Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-19 / 29. szám
6 „HETI SZEMLE“ Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija 5 K A tanítóképzés és a szociális nevelés. Kováts Gyula dr. igazgató beszéde az orsz. kath. tanítói kongresszus tanítóképző-szakosztályán. II. Milyen anyag feldolgozása teszi tanítóképzésünket szociális irányúvá? Szocziális annyi, mint társas, társadalmi. Ezen alapból kiindulva, a helyes értelmű és jogosult szocziálizmus ama társadalmi törekvés, hogy az egyes nemzetekhez tartozó minden osztály hozzájuthasson az őt megillető értelmi, erkölcsi és anyagi javakhoz. Ha ez bekövetkezik, akkor válik a nemzetnek nevezett társadalmi szervezet teljesen egészségessé, akkor lesz élete nyugodt, békés. Hogy a mi hazánkban nemzetünk minden rétege a legfelsőbbtől a legalsóig megszerezze az említett javakat, meg kell lennie mindama rétegekben az összetartozás,a munka- szeretet és a takarékosság erényének. Egy nemzet életében, haladásában igen sok függ azon nemzet gyermekei összetartozásának tudatfokától. A vizcseppek billiói egymáshoz tapadnak és Óceánt alkotnak, mely megszámlálhatatlan élő lényt rejt magában és táplál. Egy nemzet fiainak összetartozási érzete is oly erő, mely milliókat egyesit, közös akaratuakká, éltet osztó és fönntartó Oczeánná alakit, magasztosit. A magyar nemzet tagjainak különös szükségük van arra, hogy világossá váljék és erősödjék bennök az összetartás tudata. E nemzet fiai ninesen- nek oly számban, hogy részekre oszolva újabb és újabb nemzetágat, önálló' államot képezhessenek. A nemzetiségi kérdés tulhajtásai, a nemzeti válaszfalakat tagadó eszmék, a kivándorló rajok nem egyebek, mint a magyar nemzet fájának gyökerét őrlő férgek. Nem a haza szent földjén kivid, nem honfitársainktól elszakadva, nem a testvériség érzetét magunkból kioltva, kell boldogulásunk útját keresnünk, hanem arra kell törekednünk, hogy hazánk földjén élő honfitársainkkal karöltve emeljük a nemzetet, hogy aztán a nemzet is emeljen, boldogítson minket. Különben félő, hogy már a XXI. század sem találja majd a magyart a nemzetek sorában. A jövőnek elemi iskolai tanerőibe ennek a törhetetlen összetartozásnak fokozott tudását kell belenevelnünk és egyúttal ki kell oktatniok a képző-intézeteknek őket arra, hogy7 a kezeik alá kerülő nemzedékekbe is ezt az elvet vessék! egymással kezet fogva, itthon, hazánk földjén dolgozzanak önmaguk és egész nemzetük javára, fejlődésére ! Hogy a jövő tanítóság ilyen érziiletü és ily módon nevelő legyen, meg kell ismertetni őket a szövetkezések és társulások korszerű jelentőségével, fontosságával és óriási hasznaival. Az előző korokban az egyéni kiválóság szövetkezetek, társulatok nélkül is kifejthette a benne levő nagy értékeket. Ma nem egyének állanak egyénekkel szemben, hanem embercsoportok és társadalmi osztályok. Ma a szellemi óriások is szinte csak társulatok, szervezetek, szövetkezetek által érvényesíthetik teljesen az ő szellemi tőkéjöket. Ebből következik, hogy a jövőnek tanítóságát már a képző-intézetekben meg kell ismertetnünk az országban fennálló hasznos és üdvös társulatokkal és szövetkezetekkel, valamint azzal is, hogy mily körülmények közt milyen társulat vagy szövetkezet megalakítása és vezetése hasznosabb v«gy éppen szükséges, továbbá milyen a megalakítás és vezetés módozata. A nemzeti összetartozás érzete azonban meddő, a társulás és szervezkedés pedig élettelen lesz izzó munkásság nélkül. Meg kell tehát kedveltetni a munkát a jövő tanítósággal. Föl kell tárnunk neki a munkának sokféle faját és ezeknek gazdasági, társadalmi