Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-12 / 28. szám
Szatmár, 1911. julius 12. HETI SZEMLE 7 Hely szűke miatt nem foglalkozhatunk e lapban a kongresszus minden megtárgyalt eszméjével, csak három fontos törekvésről akarunk most megemlékezni. Az egyik törekvés az, hogy hazánk minden egyes egyházmegyéjének kath. főtan- feliigyelőségé lüktető, teljes hivatallá és mozgató erővé fejlődjék. A főpásztornak az iskolákat illető gondját ez a hivatal viselje a vállán ! Ez legyen a főpásztor szeme és szive az iskolalátogatások által és alkalmával, ez legyen a tanítóságnak és gyermekeknek szószólója a főpásztor előtt! Ha az ország egyikmásik részén a főtanfelügyelőségek eddig nem feleltek meg föladatuknak, nem a szervezetben magában van a hiba. A mi a múltban hibás volt, jóvá kell tenni a jelenben és a kath. főtanfelügyelőségnek egész érdeklődéssel oda kell fordulni a kath. népiskolák felé. A legutolsó falunak iskolája épp úgy érdekelje azt, mint a hatáskörébe tartozó legelső városi népiskola ! A másik törekvés az, hogy az eddig fönnállóit kisebb sugara tanítói körök egyház- megyei egységes tanítói körré egyesüljenek és szélesedjenek ki. Ezen egyházmegyei tanítói körök egymás közt ismét kapcsolódván, országos kath. tanítói egyesület létesüljön, mely képes lesz úgy a szellemi szintájnak mindig kellő magaslaton tartására,. valamint a kath. tanítóság,anyagi jogos kívánalmainak érvényesítésére. Óriási erkölcsi erő fekszik mintegy húszezer tanítónak testvérülésében. Az egyházmegyei tanítói körök külön-külön minden évben tartsanak egy gyűlést! A harmadik az, hogy a tanítónak a lelkésszel egyetemben és a kettőnek egymással hűségesen kezet fogva nemcsak az iskola falai között kell a gyermekkel foglalkoznia, hanem a serdülő korban is gondos szemmel és nemcsak szerető lélekkel kell vezetni az egykori tanítványokat. Forrjon egybe a tanító a maga tanítványával úgy, hogy ezt mint serdülőt és felnőttet se hagyja elszakadni Krisztus evangéliuma által megnemesitett önnön szivétől, jóságos jobbjától! így a nemzeti társadalom nem térhet ki aztán a kor viszonyaihoz mért anyagi honorálástól. He e három törekvés valósul, kath. iskoláink életében uj korszak áll be. Leányinternátus Nagykárolyban. A Nagykárolyi Nőegyesület az irgalmas nővérek vezetése alatt álló árvaházat nagyobbszabásu internátussá akarja fejleszteni. A tárgyalások ez irányban már folynak az egyházmegyei főhatósággal és az irgalmas nővérek tartományi főnöknőjével. A szatmári egyházmegye képviselete a kath. tanítók országos bizottságában és a szakosztályokban. A magyar- országi kath. tanítók országos kongresszusa a julius hó 4. és 5. napjain megtartott IV. nagygyűlésén a szatmári egyházmegye területéről a következőket választotta be az egyes bizottságokba. I. Az orsz. kath. tanügyi tanács tagja lett: Kovács Gyula dr. és Lessenyey Ferenez dr. egyházm. főtanfelügyelő. 11. A kath. tanítók országos bizottságának tagjaiul beválasztattak: Bodnár Gáspár, Jankovics János, Kovács Gyula dr. és Levandovszky István. 