Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-06 / 26. szám (27. szám)
9 iSzatmár, 1910. julius 6. _____ V „HETI SZEMLE“ ra gaszkodást fejez ki jubiláns főnöke iránt. Az ünnepélynek egyik legkedvesebb mozzanata az a meghatóan naiv, Wieser tanár ur készítette, kis párbeszédecske volt, amelyet egy iskolás és egy óvódás kis lányka adott elő és amely könnyed csevegéssel magyarázta az apró teremtések örömét, boldogságát, hogy ők is részt vehettek a fényes ünnepségen. Miközben a kis ártatlan lánykák kisded szerepeiket eljátszották, derűs mosoly játszott a meghatott arczokon. Most a műsor legkiemelkedőbb pontja következett. Wieser István tanár magas szárnyalásu ünnepi beszédében a róm. kath. hitközség nevében ihletett szavakkal üdvözölte a jubiláns plébánost, aki — úgymond — élete utjának 78. mérföld’ mutatójához érve még mindig mint erővel s egészséggel teljes aggastyán vezérli népét az élet utjain. Kevés zajjal, kevés külső fénnyel, de annál több lelkiismeretes, buzgó kötelesség teljesítéssel folyt le a félszázados pálya. Hogy mennyi lelki jóban részesültek általa ezen idő alatt hivei, arra íelhivta tanuul az oltárt, amelyen 50 év alatt annyi szt. mise áldozatot mutatott be hiveiért az egek Urának, a szószéket, melyről annyiszor hirdette nekik az Ur igéit s annyiszor könyek között kérte, feddette őket, hogy szeressék az Ur parancsait és kerüljék a rosszat, tanuul hívta fel a gyóntató széket, ahol annyi lélekről vette le a bűn terhét, tanuul a betegágyakat, ahol annyi lelket békitett ki Istennel s készített elő az örök útra, tanuul a temetőt, melynek lakóit csaknem mind ő bocsátotta el tulvilági utjokra. Majd találóan emelvén ki az agg jubiláns egyszerűségét, nemes lelkét, mely csak szeretni tud, szeretni mindenkit s nem gyűlölni senkit, melynek egyedüli gondja volt hivei lelkét a helyes utón vezetni, köny- nyekig megható szavakkal fejezte be gyönyörű beszédét: „Oh, hogy az emberi élet egy ilyen perczuél, amilyenek á főtisztelendő urra a maiak, óh hogy az emberi élet egy ilyen boldog perczénél meg nem állhat, hogy az ember egész életét ilyen fölmagasztosult érzésben töltse el! De az idő, az a végtelen örvény egymás után ellenállhatatlanul, visszavonhatatlanul ragadja magával boldog és boldogtalan perczeinket!... Az igazi szónoki qualitással előadott nagyhatású beszéd egy szemet sem hagyott szárazon. Az egyszorü nép és a jubiláns ünneplő pap társai egyaránt könyekre fakadtak. A beszéd folyamán e nap emlékéül egy szép piros mise ruhát nyújtottak át az ünnepeltnek a hitközség ajándéka képen. Az énnekkar által előadott szép alkalmi ének után Szende Márton tanító egyszerű, megható szavakkal tolmácsolta az iskolaszék s egyháztanács üdvözletét, amely e nap emlékéül velummal lepte meg szeretett elnökét. Majd a gör. kath. hitközség nevében German Tódor lelkész fejezte ki hódolatát ünnepelt paptársa iránt, aki jó példájával a gör. kath. hívőknek is épülésére szolgált. Dömötör Elek jegyző emelkedett pathos- sal mondott nagyhatású beszédet a politikai község nevében, amely gyönyörű fehér mise ruhával kedveskedett a jubilánsnak. Az ünnepelt lelkipásztor megindultan fejezte ki köszönetét a szereleiért és háláért, mely iránta a mai napon megnyilvánult. De csak pár szót ejthetett, mikor a könyek elfojtották hangját. Fuldokló zokogás közepett adta áldását az egybegyűltekre, amikor meg- kondult a déli harangszó s a beszédet be s un fejezve a megindulástól reszkető hangon fogott a déli imádságba, melyei hívei fennhangon vele együttesen végsítek el. Ezután a jubiláns vendégszerető asztalánál mintegy 50 teritékü ebéd volt, melyen számos pohárköszöntő hangzott el. A vendégek emelkedett hangú' 'than a késő délutáni órákig maradtak együtt, majd szép emlékekkel távoztak. A felsőbányái kath. legényegylet 25 éves jubileuma. Julius 3-án ünnepelte a felsőbányái kath. legényegylet 25 éves fennállásának örömünnepét. Bodnár Gáspár képezdei tanár alapította 1885-ben mint felsőbányái s. lelkész. A legényegylet a hírneves alapitót hívta meg a szentmise közben tartandó alkalmi szent beszéd szónokául. Bár a meghívás késett és ő már útra készen állott Igló- füred felé, mégis nem tudta elviselni, hogy alkotásának örömünnepén részt ne vegyen. Eljött. Kívüle eljött Dimand Lajos turtere- besi esperes plébános, volt elnök, Kuliffay Mihály s. lelkész a szinérváraljai legény- egylet elnöke és Nagybányáról többen. D. e. 9 órakor az egyleti helyiségben összegyűlt tagok az egyleti zászló alatt és a helybeli kincstári bányászok fúvó bandája mellett vonult fel testületileg a remek nagy templomba. A szent misét Pály Ede esp. plébános, a legényegylet védnöke végezte. Evangelium után tartotta Bodnár Gáspár gyönyörű szép alkalmi szent beszédét. Milyen hatással! ? Könnyezett a közönség, nők és férfiak, különösen