Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-05 / 27. szám
» XX. évfolyam. Szatmáp, 1911. julius 5. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. 1 Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szára ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. igF / jf jftjr t 27. szám. i 7 A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona* ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lap megjelenik minden szerdán. Seregszemle. Budapest, 1911. julius 3. I. (N. E. dr.) A szabadkőművesek táborában ma az a jelszó, hogy nem érdemes velük foglalkozni, kár az időért, bár olyan volna az erejük, mint ellenfeleik állítják. Mindezekkel szemben az a felfogásunk, hogy a legkisebb ellenség erejét sem szabad figyelmen kivül hagyni. A szúnyog is hozhatja a halál baczillusát. Az egér és oroszlán aesopusi meséjének nagy életigazság és mély bölcseség az alapja. Aki az erővel nem számol, könnyen czélt téveszt. De nem is úgy áll a dolog, ahogy a szabadkőművesek magukról a figyelmet elterelni óhajtják. A szabadkőművesek ereje elsősorban a sereg fegyelmezettségében rejlik. Kit hova állit a vezérkar, ott kell kötelességét teljesíteni. A vezérkarnak ezt a hatalmat az önfegyelmezés adja meg, amelyet a körző szimbolizál, melynek éles hegyét a neophita mellének szegzik. Erre az önfogyelmezésre van alapítva a szabadkőműves rituálé is. Akit egyszer szabadkőmiivesi módon fegyelmeznek, teljesen átalakul és el sem tudja képzelni, hogy milyen más lett volna, ha a szabadkőműves dressura szivet, lelket ölő mérges levegője gondolkozásának szabadságát és szivének nemesebb érzeményeit ki nem öli és emberi automatává le nem alacsonyitja. A janicsárok a török katonák közül legelszántabb harczosai voltak a keresztény- ellenes küzdelemnek. Ezeket a janicsárokat a törökök elfogott keresztények gyermekeiből muzulmán szokások szerint nevelték. Ebből is látszik, hogy fegyelmezett nevelés az emberi jellemre, törekvésekre teljesen átalakító hatással van és ennek a szabadkőműves önfegyelmezés is fényes példájául szolgál. A szabadkőműves önfríryelmezésre igen jellemző az az eset, amely a Demokráczia páholy egyik szereplő tagjával, Vázsonyi Vilmossal esett meg. Mikor a ( 'séry féle szeméttelepen megjelent, ott a vállalat Fischer nevű főhivatalnoka Vázsonyi Vilmost erősen elverte és pedig úgy, hogy a Vázsonyi botját elvette, és Vázsonyit saját botjával addig ütötte, mig csak a bot el nem tört. Mit tett Vázsonyi'? Beperelte Fischert — idegen ingó dolog rongálásáéi t. Ekkora önfegy elmezés nem érthető meg másként, csak akkor, ha a szabad- kőmüvesi önfegyelmezésre gondolunk. A szabadkőművesség nagy ereje azután titkosságukra is támaszkodik. A napfény elől elrejtőzve, zárt helyen, a páholyokban jönnek össze. A külvilág nem tudja, kik jönnek össze és ahol össze;5! • iek, mit főznek, mit kotyvasztanak. Tu:5n u társadalom, haza és vallás ellenségei gondolataikat, törekvéseiket, támadási módjaikat egymással közük és megbeszélik. A szervezetlen és avatatlan profánok az ily előre elkészített tervszerű támadással szemben még akkor sem tudnak védekezni, ha erejük nagyobb, igazságuk világosabb is. Csak azt a helyzetet kell elképzelnünk, mint mikor a törpe fondorlatos módon megtámadja a támadásra előre el nem készült óriást. A törpe az óriást zavarba hozza, sőt ily körülmények között le is győzi. Nem csoda tehát, ha a szabadkőművesek annak daczára, hogy aránylag elenyésző csekély számban (az egész országban 5000 en vannak,) mégis képesek kisajátított progressiv eszmékkel a szabadkőműves sajtót és ennek révén a közvéleményt állandóan foglalkoztatni és a szabadkőműves törekvéseknék a törvénykönyvbe is utat nyitni. Elég legyen itt csak rámutatni a felekezetnélkűliséget kimondó törvényre, mely teljesen'fajzsidó szabadkőműves czélt valósított meg; és az esküdtszéki törvényre, mely valóságos másolata a szabadkőmiivesi fegyelmi eljárásnak. A szabadkőművesek ereje azon is alapszik, hogy embereiket megválogatják. Eddig legalább ez volt a rendszerük. Most egyes páholyok a minél több tag álláspontjára helyezkedtek ugyan, de szabadkőmiivesi szempontból alighanem azoknak van igazuk, akik a kevés, de válogatott csapat elvét képviselik. Azok, akik a minél több tag álláspontján vannak, azt hangoztatják, hogy több ta<r nagyobb erőt jelent. Ellenben a válogatott csapat hivei azt mondják, hogy valamely testület színvonalát a. Jégképző** : 1 .