Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-23 / 12. szám
4 Szatmár, 1910. márczius 28. bírunk, de szilárd az elhatározásunk, hogy törhetetleniil haladjunk előre; dolgozni akarunk és dolgozni fogunk ezentúl is, hogy polgárainknak a jólétet, a megelégedést bizto- tositsuk, — hogy ez által kiérdemeljük barátainknak az elismerését és kivívjuk — ha vannak ilyenek — ellenségeink tiszteletét. Ehhez a munkához kérjük Méltóságod támogatását. Csendes és zajtalan e munka, amely nem vált ki viharos tapsokat, nem von maga után fényes dicsőséget, hanem magában hordja a jutalmát a jól teljesített kötelesség önérzetének. És hisszük, hogy méltóságod e munkában segítségünkre lesz. Méltóságodat működésében oly tisztikar fogja támogatni, amelynek munkásságát képesség, szakértelem, pontossság és lelkiismeretesség jellemzi. Ennek folytán Méltóságod idejét nem igen fogja igénybe venni admi- nisztrácziónk ellenőrzése; ám meg vagyunk győződve, hogy e tekintetben is pártatlanság és igazság fogja vezetni, de egyszersmind, ha kell, az erély is. Különösen ki kérjük gondjait azon jó viszony ápolására, amely bennünket Szatmárvármegye közönségéhez fűz. Ebben a jó viszonyban látjuk városunk fejlődésének, felvirágzásának egyik legfontosabb tényezőjét. Súlyt helyezünk arra, hogy a vármegye közönségének szeretetét és becsülését továbbra is megtartsuk s köszönettel fogadjuk a megyei közönség most is megnyilvánuló rokonszenvét, hogy oly szép számban jelent meg ez alkalommal. Méltóságod személye bizonyára a legerősebb kapocs lesz arra nézve, hogy ez a jó viszony továbbra is fennmaradjon. Adja Isten, hogy minél bensőbbé és szívélyesebbé váljék. Felesleges megemlítenem, hogy amidőn Méltóságod a város érdekeit veszi szerető gondoskodásába, nemcsak e város érdekeinek, hanem egyidejűleg az egész hazának tesz szolgálatot; mert a városok a magyarságnak, a magyar műveltségnek, magyar Az átok, a széthúzás átka, leszakadt a szivekről, s ami fájdalom ólomsulyként nehezedett a lelkekre, ime akkor az öröm édes könnyeiben olvadott fel. A szétrepesztett szent levél, melyet diadalmas őseink irának szivök vérével, s amelyből rongyok levének, — ime újra megiródott az egyetértés hőszerelmii betűivel : megtörtént a szent kézfogás. — A két ország egy nemzetté lett; a nagy nemzetek templomában ismét felszállott a tömjénillat, munkára termett nemzetek dicsőségének áldozati tüzéről. A magyar nép jajkiáltása felhatott az égbe s ez meghallgatta: a járom leesett a nép nyakáról; és szabadon szállott fel az ének a magasba, miként a pacsirta csattogó örömdala, a jobbágyból immár szabaddá lett embernek zsenge vetései közül ! Oh, dicsőséges szép kora volt az a magyar nemzeti szabadság feslő tavaszának! . . . A történeti események szorosan összefüggnek egymással, bár első tekintetre az összefüggést nem foghatjuk fel egykönnyen. Kézzelfoghatóbb adat az igazságra alig van, mint épen nemzeti történetünknek hosszu-hosszu százada 1848. márczius 15-ig. iparnak a kereskedelemnek legerősebb várai; ezek biztosítják a magyarság szupremáciáját. Nem egyoldalú álláspont az, amely a városok érdekeinek a gondozását követeli, hanem országos jelentőségű szempont, és főleg a helyes magyar nemzeti politika követeli minden igaz hazafitól, hogy a városok érdekeit támogassa. Ismételten kérjük Méltóságodat, hogy vegye ki részét a buzgóságból és miután tudjuk, hogy kész bennünket egész erejével támogatni, örömmel üdvözöljük a főispáni székben abban a reményben, hogy azt nemcsak elfoglalni, hanem tartalmas és páratlan munkával valóban betölteni is fogja. (Elénk éljenzés. Most megtartotta a főispán székfoglaló beszédét: Tekintetes törvényhatósági bizottság ! Az előzőleg elhangzott meleg hangú üdvözlő szavakra annyira meghatottnak érzem magamat, hogy hálám és köszönetem kifejezésére a méltó szavakat nem is tudom megtalálni s életem legnagyobb feladatául tűzöm ki, hogy tettekben rójjam le e város közönségével szemben a mai szives fogadtatásból reám háramló kötelezettséget. Mikor én a magas kormány ajánlatára Őfelsége koronás királyunk kegyelméből a főispáni állásra kineveztettem s ezen állást elfogadtam, talán nem is mérlegeltem eléggé gyenge erőimet s tehetségemet s csak akkor midőn a higgadt s nyugodt gondolkodás stádiumába jutottam, éreztem a reám háramló nagy feladatok súlyát és horderejét. Megvallom, az első időkben kislelkiiség és kétség fogott el, vájjon használhatok e csekély erőimmel a vármegye, ezen város és a magyar