az egyletnek idősebb tagjai. Szent mise után a tagok és vendégek testületileg, ugyancsak a fúvó banda kíséretével, zászlója* alatt vónult vissza a legény- egyletbe. Az ünnepély többi része tulajdonképpen csak délután 5 órakor következett, de mert a szeretett alapitónak, Bodnár tanárnak délután 3 órakor el kellett utaznia, a nagyszámú közönség előtt, köztük volt a város polgármestere, Farkas Jenő is — kint a szabad udvarban, zöld fák lombjai alatt az alapitó elmondta az alapítás történetét. Sirt a hallgatóság a templomban is, de itt még inkább. Jól esett hallgatni a sok-sok nehézséggel összekötött megalapítás történetét. De — mondja a szónok, ő megalapította, mert hamar belátta, hogy nemcsak a bányák mélyében van arany, hanem a bányászok szivében is, amelyet csak ki kell aknázni onnan és a salaktól megtisztítani. Megalapította és 25 évvel később — ismét akadályok leküzdésével — a legnagyobb örömmel jött el alkotása ünnepére. Lelkesen ünnepelte Felsőbánya kath. közönsége az igazán népszerű alapitót, aki még egy ideig a polgármesterrel, Dimand Lajos és Pályi Ede esperesekkel az udvar helyiségben hallgatta a kincstári zenekar darabjait. Félegy órakor Pályi Ede esp. plébános ebédet adott. Köszöntőt mondtak Bodnár Gáspár, Pály Ede, mindketten a Szent István Társulat irodalmi osztályának tagja — Mint mondotta Bodnár, dr. Kádár Ambrus a harmadik, aki még a szatmári egyházmegyét az irodalmi osztályban képviseli. Köszöntőt mondott ezután Csausz István egyházgondnok. Délután 5 órakor kezdődött az ünnepély. A Hymnusz eléneklése és az elnöki megnyitó után Vagányi Kálmán — 25 év óta — alelnök adta elő igen ügyesen és élvezetesen a legényegylet 25 éves történetét, ami annál könnyebben is ment neki, mert ott volt az egylet alapításától kezdve 25 esztendőn keresztül mai napig. Bodnár Gáspár nevéhez fűződik az alapítás, Czier Ferencz nagymaj- tényi plébános szerezte be az egyleti zászlót, Dimánd Lajos esperesplébános építtette saját anyagi áldozatával 370 koronájával az egylet mai épületét, Bötsch Károly építtette a kuglizót. Anyagilag és erkölcsileg támogatták az egyletet b. e. Schlauch Lőrincz bíboros, b. e. Meszlényi Gyula püspök, dr. Boromisza Tibor püspök, aki az egyletnek 1000 (egyezer) korona adósságát is elengedte, Pemp Antal prelátuskanonok, mielőtt Felsőbányát elhagyta, 800 korona alapítványt tett az egyleti épület fentartása javára, azóta is nyújtott segélyeket, legutóbb f. óv junius havában 50 koronát küldött az egylet zsin- delyezési költségeire. Pály Ede esp. plébános védnök igen sokszor nyújtott 20—20, sőt ötven koronát az egyletnek. Két Ízben a kincstári bányahivatal is adott pénzbeli segélyt, a városi tanács pedig a ház építésére építő fát adományozott. A jólelkü pártfogóknak, Meszlényi Gyula püspöknek, Pemp Antal prelátus kanonoknak, Pály Ede védnöknek, valamint Bodnár Gáspár alapitónak emlékét arczképeik örökítik meg. A történet ismertetése után Pály Ede védnök záróbeszédében buzdítást és néhány irányitó eszmét adott az egyleti tagoknak. Végül a szózat eléneklésével az ünnepély véget ért. Szerény, egyszerű volt az ünnep, de sziveknek, jó népnek öröme, kedves és sokáig emlékezetes napja. Este ,Vs 8 órakor 70 teritékü társas vacsorán vettek részt az idegen és helybeli vendégek és tagok. Sok szép pohárköszöntő hangzott el. Pály Ede, Dimand Lajos esperesek, Kulifay Mihály s. lelkész, Dimand Károly tanító, Dácher Mihály k. b. altiszt, Szopkó N. IV. éves hitthallgató, Supán Athanáz nyug. gör. kath. tanitó mondottak igen szép, tartalmas köszöntőket. Vacsora után hajnalig széles jókedvű tánczvigalom- ban maradtak együtt a megjelentek. Külön lenyomat fogja az épületes örömünnepet és 25 éves történetet emlékben megörökíteni. A vádlott. Két napin ültem a vádlottak padján Debreczenben a legszertelenebb lelki izgalmak között. Az a tudat, hogy azért kerültem oda ártatlanul, mert a közjóért cselekedtem ; a k. ügyésznek az a furcsa vádja, mely bizonyíték arra, hogy ami igaz (Rónai ügye) Szatmáron, az Debreczenben nem igaz; s amit meg lehet mondani a szatmári megyei gyűlésen, azt lapban leírni nem szabad ; az az előre meglátszott marasztaló ítélet egyrészt, -- másrészt az a lelket ölő, gyilkos érzés, mely tőrként szurdosta szivemet, epesztette, gyötörte éltemet édes jó anyám haldoklása miatt: mindez hónapokra viselte meg idegeimet. Megszenvedtem az igazságért! Rágalmazással vádoltattam. A rágalom ez volt volna: „egy ilyen nem hitelesített jegyzőkönyvből véletlenül felfedeztetett, hogy ön nem azt irta abba, mint a mit a képviselő testület határozott.“ Bizonyítékaimat csak 3 pontra szorítottam : 1. 1907. jun. 9. Rónai István plébános indítványozza, hogy a rk. iskolaszékre ruháztassék a közs. jellegű óvodára felügyelő bizottság tisztsége, s mint ilyenbe a minden-