és m ,>l kiinduló erők közös eredője adja meg. Ha minél több tagot vesznek fel, akkor ez az eredő nem emelkedhetik oly magasra, mintha a keresőket jól megrostálják. Kétségtelen azonban, hogy a számbeli erő is fontos szerepet játszik minden egyes intézménynél és ezért egyfelől a magyarországi szabadkőművesség helyzetét a világ szabadkőművesei között, másfelől pedig a magyarországi szabadkőmüvespáholyokat és azok vezetőit ismertetem. TÁRCZA Püspök — a zálogházban... Irta: BODNÁR GÁSPÁR. (Folyt, és vége.) A békességnek, a szeretetnek, a családnak szép ünnepe közeledett. — Kérjétek meg szépen a fiatal kapitány urat — szól az öreg püspök, hogy fáradjon fel hozzám. A városi főkapitány csakhamar ott ül — az öreg püspök előtt. Tudja-e, kapitány ur, mit gondoltam ? Csak jót gondolhat méltóságos uram. Főleg ilyen időben szoktam tapasztalni. — Hát édes fiam, azt gondoltam, hogy a, zálogházból kiváltjuk a szegények holmiját. És mi egyéb jószágaikat. A kapitány arczán olyan mosoly derül szét, mint mikor a gyermek eldorádóról, tündérről, meg aranyhegyekről szokott beszélni. — Méltóságos, jó uram. Az erdőkből kipusztithatjuk a fákat. Talán még a Szamosból is kimeríthetjük a vizet. A kanyargós Tiszából elhordhatjuk a kavicsot — de a zálogházakból lehetetlen üres házakat csinálni. Ez lehetetlen. — A püspök mondja, hogy lehetséges. — Akarni — akarhatja a püspök. De meg nem teheti . . . —: A püspök akarja. És meg is teszi. Száz szónak is egy a vége. A püspök megegyezik a kapitánnyal, hogy ez (már t. i. a kapitány) lelkiismeretesen kipuhatolja azon igazi szegényeket, a kik párnájukat, házi eszközeiket és egyáltalán a szükséges, a nélkü- lözhetlen, de nem a fényüzési, luxus tárgyakat — a zálogházba csapták be. A kapitány vakarja a fejét, oh, ő már igen jól ismeri — a valódi szegényeket, A minta szegényeket. A szerény, a titkos szegényeket. Meg a nyilvánosokat is. Hát, uramfia, mi leszen itt ? A puhatolás még folyik. Oh, nem is olyan nehéz dolog ez a munka, mint gondoljuk. Csak egy billentyűt kell megérinteni. Csak egyetlen szót kiröpiteni. Csak egyetlen egyszer kell a dobot gyöngéden megérinteni. Tszon ezrek és ezrek suttogják, hogy az öreg püspök — a zálogházban volt. Mit keresett, mit akart abban a zálogházban ? Csak nem az aranylánczos keresztjét csapta be. Csak nem a gyémántos gyűrűjét hagyta ott ? Hát mit keresett '? A szegényeket! A zálogos szegényeket. Szegények mindig vannak. De főleg ebben a nehéz, ebben a küzdelmes, ebben az alkoholos, ebben a divatos világban rengeteg sokan vannak. Nem akarom részletesen leirni, mi küzdelmébe kerül vala a főkapitánynak, mig a lisztát összeállítja. — Lehetetlen ! — Mondottam, hogy lehetetlen. — Hát ő akarta. Most lássa . . . És elviszi az öreg püspökhöz a lisztát. Mosolyogva teszi le az asztalára. És olyan éldelve nézi-lesi az öreg püspök arczát, mikor az mélyen fekvő szemeit hunyorítva, végig szalad — a lisztán .... Csalódott, haragos arczot vár. Azt hiszi, az az arcz ebben a szempillantásban ... barna árnyékba borul. — Többet gondoltam . . . szól az öreg püspök boldog, megelégedett tekintettel. — Ezer koronákról van ott szó, méltóságos uram. Jól kell azt megnézni ám. — A püspök jól megnézi. A püspök nyomban ki is fizeti. Es kéri a kapitány urat, . . csendben ... feltűnés nélkül... hajtsa is végre. * * * És a zálogház, a nagy ház körül hullámzik a néptömeg. Egymást taszigálják. Szidják — borsolják. — Még maga is ide szorult. — Hát van arcza ? — Van szeme ? — No ’iszen, ez ’se tudtuk. — Még ez is ! Ha látta, ha szemlélhette volna a jó öreg. Ideálisán szép lelke talán elborong — a látásán. És talán más érzelmekkel, más gondolattal mondja vala : — Az élet I — A létért való küzdelem. — A nyomor. Az igaz szegénység. A bűnös szegénység. A szerencsétlenség. A könnyelműség. A divat. Az igények. A kény- szerűség.
