Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-04 / 1. szám

XX. évfolyam Szatmár, 1911. január 4 1. szám HETI SZEMLE iJ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — 6 K — f. Félévre — 3 „ — „ Negyedévre — 1 K 50 f. Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő : VAHJA8 ENDRE. Laptulajdonos : A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemé­nyek, pénzek, hirdetések stb. a PAzmány-sajtó czimőre (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------­V lap megjelenik minden szerdán. Mélyen tisztelt közönség. Hosszú, 15 éves szerkesztői pá­lyám után leteszem a tollat, átadom azt fiatalabb erőknek, kikről meg vagyok győződve, hogy nem ki­sebb munkakedvvel és ambiczióval veszik fel, mint én egykoron. Ezen elhatározásomra ama körülmény indított, hogy az élet folyton foko­zódó igényeivel szemben, azon ter­hes hivatali munkálkodás közt, amelyből mindennap egyformán ki­jut, már előhaladottabb koromban nem vagyok képes azzal az ener­giával megállani ezen az exponált helyen, amelyet ezen munkakör megkíván. Nem való már nekem a zaklatott élet, csendesebb, zavartala­nabb napok után vágyom. Köszönettel és hálával vagyok eltelve a mélyen tisztelt közönség iránt azért a figyelemért és érdek­lődésért, amelylyel támogatni szíve­sek voltak. Kérem ezt utódaim szá­mára is, mert a sajtó csak akkor képes megfelelni hivatásának, ha tömör, harczra és áldozatra kész csapat áll oldala mellett, amely neki erőt kölcsönöz, amelynek kitartásá­ból lelkesedést merit, amely a mun­kát örömteljessé, a sikert fényessé varázsolja. Személyes differencziákért soha sem szabad áldozatul dobni azt a magasztos czélt, melynek a sajtó szol­gálatában áll. Félre kell itt tenni min­den mellékérdeket, minden egyéni tekintetet, azok a nagy alkotások lebegjenek szemeink előtt, melyeket a világnak ma már ez a legelső nagyhatalma hivatva van megte­remteni. A széthúzás rést üt a so­rokon, a folytonos rágódás lohasztja a munkakedvet, problematikussá tesz minden eredményt. Nem a kri­tika fulánkjaival, nem a szőrszál­hasogató kicsinyeskedés macska­körmeivel kell a sajtót oldalba tá­madni épen azokból a körökből, a honnan támogatást vár, hanem se­gítségére sietni, önzetlenül, minden utógondolat nélkül, ama nagy ér­dekeket tartva szem előtt, amelyek legtöbbet fognak szenvedni azoktól a kigyómarásoktól, anojiyek a. sajtó sok fáradsággal dolgozó munkása­inak vannak szánva, akik bármily körülmények között köszönetét s jóindulatot érdemelnek. Isten áldását kívánom a össze­tartásra, az uj szerkesztJség mun­kásságára, engem pedig tartsanak meg szives emlékükben. Akiknek talán vétettem akaratlanul is, bo­csássák meg a távozónak. Engem személyeskedés sohasem vezetett, mindenben és mindenütt a közügyet tekintettem. Isten velünk. Szatmár, 1911. január 2. Báthory Endre. Beköszöntő. Másfél évtizedes, becsületesen nemes munka után adja át érde­mes helyét az uj szerkesztőségnek Báthory Endre. Mi, az utódok, a kik az Egy­házmegyei Irodalmi Kör megbízá­sából veszszük át a szerkesztést, akarunk az elsők lenni, a kik ön­zetlenül nemes munkájáért, a kö­zömbösség és fásultság korában tanúsított erős akaratú kitartásáért, őrtüzeket majdnem magára hagya- tottan gyújtogató, lelkes küzdelmé­ért munkában omló verejtékezéséért kifejezzük