111. A népoktatási szakosztályba : Jan- kovies János és Kovács Gyula dr. IV. A tanitóképzőintézeti szakosztályba: Kovács Gyula dr. T. Az országos kath. tanügyi tanács keresztény szocziális szakosztálya választmányának tagjai: Bodnár Gáspár, Jankovics János és Kovács Gyula dr. Siketnémák felvétele. A siketnémák debreczeni intézetébe a jövő 1911/12. iskolai évre 16 első osztályú, 7—10 éves korban levő gyermek vétetik fel. Felvételt nyerhetnek még a felső osztályokba olyan növendékek is, akik az alsó osztályok évfolyamait más intézetekben végezték el, továbbá magánúton tanításban részesülhetnek hibás beszédű gyermekek is. A felvételért való folyamodás f. évi jul. végéig beadandó. A felvételi folyamodás dolgában hozzá intézendő megkeresés kapcsán mindenre kiterjedő tájékozást nyújt az intézet igazgatója. IRODALOM „A zsidókérdés Magyarországban." E czim alatt jelent meg nemrégiben Egán Lajostól egy 178 oldalra terjedő könyv, amelyben részletesen és tárgyilagosan foglalkozik a zsidókérdés problémájával. Nem hisszük, hogy akadna ember, ki kétségbevonná a zsidókérdés megoldásának fontosságát, mert „viszonyaink — Írja Egán — oda fejlődtek, hogy ma már minden komolyan gondolkodó ember belátja, hogy a zsidókérdéssel foglalkozni erkölcsi, társadalmi és gazdasági szempontból szükséges. Hazánkban szinte önkénytelenül nyomul előtérbe a zsidókérdés megoldásának fontossága és szüksége. A zsidó sajtó részéről a keresztény társadalmat és népmozgalmakat ért igazságtalan vádaskodás, piszkoskodás és antikrisztiánizmussal való fenyege- tődzés, a „szabad gondolat“ és a „liberalizmus“ üres jelszavak czégére alatt mért féktelen és vad türelmetlenség, a zsidóság egy bizonyos részének prepotenciája, zsebelő nép- tribunkodása és uzsoráskodása mind olyan indok, amelyek a zsidókérdés megoldásának időszerűségét igazolják. Hogy a zsidókérdés megoldása hazánkra nézve mennyire fontos, azt bizonyítanunk sem kell. Hazánkban nem sokára oda fejlődnek majd a viszonyok, hogy a zsidókérdés helyett a magyarság kérdését kell megoldani.“ Id. Egán Lajos a fenti cimü könyvében ismerteti a zsidókérdés mibenlétét, behatóan foglalkozik a magjmrországi zsidóság népéletével és rámutat azokra az okokra és tényekre, amelyek a magyarság szemmellátható pusztulását és erkölcsi sülye- dését eredményezik. A kiválóan értékes, erősen aktuális köny most féláron 1 K 50 fillérért kapható Budapest, IX. Üllői-ut 89. sz. II. e. 1 a. alatt. A legmelegebben ajánljuk munkatársunk izzó hazaszeretetből irt könyvét olvasóink figyelmébe. A Magyar Figyelő 13. számában gr. Tisza István Pietreich röpiratát, amelyet a véderő-törtvényről irt, ismerteti. Klerikalismus és radikalismus czimen Herczeq Ferenez irt, Angyal Dávid fejtegeti Teleki László tragédiájának lélektani indokait. Ambrus Zoltán a szezonvégi bemutatókról ir színházi czikket. Palágyi Menyhért „A bölcsészet renaissance-a“ czimmel ir. Zilahy László a magyar kritikáról mond el megfigyeléseket és élesen kikel az úgynevezett „lirizáló“ kritika ellen. Egy novellát, „A fügefából való szobrocskáit Gra- zia Deledda, a világhírű olasz Írónő irt a Magyar Figyelő számára. A „Magyar Figyelő“ előfizetési ára negyedévre 6 K. Kiadóhivatal Budapest, VI., Andrássy-ut 10. szám. II. Rákóczi Ferenez czimen a debreczeni kath. népszövetség lelkesan dolgozó igazgatója: Kresznerics Gy. Ferenez vonzóan rajzolja meg nemzetünk legnagyszerűbb hősének alakját és egyben sikerültén illeszti őt be a kuruez-idők ügyesen megrajzolt keretébe. A hazafias és vallásos érzéstől áthatott kis füzet ára 50 fillér. Megrendelhető a kath. népszövetség irodájában. Debreezen, Timár- utcza 44. sz. A Talmud magyarul ez. könyvre felhívjuk olvasóink figyelmét. A könyv