társadalomnak oly mértékben, mint azt a főispáni állás ''-^viselőjétől megvárni lehet. De aztán megnyugtatott azon meggyőződésem, hogy erős akarat minden nehéz________ „HETI SZEMLE“ Ke zdődik pedig ez a század ott, amikor a szabadság, a haza, az alkotmány szeretete miatt örökös harezokban élő nemzet kifáradt a küzdelmekben; kezdődik a majtényi síkon 1711-ben történt nemzeti küzdelem fegyverletétele után. — Daliás korszaka volt az a küzdelmes idő a nekilelkesedett szabadságszeretetnek: a Rákócziak küzdelme a haza ügyéért legendás hősöket szült a nemzeti érdekeknek. Azután siralom, panasz szakadt fel a nemzeti létekből: Rákóczy hajh: Bercsényi hajh! . . . magyartok gyászban ült. Sivataggá változott a dúsan termő nemzeti élet. . . Oh, ki mondja meg mit érezhetett a költő, mikor e sivatag korszak szemléletén kihangzott a honszerelem jajszava mélyen érző szivéből ?! Kegygyei teljes, de búsan Tűnik fel képed, <5 hon! Mint Róma Caesar álmain. O szent! 0 szent! De fájdalomnak érzete, Mely rólad sugárzik reám ! . . .’ Micsoda megszentelt volt a fájdalom, mely ajkain kitört, mikór a hazafi Szerte nézett s nem leié Honját a hazában !! séggel szembe állhat. Becsületes munkássággal a fogyatkozásokat pótolni, s igazságos és törvényes kormányzással az erőket egyesíteni lehet. Ezeket az elveket tűztem ki magamnak főispáni működésem alapjául, ezen elvek vezérelnek nehéz feladataim teljesítésében s az a kérelmem, hogy ezen irányban álljon a tek. törvényhatósági bizottság segítségemre. Tekintetes törvényhatósági bizottság! Magyarországon kezdetben a városok fejlődését tekintve az csak gazdasági szempontból volt jelentőségteljes, amennyiben lakói tulnyomólag iparral és kereskedelemmel foglalkozván a gazdasági élet szempontjából a többi községekkel szemben előnyösebb helyzetbe jutottak. Az ilyen előnyösebb helyzetbe jutott helyek a fejlődés stádiumában aztán a jogrend figyelmét is felhiván, annak részéről bizonyos előnyök s kiváltságokban részesittettek, melyekben a polgárai részére szemben a nem nemesek osztályával, bizonyos előjogok biztosíttattak. Már a középkorban, mikor az ipar és kereskedelem felvirágzása a földmiveléssel szemben előtérbe jut, kezd a városok nagyobb jelentősége is kibontakozni s kibontakozik egyidejűleg egy újabb eleme a társadalomnak, egy művelt, vagyonos osztály, mely a maga műveltségének megfelelő részt követel a közügyek intézésében, s lassanként közjogi szellemű szervezetté és a kormányzatnak önálló tényezőjévé lesz. Királyaink felismervén a városok gazdasági jelentőségét s különösen nagy jelentőséggel bírván reájuk adózó képességük, azok minél nagyobb mérvű növelését saját érdekükben állóknak tartották s ellenértékéül a részükről várható szolgálmányoknak kiváló privilégiumokkal s jogokkal látták el. Ilyen kiváló privilégiumként egyes városok aztán, midőn a vármegyei hatóság A szabadság nem vii'uL A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull, Árvánk hő szeméből... Kínzó rabság könnye hullott árvánk, édes hazánk hőszeméből; mert fiai rabságba, az idegen bálvány imádásának rabságába merültek. Valóban, mikor 18. századi történetünk derekához jutunk, lehetetlen, hogy el ne fogód- jon szivünk, ha él még benne csak egy szikrája is nemzete szeretetének. — Hová lett az a nagy buzgóság, az a kitörő lelkesedés, az a bámulatos odaadás a nemzeti ügy iránt? Kivesztek a lélekből! De lám micsoda nagy szeretettel ápoltak őseink mindent, ami idegen! Soha veszedelmesebb hatással nemzetiségünkre idegen befolyás nem volt, mint a XVIII. század szelleme, be- nyulón a XIX. századi magyar életbe. Megengedem, hogy az egyesnek sok-sok esetben hasznot hajthat az idegen szellem : de az egyetemesnek legtöbb esetben veszedelmes. Egyetlen esetet tudok, mely arról tanúskodik, hogy az idegen a nemzeti sajátsáAki igazán finom, kényei- TT I V v aki dúsan felszerelt ozlpo-raktárában___. , , . 1 f __ _ _ 1 ’ __ ■ ■■ csakis valódi finom borból a már is vime s, elegáns es tartós 11 11 1 Q 1 Q 11 A n 1 lághirü hazai gyárakban készttlt ozipöhoni gyártmányú VMM J (1||ll VüOZ SÄ.4.* á%Si^^aL«flayrSrLSáiVo6mr^n^ " Üzletéből minden olosóbbrendü készlt- laDD6llt 3H3F U ményt, a szokásos bőr- és talputánzatora i r ys rí . r kát teljesen kiküszöbölte, s akinek árul Vásárolni, ÖZB/tmáX, D6áj£-L6r cslnossá3 dolgában ls párját ritkítják. ~ 1 Kívánatra mérték után bármilyen kiaz forduljon bizalommal ■ (Keresztes András-féle ház), B viteiu ezipök és csizmák is készülnék.
