Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-18 / 3. szám
9 „HETI SZEMLE Szatmár, 1911. januárius 18. A katholikus érzésnek, a keresztény szellemnek és gondolkozásnak ez a város mégis sivár Saharája. Ugyan, ha most kerülne a döntő ütközetre a sor, ki állna mellénk az áldozatig, a martyromságig a világiak közül? Pedig értök éltünk. Számláljuk meg! Hányán vannak? És az összerobbanó harczban kiví- hatjuk-e velők a diadalt? A krisztusi jövendölés csak az egész egyháznak Ígérte meg a halhatatlanságot. Szatmár katholicis- musának nem. Ölbe tett kézzel nem szabad néznünk elerőtlenülésünket. Nem szabad veszni hagynunk a dolgozók lelki értékeit, a mit verej- tékes munkájukba öntenek. Eredménytelenül. Nem festettünk sötét színekkel. Kiáltó igazság, a mit mondtunk. És ezért lehetetlennek tartjuk, hogy fölvetett eszménknek a mi sorainkból csak egy is szükségességét be ne látná. Az nem közénk való! Hidegnek kell lenni, vagy melegnek. De az alkudozókai, ké- nyelmeskedőket, opportunusokat, langy melege két Krisztus is kiveti szájából. Mindenünk van — és mégis tehetetlenek vagyunk. Óriási anyagi és erkölcsi tőke van a kezünkben — és még sincs erőnk. Mert egyenkint csak szilánkok a mi erőink. Egy ujjnyomásra ösz- szeroppannak. Össze kell fonni, egygyé kell tenni — és nincs hatalom, amely birna vele! Nem kell uj fegyvereket beszereznünk. Megvannak. Csak számba Sötét lesz már, ha keresnének sem akadnának ránk, reggelre pedig már messze leszünk Tapolczától. A Ság hegyre szándékoztunk menni, vonaton négy órai ut lett volna. Jolán bizonykodott, hogy ő megtudná váltani a jegyet is, hanem pénzünk nem volt, le kellett mondanunk a vasútról. De jobbnak is tartottuk a gyaloglást, a jó Istenke szívesen veszi, ha már az utón is szenvedni fogunk. Jolán igy is biztatott bennünket, ő tudja az utat, majd a sínek mellett fog vezetni, emlékszik minden fára, tudja jól, hogy merre jöttek a mamájával, mert mindig kinézett a vonat ablakából. Igaz, hogy sok erdő van arra, de az nem baj ha nem is emlékszik rá, melyik a Ság, majd útba igazit bennünket valami jó ember. Sohasem láttam Jolánt és Rizát olyan buzgón imádkozni, mint ezekben a napokban. Onmegtagadást is többször gyakoroltunk, csakhogy sikerüljön a szökésünk. Ha édes ara meglátogatott, sohasem jött czukor nélkül. Most nem ettem volna belőle egy szemet sem. Abban az időben gyakrabban gondoltam haza. Szerettem volna tudni, hogy mama fog-e sírni nagyon utánam ? kerestet-e kell vennünk, össze kell gyűjtenünk. És bevehetetlen várunk van. Szétszórtan, egyenkint nézve csakugyan neny mutatnak erőre. Pedig hatalom. És imponáló nagyszerűség helyett szánalmas vergődést mutatnak. Sisyphusi erőfeszítés minden munkájok. Kiilön-külön! De együtt — titánok harczát har- czolhalják! íme, meglevő erőink: Kath. Kaszinó, Kath. Legényegyesülel, Népszövetség, Czeczil-egyesület, Páz- mány-sajtó, Alapítványi pénztár, két Congregatio, Oltáregyesület, Irodalmi Kör, Heti Szemle, és alakulóban a Katholikus Gyermekvédelem otthona. A legtöbbnek vagyona van. Értékes telkek, melyek közül egy elég volna helyül az összes katholikus intézményeknek. A katholikus kaszinó telke 70000 koronát, a Czeczil-egyesületé 80000 koronát, legényegyesiiletó 35 ezer koronát és a Pázmány-sajtóé 40000 koronát ér. Ez összesen 225 ezer korona. Egy hatalmas, minden katholikus intézménynek kényelmes helyet adó palota fölépítése 3—400000 koronába kerülne. E szükséglettel szemben — ha a Czeczil-egyesület telkén épülne fel ez a vár — 145000 koronával rendelkeznek az egyesületek nem számítva tőkéjüket. Ám e palota boltbérekből, valamint lakásokból a helyi papság részére behozna 8—10000 koronái, az egyes intézmények eddigi ház- föntartási járulékaikat tovább is fizetnék bevételeikből, az alapítványi édes apám ? De főképen szerettem volna, mielőtt elmegyek, Margitkát, a húgomat megtéríteni. Mivel nem