és erkölcsi hasznát. A gondviselés a természet javaiban nekünk fekvő tőkét adott, melyet emberi munkásság hozzájárulásával kell kamatozóvá tenni. Az agyag a természet adománya. Emberi munkával vályog, tégla, országház, királyi vár, vagy éppen az élő Istennek temploma válik belőle. Az emberi ész, kéz és akarat jó irányú munkájának megvan a maga nagy értéke úgy az égi, mint a földi hazára nézve. Az evangélium és ennek isteni alapitója annyira szükségesnek Ítéli a jóirányu munkásságot, a jó cselekedet, hogy sem valódi élő hit, sem az örök üdvösség elnyerése nem lehetséges nélküle. Azok közöl,, akik Jézust Istennek, Urnák vallják, csak azok mennek be az örök életbe, akik a mennyei Atya akaratához mért munkásságot fejtettek ki zarándok életükben. De a földi hazára is fontos a nemzet gyermekeinek jó munkálkodása. Sem a természetes képességeket, sem az időt nem lehet nélküle kihasználni. Bűnt távol tart, életkedvet ad, jövedelmet hoz. Nem az a nemzet áll a fönnmaradás biztos alapján, amelynek zseniális tagjai vannak, hanem az, amelyiknek minden fia a maga helyén állva, ismeri is, teljesiti is a természet és a jogos felettes hatóság által neki kijelölt munkát. Amint a fizikai ember lélekből és testből áll, úgy az erkölcsi, a természetfölötli értékkel biró ember csak akkor egész, ha az imádság mellett dolgozik is. A jövő tanítóságának át kell itatva lenni a munkálkodásnak szinte fanatikus nagyrabecsülésétől és szeretetétől. Ilyen gondolkozásunkká kell fejlesztenie a jövő ifjú nemző déket is, mert munkásság nélkül nem lehet meg az egyensúly a jövő társadalom különböző osztályai között, és ezek az őket megillető javakhoz el nem jutnak. Hogy a képzőintézeti nevelés ily irányban is gyakorlatilag szocziális legyen, meg kell ismertetni lehető részletességgel a tanító és tanítónő-jelöltekkel hazánk tipikus vidékeit, megjelölve különösen azt, hogy melyik vidék milyen természetű munkára alkalmas leginkább és milyen munka hozza a legtöbb jövedelmet. Ehhez tudni kell a talaj természetét, vegyi alkotását és a legalkalmasabbnak talált munkának minél tökéletesebb elvégzési módját. Az ide vonatkozó összes irányítások megadása a képző-intézetek föladata. De e haza keresztény elemének talán nem is az a nagyobb nehézsége, hogy nem szeret dolgozni és nem tud pénzt szerezni, hanem inkább az, hogy a fáradságos munka árán megszerzett jövedelemnek okos fölhasználásához nem ért. Éppen ezért a takarékosság erényére van nagy szüksége. A takarékosság a megszerzett javak megbecsülésében áll, továbbá abban, hogy keresményünket fényüzési czikkekre,lelkünkre vagy testünkre káros, sőt még az ezeknek nem sokat használó dolgokra se vesztegessük, hanem mindig a szükséges és hasznos jóba fektessük. Iparosaink, mezei munkásaink, napszámosaink és igy más társadalmi rétegekhez tartozó polgártársaink is elég bőségesen keresnek szorgalmukkal, hiszen például a kőművesek naponta átlag 6 koronát keresnek. De látjuk-e náluk az okos takarékosságot és ennek bizonyítékául az anymgi jólétben való gyarapodást? Pedig hasztalanul keresünk naponként akár 10—20 vagy még több koronát is, ha fölösleges, haszontalan, sőt káros dolgokra ugyanannyit adunk ki. Hazánk keresztény elemének talán a legsürgősebb szolgálatot tesszük meg, ha józan takarékosságra vezetjük. E téren a képző-intézeteknek sokat kell és sokat lehet tenniök. A készülő néptanítókat ki kell oktatniok arra, hogy a nép miként szokta önmaga kárára fordítani keresményét. Most csak az alkoholt és a keresztény-, meg nemzetellenes újságokat, folyóiratokat, könyveket említem; amaz első sorban a