírái. Azok itt laknak Szatmáron, Budapesten, Debre- czenben, Kassán. Azokkal utazhatunk, étkezhetünk, politizálhatunk koaliczióról, ha- ladópártról, akár munkapártról is, Andrássy- ról, Tiszáról, Apponyiról és Kossuthról. Ah, azokat meg lehet ismerni. Ami Zrínyink ezeket a horvátokat irta le eposzában, és azokat a törököket, akiket a legutóbbi porosz háború porosz diplomatáiban és nagyhangú feszelgő győzteseiben láttunk. Maga nagyatyja egy jó katholikus a legfinomabb néppártból, ahol a vallás a végletekig hajt. Szeretem az ilyen embert, mert hiszek érzéseiben. A Wekerle modern vallásossága, a Csáky liberalismusa, a boldogult Szilágyi konok hajhatatlansága hidegen hagy, mert hangjuk nem a vallásé, hanem a politikusé, a nagyon okos számitóé. Hát Jézus, a mi Urunk valahogy nem volt ilyen éles logikus, de forró, egészséges szivü. Nem azt kereste, mi tetszik a királynak, hanem mi tetszenék a nyomorult embernek, aivinek se védője, se vigasztalója. Zrínyi az embert kereste erényeivel, hibáival, együgyüségeive), rövidlátásával együtt. Olyanok kéllettek neki, akik ne csak a bankettekhez, hanem az ágyú torkához is el merjenek menni. Akiknek tökéletlensége : a valódi ember tökéletessége lett. Kölcsey Ferencz nem a németek dicsőítésére irt nagy lendülettel, melyben a tört üveg csengése mindenütt fölismerhető, hanem irt, dalolt, zengett, imádkozott, hogy: „Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel“. Oh mily édes, mily igaz, mily velőt- rázó hang, mily szentséges imája ma is a magyarnak. Kölcsey itt lakva hazájában rólunk, nekünk irta: a Zrínyi énekeit; a hiú, köny- nyen elbizakodó magyarnak a Vanitatum vanitas-t; s a hü magyar lovagnak a Do- bozy Mihály megható szép balladáját. Irt a Dunáról, Tiszáról, hol őseink vérüket ontották — a hálátlan utódokért. — Erre volt akkor szükségünk. Van ma is különösen — csak költőnk nincs hozzá. — Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz“ czimü haragos ódáját nem miniszteri ebéden irta — finom megrendelésre fekete kávé és finom szivar mellett. Irta dobogó kebellel, megtelt szívvel, portájának valamely zugában, nem frakkban, lakkban és klakkban. Nem azzal a jóleső tudattal, hogy a szedő várja és a kormány — lesi. Vörösmarty szegény, földhöz ragadt ember volt, maradt is végig; a nagy magyar hazából, a hatalmas pusztákból, a mértföldekre terjedő hegyi erdőkből ami neki jutott, az elfért volna a mellénye zsebében. Nem hívták egyetemi professzornak, magas főrendnek, csak olyan napszámos forma ember volt, s mégis a Zalán futását ezeren Aki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, az forduljon bizalommal Yuja János*! Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), B aki dúsan felszerelt czipő-raktárában esakis valódi finom bőrből a már is világhírű hazai gyárakban készült ozipö- ket és csizmákat nagyon is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olesóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen ki- viteiti czipök és csizmák is készülnek.