beszélhetek többet vele, le kellett erről mondanom, de hogy mégis tudjon egy keveset legalább szűz Máriáról és a szentekről, kiválogattam számára legszebb szentképeimet s elküldtem neki édes apámtól. ügy látszik, megszerette a képeket, mert ő meg egy nagy darab fehér atlas selymet küldött helyettük, bábruhának valót. Mohón kaptam a selyem után, az a gondolatom támadt, milyen jó lesz majd ol- tárteritőnek, ha remeték leszünk. Nem volt aztán nagyobb gondom, minthogy kivarrjam rá Mária nevét. Regraezióban mikor mindenki játszott, szorgalmasan öltögettem munkámon, nem lehet indulnunk addig, amig az a terítő el nem készül. Játékszereinket becserélgettük a leányoknál szobrocskákra, szentképekre, egész halmaz volt már belőlük a remete életre. Alig néhány nap választót el kitűzött időnktől. Hanem ekkor kellemetlen akadály vetődött fel; megfájult az egyik fogam. Klo- tild testvér említette, hogy el fog vinni a fogorvoshoz, de én mindig sírva fakadtam, pénztár iá egy modern, megfelelő helyiségért 1500 K házbérrel járulna a jövedelemhez, a kath. köri vendéglős, a congregatiók, az oltáregyesület, az irodalmi kör — otthonhoz jutva — bizonyos évi illetményt fizetne. Ez összesen vagy 16000 korona. E biztos évi jövedelem törlesz- tené az épületre fölveendő 200 — 250000 korona kölcsönt, a mit amor- tisatióra az alapítványi pénztár adna. De nem vettük még számításba az alapítványi pénztárnál őrzött Irsik-alapitványt: a jó könyvek alapját, a mely fölszaporodott kamataival 17000 korona, ennek fejében a katholikus kaszinó kibővített könyvtára, valamint az irodalmi kör leendő könyvilletményei jutnának közkincscsé. Van még egy 200000 koronás szegény-alapítvány, a mely felében — mivel ma már az állam, város, társadalom közintézményekkel és adókkal oldja meg e socialis kérdést — a katholikus palotára volna fordítható. És mihamar fölszabadul a Mesz- lényi-féle milliós alapítvány, a melynek időközi felszaporodott kamataiból ha csak 100000 korona jut a katholikus palotának, gondolkozás nélkül hozzá lehet fogni a terv megvalósitásához. Arról most nem beszélünk, hogy ez a sok egységesített katholikus intézmény egyöntetű vezetés alatt mily sikereket érne el, hogy fellendíthetné a Pázmány-sajtót, mint tudna — a zárdára, seminariumra, katholikus convictusokra támaszkodva — létesíteni egy egyházmeha erről beszélt, mert féltem a foghúzástól. Egyszer aztán olyan szépen biztatott. — Látod gyermekem — mondta — a Jézuskának még jobban fájhatott, mikor inegostorozták, mikor a nehéz kereszt alatt roskadozott s mikor a kezét és lábát átverték szögekkel és mégsem panaszkodott, hanem szónélkiil tűrt és imádkozott, hogy — most már én sürgettem Klotild testvért, csak menjünk el minél hamarább kihúzatni a fogamat. Szerettem volna látni, hogy el tudom-e viselni Jézuskáért a szenvedést. Meg aztán az erdőn nincs fogorvos, ha ott is fájni találna a rossz fogam, mennyire zavarna az ájtatos- ságban. N Klotild testvér megdicsért, hogy hang nélkül kiállottam a foghúzást és megjutalmazott egy gyönyörű selyemruhás sziiz Mária képpel. Milyen szépen fog illeni a kis oltárunk fölé — gondoltam. Apró gyertyács- káink is voltak, még a karácsony fáról maradt volt, tüzet majd két kőnek a segítségével fogunk éleszteni. Riza látta már egyszer, hogy a bojtárjuk úgy gyújtott rá a pipájára, hogy két követ összedörzsölt és szikra ugrott ki belőlük. Az indulás napján összecsomagoltuk Kézimunkák és divatczikkek mélyen leszállított árban Központi Áruházban bemben1 előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? ' \lí L nem füstöli lakását; Ifi A TIT nem vesződik a pörköléssel; I. minden perczben friss pör- ^ kölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít- w hatnak mindazon vevők, kik pör- I költ kávét vesznek mert annyi I bepörkölődik a házi pörkölésnél. | Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. 1