hódolatunkat és megil- letődött tiszteletünket. ff Ortálló volt a legszomorubb esztendőkben, amikor halálos zsib­badás bénította meg a keresztény öntudatot. Egyedülálló harczos, aki sereg nélkül vívott. Zászlót lobogtatott, kiáltozott a pusztában — csüggedetlenül. Kincses éjszakák, i. Soká maradtam ébren az éjjel : Amíg fölégett millió olajcsepp, Amig a sápadt szikrák mind elizztak, Kihalt a fény és — mint a késő bánat -— Száraz, kimáilott, porhanyó kanóczból Hullott a korom.... Öcsém 1 úgy gondolom : Amig a lázak nappal is gyötörnek És itt az ágyon, itt a forró ágyon Szükség maradnom estétől az estig: Az éjszakákat jobb, ha át időzöm. Mikor szedem fel terhes álmaimnak Fonnyadt virágit? — mindegy az magamnak, De nem tinéktek... Mert mikor beléptek És úgy találja egyik, hogy nyugodtan Pihegve alszom : lábujjhegyre állok És felvidulnak arczok és a lelkek, És néma csönd lesz, pillátok se’ rebben ... -Csak hadd pihenjen, óh csak hadd pihenjen 1“ És könnyű, édes, nyári-felhő csókkal Lecsókoljátok lázas homlokom’... Ezért a kincses szókért — gondolom 1— Az éjszakákat jobb ha átidőzöm . . . II. Vau még egy okom, Hogy őskereszlény-virrasztással éljek : A csend, a némaság, az éji álmok Mind ismerősöm, jóbarát, rokon . . . S a lámpafénynól izzó eszmelángok, Amik felettem ellebegve szállnak : Zeném, a toliam, muzsikám, a versem . . . Van ezer okom, Hogy őskeresztény virrasztással éljek : Az éji munka : a több, itt a verseny. Nappal ki nem tesz ? Nappal ki nem fárad ? ... Ki többre vágyik : gyújtson izzó lámpát, Űzzön éjszakákat! ... Ha már az ablak, vén bútor, az ágy is Az éj porával elborítva állnak Pihennek durva portól ittasodva (Portól : sok régi-régi gondolattól) Mig éjszakája van a nagy világnak : Előttem tiszta lámpa fénye játszik. (De hányszor már csak rőt kanócza pislog!) Akárha elsőt lobban kékes Ívvel, Akárha végsőt serczen sírva . . . sírva : Belémelegszem tűzbe, elmúlásba, — Az életczélba és a meghalásba — Az életczélba : hittel, lángolással, Az elmúlásba : bizó megadással . . . Mig éjszakája van a nagy vi'ágnak; Én igy kisérem az éjét a naphoz, És mind a hány perez : más, uj eszme gyullad. A fényből jönnek, elmálásból lesznek Uj eszmék és uj, örök ideálok, — Okos szüzek, nagy, erős szivü lányok... A vőlegények boldog, szép reménye íves alakban testesülten, élve Éji homlokon . .. III. De volt egy este: mindhiába vártam. Kimúlt a lámpa : fény, olaj, reménység, Hullott a korom. Mig megtörültem nedves keszkenőmmel Izzó homlokom : Egy régi-régi dal fakadt szivembe’: „Tizen siettek vőlegény elébe De ötnek — óh jaj— olajuk kevés volt. Fehér kezükre, hófehér kezükre Halotti fátyolt szőtt a nagy sötétség; Fehér szivükre, hótehér szivükre Hullott a korom ... • Öten siettek boldog esküvőre, Más ötnek — óh jaj — nem lesz fia, férje...] Olajuk kevés volt“ .... E régi-régi dal fakadt szivembe’, Hol épen nőni kezdett egy sötét folt.. . S ón megtöröltem nedves keszkenőmmel Izzó homlokom . .. „Uram, nagy Isten, óh ne hagyj elengem!“ S azóta én már nem szoktam botolni, Azóta újra van mécsolajom ... IV. Szinültig töltsd meg jó öcsém a lámpát. Töröld meg tiszta, tiszta hófehérré. Izzók, lobogjon, égjen, lángadozzon : A nagy fehér folt szép az éjszakában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom