Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-23 / 12. szám
XIX. évfolyam. Szatmáp, 1910. márczius 23. 12. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — Z „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő HÁTHOK Y E N D It A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány Hajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése Nyiltter sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden N/érdüu. Krisztus él. A Krisztusi hitnek egyik leg- szivósabb ellensége nem rég, igy a húsvéti ünnepkörben, önmagába szálltán igy szólott: — Mégis csak több volt Krisztus, mint puszta ember. Istennek kellett benne laknia. Barátai elképedve kérdezték: — Mit beszélsz te? Te, aki kér- lelhetlen ellensége voltál egész életedben. Aki azon dolgoztál, azért harczoltál, hogy Krisztusnak ünnepei is eltöröltessenek a föld színéről. — Lássátok — úgymond — és éppen az ő ünnepei hódítanak meg engem és visznek vissza az ő nagy, felfoghatlan, de élő személyéhez. Könyvtárakat olvastam, tudós professzorokat hallgattam. Mi sem hatott reám! De mikor, járdalván e rövid élet lépcsőit, igy elkövetkeznek az ő nagy ünnepei: megdöbbenek. Lelkem olyanná lesz, mint a hullámos tenger. És érzem, hogy le vagyok győzve. Két ezer éve immár, hogy ünnepét ülik. Ugyanannyi ideje, hogy minden megtörtént ez ünnepek gyengítésére. Sőt akadt nemzet, mely el is törölte az ő ünnepét. De csak papiroson tehette. A szivekre gyenge volt hatalma. A szivek csudás választ adtak e. tehetetlen törekvésre. Mert még bensőbben ünnepelnek. Ünnepe volt és van a történelem nagy szellemeinek is. Ünnepeket ülnek a nemzetek. Mik ezek az ünnepek Jézus Krisztus ünnepeivel szemben? Csinált virágok. Tele emberi gyarló vonásokkal. A meggyengüléssel, az elfeledéssel, a homályba való enyészéssel, szakadással. Bs ime. Krisztus ünnepei ma is élők. Mert él ez ünnepek egyénisége is. Mert ma is az ő eleven lelke, teste, felmagasztosult keresztje, folyton látható véres sebe — az ünnep középpontja. Bementem Krisztus halálának emlékezete napján a templomba. Évek óta nem voltam. És sírjánál térdepeltek az emberek. Még ellenségei közül is láttam ott — embereket. És szabadon simák, parancs nélkül, érdek nélkül térdelnek, csókolják az ő sebeit. Miféle sir ez? Miféle koporsó? Miféle erő, mely századokon keresztül mindig friss könnyet, benső elmélyedést és gyógyító balzsamot termel. Hol van a föld kerekén ilyen sir? Hol van ilyen halott? Oh, Krisztus több, mint ember. Krisztusban Isten lakott. Azért él, azért uralkodik a lelkeken. És az ő feltámadási ünnepe! Ki látott ilyet? Ki hallott olyan éneket, mint a világot végig zengő Alieluját. Ki látta a lelkeket igy az arczokon, az élő hitet az emberek emelkedettségén megifjodva. Én láttam. Én le vagyok győzve. Ez a vallomás a modern Krisztus-feszítőnek vallomása. Amint majd kétezer esztendőnek előtte ott a Golgoihán felhangzott egy Krisztus-feszítő ajkán a vallomás: — Igazán lífefí 'jtá ~ Vtifti". T. Úgy hangzik, hullámzik, morajlik ezer és ezer, talán millió embernek lelkében ma a legyőzetés, a megadás szava: — Krisztus él! Hiába minden ta- gadás. 0 él a föld minden zugában. El az emberek lelke mélyén. Es uralkodik a sziveken. Emlékbeszéd.*) Irta: Merker Márton dr. Mélyentisztelt Ünneplő Közönség! Újra megjött Márczius Idusai A nemzeti szabadság megszentelt szeretete lángol fel szivemben nemzeti nagy eseményeinknek emlékezetén. Elmélkedem . . . emlékezem. Visszaidézem emlékezetembe a dicső, a nagy Márczius Idusát! Elmém előtt feltárul az eszmék világa. Mindegyik eszme alakot ölt. Fényes ragyo- gásu alakok, az emberiség küzdelmeinek, vágyainak, óhajtásainak méltó tárgyai. De egy sem fényesebb, egy sem ragyogóbb, egy sem méltóbb a küzdelemre, mint a szabadság magasztos, isteni eszméje. Dicső, fenséges alakként áll előttem, melynek homlokán az isten*) Elmondta a „Kölcsey-Kör“ által a színházban tartott márczius 15-iki ünnepélyen. ség csókjának forró ihlete ül, melynek szemeiben a lelkesedés szent tüze ragyog, s melynek méltósággal teljes alakjai a dicsőség fénye folyja körül. Az eszmék világában a szabadság eszméje a legrégibbek egyike, szétválaszthatlanul összeforrva az emberiség történetével; az istenségnek elidegenithetlen ajándéka, melynek csiráját az első ember keblébe ültet . Az első költő ajkán az első dal bizonyára a szabadságnak zengett és az utolsó költő hattyúdala a szabadság dala lesz. Azért ott a legforróbb a vágy iránta, ahol bilincset raknak reája. Szabadság és — rabbilincs! Minő ellentétek ! És mégis! Mert a szabadság és rabbilincs közti űrt vértenger tölti be — az emberi gyarlóság, gonoszság, zsarnokság tengere. Valamint a vihar a levegőt tisztítja káros miasmáitól és a vihardult tájék fölött, — melyet jajveszékeléssel töltenek be a fészküktől megfosztott madarak, — tisztábban és üdítőbben süt a nap aranyos sugara; úgy minden jobb eszme győzelmének küzdelem az ára, az ellentétes, az emberi gyarló felfogásban rejlő érdekekeknek gyakran élet- halálba rcza. A szabadság érzelme titokzatos sejtelemként szunnyad minden ember lelkében; egy varázsütésre óriásivá nő a vágy s mikép a hálóba ütött oroszlán annak kötelékeit iparkodik széjjeltépni: úgy az emberi szellem is lerombolni óhajtja azon korlátokat, melyek szabadság vágyának útját állják. A szabadság tehát egyidejű az emberrel — ugyanazt azonban a szolgaságra is mondhatjuk. Az óriási vajúdások daczára, melyeken az emberiség a népalakulások különféle formáiban eredete óta keresztülment, — a szabadság eszméjének tiszta, mocsoktalan formáját még mindig nem sikerült a küzdelmek tömkelegéből a népek ál- dásthozó géniuszaként megvalósítani, s nagy s * MŰBUTOR - ASZTALOS SZATMAR, Mályái kirá y-u.lS. s*. Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri' szalon, leány, gyér mek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