testet támadja meg egészségében, szervezetében, rnig ezek a gondolkozásmódot, az érzelem és erkölcsvilágot inételyezik meg. A bajokra azonban nem elég rámutatni. Oktatást kell adni arra nézve is : miként lehet mértékle- tességi egyesületek felállítása és vezetése, jó könyvtár megszerzése, jó lapok hordatása által az említett bajokon segíteni. A takarékosság erényében fejlesztik a népet tanítóink és tanítónőink, ha a képzőkben megismerkedtek a hitel- és fogyasztási szövetkezetek természetével, az ezek közt fönnálló szoros összefüggéssel. így lehet a népet arra vezetni, hogy a bőség idejében megszerzett pénzt tegye félre kamatoztatás végett. Ha pedig ellenkezőleg betegség vagy elemi csapás esetén megszorul, igy juttathatjuk el a sziikölködőket olyan hitelforráshoz, melynek nincsen uzsora-ize. Ha hazánkban a fennálló tanító- és tanitónőképzők oly növendékeknek fognak a jövőben oklevelet adni, akik azon duzzasztó vágygyal mennek ki a nyilvános élet terére, hogy a tőlük telhető szakértő és lelkes közreműködéssel a kezeikbe kerülő nemzedéket és ez által a felnőtteket is, vagy iskolán kívül való társadalmi működésökkel közvetlenül a felnőtteket is a szoros összetartozás tudatában megerősítsék, a munkásságot velők bensőleg megszerettessék, a takarékosságban példásakká ‘egyék, akkor e képzők nevelése a szó helyes értelmében szocziális irányú lesz és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egészséges és kívánatos szociális reform a magyar nemzet életében bekövetkezzék. (Fulytatása következik.) Megjutalmazott tanító. A püspök ur Cseprehy Alajos mezőkaszonyi rk. kántortani- tónak, ki jeles viselete és kit kitűnő tanítói eredményével díszére válik a beregi tanítói karnak érdemei elismeréséül 200 koronát utalványozott jutalom gyanánt. Ezen összeg minden évben folytatódni fog, mig a tanító reá érdemesnek talál táti k. Kiküidetetés. Erdélyi Imre mint az egyházmegye képviselője az orsz. kath. tanítói nyugdijegyesület auguszt. 26-án tartandó gyűlésére kiküldetett. Kinevezés. A földm.-ügyi miniszter Márkus Sándor oki. tanítót técsői rk. kántor- tanitónak nevezte ki. Polgári iskolai igazgatók változása. A király Deme Károly mátészalkai áll. polgári fiúiskolái igazgató-tanítót jelenlegi minőségben áthelyezte a kolozsvári áll. polgári fiúiskolához. Helyét Katona Géza foglalja el, ki a rimaszombati áll. polg. leány iskolánál mint igazgató-tanitó működött. Előléptetett óvónők. A közoktatás- ügyi miniszter Simon Erzsébet szatmárnémetii s Irinyé Hiller Cecilia szinérváraljai áll. óvónőket 1000 koronás fizetési fokozatba előléptette. Tanári kinvezés. A vallás és közokt. ügyi miniszter Rab István oki. középiskolai tanárt a szatmári ref. főgimnáziumhoz a fennálló szerződésből kifolyólag rendes tanárrá nevezte ki. ________________Szatmár, 1911. julius 19. Be lső munkatársak : HARASZTHY BÉLA dr., KERTÉSZ PÁL, és MERKER MÁRTON dr. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3, zs. A Talmud magjain. Egyre bálijuk a Talmud-morált, Talmud-erkölcsöket emlegetni, bár a legtöbb ember nem ismeri a Tal- mudot, nem ismeri épen azokat a részeket, a melyek a keresztény világot érdeklik s melyeket saját jól felfogott érdekeinek kellő megóvása czéljából ismernie kellene. A Talmud a zsidó rabbiképzők tananyaga, ez az ő theologiájuk. Nincs az a pikáns pornographia, nincs az a rémregény, a mi ennél érdekesebb lenne. ™ A Talmud kivonatos, de szószerinti forditásban most jelent meg 320 kvart oldalon, Ára 10 korona. Megrendelhető ,1 kérésit“ kiadóhivatalában Budapest III., Mád-utcza 1. sí. Népies kiadás ára 2 korona.
