Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-29 / 26. szám

XX. évfolyam Szatmár, 1911. junius 29 26. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. I Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulaj dános A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemé­nyek, pénzek, hirdetések stb. a PásEmáiiy-sa.jtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona­---------------- Nyilttór sora 40 fillér. ---------------­A. l«j> megjelenik minden .«zerdán. &zatinái* óbrtkd. ATasárnap váratlanul erőteljes, méltóságosan komoly tiltakozó-gyű­lésben adott kifejezést Szatmár ha­talmas számmal összegyűlt katholi- kussága a maga hitéhez való tör­hetetlen ragaszkodásának. A közömbösnek hitt Északkelet megmozdult. Fölemelte óvó, tilta­kozó szavát az antichristianismus fékevesztett támadásai ellen. Sokat jelent e csodálattal szem­lélt, ünnepélyes hitvallás. Mert ezzel Szatmár nemcsak a keresztény „Credo“ várának bás­tyáira állt ki, jelezvén, hogy a folytonos támadást megelégelte, föl­veszi a harczot, odaáll a csatasorba, — de egyben, mint Északkelet első városa, példát is adott ez ország­résznek. * Es most egymásután lágyulnak majd a fönséges jeladásra az őrtü­zek; lengő zászlók bomlanak ki csillogtatva az aranvhimmel varrt o tJ jelszót: „Hitünkért, hazánkért!“'; aczélos erő tüzel a növekvő sereg­ben; megéled a haldokló keresz­ténység és egy uj renaissanceban összeforr egygyé; megteremti a ke­resztény erkölcsök uralmát; erőfe­szítésekkel is — lia kell — létre­hozza sajtóját; diadalra viszi minden vonalon a maga, isteni tekintélyen alapult, örökérvényű, családot, nem­zetet, kultúrát, életet nevelő, szent elveit. Eddig a poklok útját járta, most a küzdésnek diadalt Ígérő purgatoriumába lép, hogy megsze­rezze és kivívja a Divina Commoedia harmadik, dicsőséges országát. Ennek kell történni. — Ez fog történnie! * A gyűlés előkészületei. Szatmár katholikussáqa megelégelte a so­káig tűrt, és mind vakmerőbbé vált támadások szemérmetlenségét, a mely gúnyolt és tagadott minden szentet: Istent, egyházat, hitet, lelket, örökkévalóságot, erkölcsöt, a hazát, a múltat, je­lent, jövőt; megelégelte az örült agyak vadul romboló eszméit, a melyek gyilkos párázata sorvasztó halált vitt a szivekbe, családba, nem­zetbe és az ajkakról száműzni, a lelkekböl kiir­tani akarta a kereszténységet — ezért hihetetlen felbuzdulással. tiltakozó gyűlés tartáséit hatá­rozta el. Az egész országban folyó támadásokon kí­vül Szatmár katholikusságát különösebben föl- háboritotta az a keresztény érzületét mélyen sértő, képviselője részéről ért, többszörös támadás a parlamentben, valamint a helyi sajtó egy részének hitét támadó, vértforraló, féktelen gú­nyolódása — ezek ellen a védelmet, a tiltakozást látta szükségesnek egy katholikus gyűléssel. A gondolat a legélénkebb tetszéssel talál­kozott. Berenczei Rováits Jenő földbirtokos köré agilis rendezőbizottság csoportosult, a mely fá­radhatatlan buzgósággal szervezte a tervezett ará­nyokon jóval nagyobbszabásu gyűlést. Szónoko­kul: Lengyel Alajos dr. ügyvédet, Ratkovszki Pál főigazgatót és Zboray Miklós orszgy. kép­viselőt kérte föl, a gyűlés napjául pedig jun. 25-ét tűzte ki. Vasárnap már kora cietután nagy eleven­ség forrongott a lobogókkal földiszitett Czeczil- egyesület előtt. Mig a rendezőség hosszú kocsi­sorral vonult ki az állomásra a délután 3 óra­kor érkező képviselők elé. .4 pályaudvaron He- helein Károly praelátus- kanonok üdvözölte a megérkezett Zboray Miklós és Haller István kép­viselőket, a kiket a fogadtatásra megjelentek a magánfogatok hosszú sorával kisértek a 'püspöki aulába. A gyűlés lefolyása.