Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-30 / 13. szám
XIX. évfolyam Szatmár, 1910. márczius 30. 13. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — 6 K — f. ! Vegye3évre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosokiiak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Szomorú hálozás. 398 halott. — 90 sebesült. Hajmeresztő szerencsétlenség történt husvét első napján délután Ököritó községben. Bált rendezett a fiatalság, hova javarésze elment a lakosságnak, ifjak és öregek vegyesen. Egy csűrben folyt a mulatság, hol még felaggatott száraz gályák voltak: egy régebben tartott bál emlékei. A helyiséget ez alkalomra lámpionokkal díszítették fel és világították ki. A csűr minden oldalon el volt zárva, csak egy kijáratot hagytak, hogy jegy nélkül ne juthasson be senki. Javában folyt a mulatság, midőn az egyik lámpiontól tüzet fogtak a közeiében levő száraz gályák, s a tűz hihetetlen gyorsasággal terjedt tova, hatalmas lángnyelvek csapkodtak felfelé, melyek pár pillanat alatt az egész csűrt elborították, a fojtó füst is akadályozta, hogy a szerencsétlenek menekülhessenek. Borzasztó jajveszékelés és tolongás Felelős szerkesztő B ÄTHOK Y ENDUE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ támadt, mindenki i kijárat felé törekedett, de alig juthatott ki valaki, mert a menekülő emberek egymásra estek, valósággal eltorlaszolták az ajtót. A csűr pedig recsegett-ropo- gott, a lehullott égő zsarátnokoktól tüzet fogtak az emberek, ruhái is. Egyszer csak borzasztó robajjal összeomlott a csűr, maga alá temetvén a bentrekedt embertömeget. Retientő volt a pusztulás. A szerencsétlenek a felismerhetetlensógig szénné égtek. Hélfőn szállott ki Morváig Károly közp. vizsálóbiró, dr. Vajay Imre és dr. Góbi A lajos törv. orvosok és Mónus Lajos tüzoltó-alparancsnok kíséretében, hogy megtartsa a helyszíni szemlét és vizsgálatot. Hétfőn estig 298 teljesen szénné égett embert — leányok, ifjak, asszonyok, férfiak — húztak ki a romok alól. Még sokkal több az odaégettek száma, kiket előkeri- teni nem sikerült a romok alól. Több mint 90 sebesült van, kik közül 35 oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy életben maradásuk hoz semmi remény sincsen. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány Hajtó“ nzimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nylltter sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szei.-----------------------------------------------J * A rendezőség részéről elj.övei szörnyű vigyázatlanságot meg csaiv. menteni sem lehet. Egyes családoknak valamennyi tagja elpusztult. A szomorú hir vétele után óriási a részvét úgy városunkban, mint a megyében. Mindenütt megrendítő katasztrófa részleteiről beszélnek az emberek. Nem mulaszthatjuk el megróni a rendezőséget azon tapintatlan és nem vallásos lelkiiletre valló eljárásáért, hogy a bált épen husvét első napjára rendezte. Ez inég ezideig nem divatozott. Ez a nap Jézus dicsőséges feltámadásának emléknapja a keresztény világ előtt, melyet bálokkal profanizálni nem szabad. Isten házában van a helye ezen a napon a keresztény embernek és nem a bálteremben. A többi időt pedig illendő családja körében tölteni odahaza. És ha igy gondolkoztak volna Ököritón, nem következik be ez a rettentő húsvéti bálozás. Városnnk tanácsa 500 koronát szavazott meg a szerencsétlenség folytán árván maradt gyermekeknek. Emlékbeszéd.*) Irta: Merker Márton dr. (Folytatás és vége ) Legnagyobb bajnak a nyelv és nemzetiség szomorú állapotát tartották, méltán, mert minden nemzet nyelvében él; s nemzetiség nélkül népegyéniség — puszta álom. Mindennemű jogot visszaszerezhet egy nemzet, ha életre való; de ha nyelvéről lemondott: kitörölte nevét az élő nemzetek sorából . . . Ez az igazság szülte azt a félszázados izzó munkát, melyet nyelvreformnak nevez az irodalomtörténet. Eredményei mutatkoztak is. — Amint a nemzeti eszme ébredezett, ime a 25-ös években feltűnik a legnagyobb magyar nagy alakja : gróf Széchenyi Istváné ; jó húsz éven át jár azután elől először izgató, lázas, majd mérséklő, de mindig serény munkában. — Oh, micsoda szent tűz táplálhatta benne a lelkesedést, micsoda édes remény a *) Elmondta a „Kölcsey-Kör“ által a színházban tartott márczius 15-iki ünnepélyen. bizalmat annyi akadály között, hogy sikerrel viheti végbe nemzete szebb, dicsőbb kifejlődését, mint aminő a múltban volt!. . . Micsoda prófétai ihletnek kellett megszállnia gyakorta tépelődő lelkét, hogy kimondja a megváltó szót: Magyarország nem volt, hanem — lesz ? ! Megtartani egy nemzetet az emberiségnek, az ő édes magyar nemzetét, melyet mentői inkább megismer, annál jobban megszeretett, ez vala az ő éjjel-nappali legszebb tündérálma ! . . . Feleljünk meg —- úgymond — a díszes hivatásnak, hogy megmentsük nemzetünket az emberiségnek! Fiatal és régi, nemes és nem nemes, katholikus és nem katholikus fogj kezet most, és hiú szenvedelmeidnek, kis- lelkü áskálódásaidnak ne áldozd fel bonodnak nemcsak javát, de valóban még létét is. — Szolgáljuk a legfőbb Jót azáltal, hogy teremtményét: az embert, akármilyen alacsony helyzetben lépett volna az élet színére, oly magasra emeljük, ■ mint azt tulajdonai és erényei engedik. Édesek lesznek a pillanatok, amelyeket magunknak azáltal készítünk, ha elszánt bajnoki felemelkedéssel, s ha kell sajátunk vesztével, sőt szivvérünkkel is kivívjuk minden honfitársunknak az emberiség jussait. Valóban, mélyentisztelt közönség, az emberiség örök jussaiból volt kizárva e haza földjének csak dolgozó, teherviselő nagyrésze : a jobbágynép. E népért tartotta szükségesnek Széchenyi az önfeláldozást is, ha kell, hogy minden tagja e hazának örömteljesen harsoghassa fel az egekbe: Nekem is van hazám! A fenyíték többé nem volt biztos kapocs, mely egy ország lakosait egybekötné; a nemzetiség, a hazaszeretet azon titok, mely mindent egyesit. A legnagyobb magyart e kettős, de összeforrott érzelem lelkesítette egész pályáján tragikus végéig. 0 volt az első, ki lángoló lelkesedéssel tüzelt a szent frigykötésre! Kössünk mi (őseinknél) újabbak, műveltebbek már valahára egy szebb frigyet, mely alatt nem egyesek haszna ILYÍS DÁNIEL' MŰBUTOR-ASZTALOS SZATÍRÁI!, Mátyás király-u. 1§. sz. ( ■ Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyér mek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