kétféle kiadásban jelenik meg, a nagyobb terjedelmű 10 K, és a kisebb kiadású 2 K. Hirdetésrovatunk részletesebben szól a könyvről. azonnal jelentkezők részére újból fonesoroztat Győry Károly üvegkereskedése. HIRDETÉSEK előnyös feltételek mellett vétetnek fel kiadóhivatalunkban. A mi nem mehet és mégis — megy. (Egy aggódó ur, a ki végigsétál a vásártéren, mialatt fejében a kolera-hirek rémei motoszkálnak, a látottak alapján igy monolőgizál :) — De ez borzasztó! Jön a kolera, a főkapitány meg elmegy, a főorvos elmegy, hanem ez —- nem megy! Itt a piaczon a sok meggy, s a légy — a melyik előbb tudj’ Isten hol járt — szabadon rámegy. Itt a tejföl, bámulhatja a szabad eget szabadon, a légy erre is rámegy. Jön egy asszony, belemártja az ujját, végigkóstolja és — elmegy. Jön egy másik, tizedik, huszadik, mind igy tesz. Köszönöm szépen azt a tejfölös kapros káposztát, a mi ebből készül. Aztán ott van az a kofa. A fürdőben megkérdeztem: hát mióta áll a fürdő, kofaasszonyt a fürdős sohase látott. És ez a derék hölgy víztől érintetlen ujjaival rakosgatja az epret, málnát, cseresznyét! Nem is jó arra gondolni, miféle kezek szedegetik azt le. És miféle kosárba! Hisz’ itt egyenesen a kolera készül. A túrót százan végig tapogatják. A vaj utszéli, árokban nőtt, poros lapulevelekbe van takarva. Hát akkor minek mesélnek bacillusokról, ha a bacillus-telepek fejlesztése hatósági felügyelet alatt folyhatik ! A mészárosoknál légykongresszusok zümmögnek. Bogaraktól megvámolva kerül a konyhába hús, zsir, szalonna. Az utczák nyitott folyókái illatoznak a nyár hevében, a zöldséghulladék napokon át ott bomladozik a piacz-téren, a házakból ömlik ki az ételmaradékos szennyvíz; minden vassal lezárt kifolyó csatorna a laikus előtt is föltárja rétegeiben: mi volt hónapok óta az ebéd, vacsora — és ez ,iól van igy'? Mikor fenyeget már a kolera! Én még sohasem láttam, hogy végigvizitálták volna e vasbaöltözött ellenséget. Itt a lábunk allatt annyi a bacillus, hogy egy országot el lehetne velők pusztítani. És a rendőrség ezek tisztítása helyett — az udvarok tisztítására gondol. No, hát ez már tovább igy nem megy! (A töprengő erre megy — nem a polgármesterhez, rendőrségre, de a bankba. Hogy aztán — fürdőre mehessen.) Valami a köszöntésekről. Samuka, mióta belekóstolt a congre- gatiós könyvek olvasásába, nem tudja otthagyni azt az „uj világot“, a mi az ő keleti phantasiája előtt egészen ismeretlen. Persze sok mindenen csodálkozik. Például a köszöntésen is. Nem megy a fejébe sehogyan sem, hogy a tiltakozó gyűlést miféle különös köszöntéssel nyitotta meg az elnök. Nem úgy, a hogy Lipóték szokták : — Kézi’ ccsókolom! Sem a hogy a fiirgelábu faj magyarok a pult mellett: — Á’sszolgája! — Sőt még úgy se, a hogy a szellemes bankfiuk kiáltozzák : — Szervusz, vén betörő! Vagy a miként az otthonias körben entre nous: — Wie geht’s, apikám ? Hanem — miféle középkori sötétség ez is! — igy köszöntötte a gyűlést az elnök : — Dicsértessék a Jézus Krisztus ! Samuka nem győzött ezen csodálkozni, sőt megbotránkozni. Hogy is lehet valaki ilyen elmaradott! Hát aztán fölvilágosították Samukát, hogy ez katholikus gyűlés volt. Hogyan kívánhatta volna akkor az elnöktől, hogy igy nyissa meg a gyűlést: — Hep ! Hep ! Belső munkatársak: HARASZTHY BÉLA dr., KERTÉSZ PÁL, és MERKER MÁRTON dr. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.