-4 tiltakozó gyűlés 4 órára volt kitűzve, de már jóval előbb szorongásig megtelt a Cze- czil-egyesület nagyterme, két kis terme, sőt fo­lyosója is. a megjelentek száma az ezret túlha­ladta. A városinak tervezett gyűlésen a vidékről is megjelent több tanító, Czier Ferencz, Pillich Ottó plébánosok. Ott láttuk a polgárság sűrű soraiban városunk vezető egyéniségeit, orvosokat, ügyvédeket, tanárokat, kereskedőket, iparosokat, tanítókat, papságot, a gór. katholikusok tiszte­letreméltó táborát. Ott voltak az intélligentia kö­réből Gönczy és Hubán gkath. esperesek, 3zu­hany i F. képviselő. Luby Béla, Watton Gy. dr., Góbi Alajos dr., Lettner Emil ügyész, Ko­rányi János az ügyvédi kamara elnöke, beren­czei Kováts Jenő, berenczei Kováts S. főszolga­bíró, Jékey István, Papolczy L., Horváth Bertalan, Babies J., Rébag Dezső, Péchy íjászló müsz. tanácsos, Lengyel Imre, nemestóthi Szabó A. dr., Aiben Mátyás, Dorcsák János, Watton L., Bacsinszky 0. dr., Groza, Merker, Orosz A., Lehoczky J., Schwegler F., Sándor V., Fásztusz, Bodnár G., Láng, Verein, Benkő taná­rok, Bodnár A., Hoffmann, Juhász tanítók, Hehelein Károly, Szabó István praelátusok, Benkő József apátkanonok, Hámon R. p. titkár, P. Alaker házfönök, az Iskolatestvérek, Wol­kenberg A. sem. v. rektor, Háraszthy B. dr., Ratkovszki Pál főigazgató, Lengyel A. dr., a vá­rosi rkath. és gkath. papság, több mérnök, ügy­védjelölt, stb. 4 órakor küldöttség ment Boromisza Tibor megyés püspökért s a képviselőkért, a kiket a kö­zönség lelkes éljenzéssel fogadott. Ekkor berenczei Kováts Jenő indítványára a gyűlés elnökül Korányi János ügyv. kam. elnö­köt, társelnökül Horváth Bertalant, jegyzőül Ha- raszthy Béla drt választotta meg. Korányi János „Dicfértessék a Jézus Krisz­tus“ köszöntéssel megnyitván a gyűlést, fölkérte Lengyel Alajos dr. ügyvédet a népgyülés első szó­nokául. a hatalmas, tartalmasán szép, lelkes tűzzel előadott beszédet állandó, élénk figyelem kisérte és sokszor szakította meg a tetszés kitörő éljene és tapsa. a mennyire gyorsírói följegy zéseinkből sike­rült, a beszédet, valamint a többit is a lehető rész­letességgel alább közöljük. Lengyel Alajos dr. beszéde. Tisztelt gyülekezet! Régi vágyam volt, hogy mint a nagy kath. egyház egyik kicsiny, de szent hitünk igaz bajnoka, mint szülővárosomnak szerető polgára egyszer te­kintélyesebb gyülekezet előtt kifejezést adjak egy óhajnak, egy magasztos gondolatnak, amelynek megvalósításáért lelkem egész ere­jével tudnék sikra szállni. Az alkalom végre megjött. A rendező­ség felkért, hogy a mára hirdetett tiltakozó katholikus gyűlésen résztvegyek, s kifejezést adjak annak a felháborodásnak, melyet a képviselőházban és egyebütt, egyházunk belső hitéletét ért, minden legkisebb jogezimet nél­külöző, méltatlan támadások miatt mi katho- liknsok valamennyien éreztünk, (ügy van I Helyeslés.) Engedtessék meg nekem, hogy a mél­tatlan megtámadtatást elitélő jogos kritika elébe odahelyezzem önök elé, katholikus tár­sadalmi életünk megteremtése, fejlesztése szükségességének feladatát, amely feladatban egyesülni és közreműködni minden jó katho- ■likusnak kötelessége. (Élénk helyeslés.) Ha a felekezetek viszályai mögött a kat- holiczizmus igazi szellemét- keressük, ez a testvériség, a szeretet szelleme. Ez az eszmény azt a súlyos kötelességét rójja reánk, hogy mindazokkal szemben, akik velünk közös gazdasági rendszer alatt élnek, igyekezzünk a testvériségnek és a keresztény szeretetnek elvét megvalósítani, az egymás iránti közönyt és részvétlenséget megszüntetni. Mennyi lelkiörömet fakaszt jól átgondolt élete annak, aki többet juttat másoknak, mint amennyit maga vár. Aki magához öleli az emberiséget. Aki az erőt az egyetértésben keresi, a szeretet ápolja s a gyülölséget visszafejleszti: az ilyen áldása az emberiség­nek, a nemzetnek, a társadalomnak, mert megtermékenyítette a kort, amelyben élt és nemesen töltötte be a hivatását. Ha ebben valamennyien egyetértünk, megszületik legforróbb vágyam: „a keresz­tény katholikus társadalom.“ (Éljenzés.) A pogány epikureus arra oktatott: be- nequi latuit, bene vixit, aki jól elrejtőzött, Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom