Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-09 / 10. szám
2 Szatmár, 1910. márczius 9. sok, mint az ószabadelvüek és a katholikus érdeknek ötven percentes egyezsége, amely jó lehetett valamikor, de amelyet a katholikus szervezkedés öntudatra ébredése mai stádiumában már nem akceptálhatunk. Visszafelé menni nincs kedvünk. Zichy Jánosnak s vele a keresztény világnézetnek súlyt és érvényesülést csak az fog tudni adni, ha a kormánypárton kivid talál támasztékot, egy ugyancsak keresztény világnézetet valló, de a liberális gyámságtól független s az ósza- badelvü elemekkel való tényszerű együttműködés nyűgétől ment pártban. Erre a szerepre pedig csak a katholikus párt alkalmas. Ha ez erős, ha meggyarapodva kerül ki a választási küzdelemből, akkor lehet reménységünk abban, hogy Zichy érvényesíteni tudja keresztény felfogását a liberális környezetben. Ha ez meg nem történik, akkor az ő helyzete azonnal tarthatatlan, vagy katholikus szemponból értéktelen, mert az uj alakulat, a mely őt éppen a katholikusok megnyugtatására kínálta meg a kultusztárczával, nem látván maga ellen erős oppo- zicziót, nem látja őt többé magára nézve szükségesnek és szellemének nem fog deferálni. Az óvatlanabb munkapártiak már is azt rebesgetik, hogy Zichy János ősszel Burian helyére kerül pénzügyminiszternek s ezzel elárulják, hogy Zichy kultuszminisztersége csak a választások idejére kell. Vigyázzunk tehát, nehogy eső után vegyük fel a köpenyeget. Videant consules . . . Nincsen semmi okunk sem hinni a jelenlegi kormány őszinteségében, hiszen a választási Ígéretekkel, trükkökkel kell operálnia, ha a siker reményével akar az urnák elé kerülni A protestánsokat Tiszával, a katholikusokat Zichyvel, a pénzvilágot Lukácscsal, a merkantilistákat Hieronyinival és Serényivei, a szabadgondol kozó kai Székely ly el akarja magához vonzani. A választásban a hatósági nyomást Jeszensz- kyvel, a hires Bánffy-választások vezetőjével akarja újból működésbe hozni s a végrehajtó-bizottságban Perczel Dezső a totuin fac. Lelkesedésünket tehát, amelynek Zichy János kultuszminiszterségéért szívesen átengednők magunkat, nagyon lehűtik ezek a nevek s az általuk képviselt irányzatok. Félünk, hogy nem Zichy, hanem ezek fognak érvényesülni s minden sikertelenség, amely a keresztény világnézet térhódításának útját fogja állni, minden sérelem, amelyben bizonyosan lesz részünk, fel panaszolásán rá fognak mutatni ellenfeleink arra, hogy ott van Zichy János a kabinetben, tehát hallgassunk, mert a látszat mellettünk van. Egy ember akármilyen nagy, akármilyen magasan álljon is, egy ember. Dekórumnak a látszat megmentésére s a naivak megtévesztésére nagyon jó. A keresztény világnézet parlamenti propagálására es védelmére azonban párt kell. A legkisebb párt is többet számit a politikában, mint a legnagyobb ember. És Zichy János minisztersége kath. szempontból csak úgy lesz áldásos, ha a parlamentben egyesült katholikus erőkkel a liberális tábornak mindig számolnia kell. H. l. „HETI SZEMLE“ Bosznia, a mi legújabb és legközelebbi missió-terünk. Alulírott Jézustársasági atyától Boszniából vettük a következő sorokat: „A boroszlói kath. kongresszuson Löwen- stein Alajos herczeg nagy lelkesedéssel bizonyító be, bogy a katolikusoknak több gondot kell forditaniok a missiókra, mint azt ed- digelé tették. Az egyháznak és minden kat- holikusnak egyik főkötelessége: a missiók gondozása; az alkalom jelenleg kedvezőbb és szükségesebb is mint eddigelé volt. Csak czél- szerii és hathatós működés által háríthatok el a veszélyek, melyek a katholikus egyházat fegyegetik. Névszerint három ellenség van : az Izlam, protestantizmus és a modern hitetlenség. Ha a magas szónok csak Boszniára gondolt volna, nem szólhatott volna találóbban. Bizonnyal sok országban nyomja az egyik vagy a másik ellenség az említett három közül az egyházat; de Boszniában mind a három ellenség összeesküdött a kath. egyház ellen, és ezen kívül még egy negyedik is, mely mind a háromnál veszélyesebb : a „szer- bek“ miként magukat fennhéjázóan nevezik a nem-egyesült görök keletiek. Több mint 400 éven keresztül volt a kath. egyház Boszniában rabszolgája az Izlamnak. Ma ugyan megszabadult e bilincsektől, de még nagyobbára a török uralja a földet. A katholikusok, kiknek kevés földjük van, többnyire bérlői a törököknek, vagy pedig iparosok és munkások a városokban. A szerbekkel annál kevésbbé konkurrálhatnak, mivel a kat- holikus munkásoknak nincs organizácziójuk, mig a szerbek az erős szocziál-demokratikus organizáczió élén állnak. Sok idő kell még, mig Boszniának behegednek sebei, melyeket a török uralom rajta ütött. Még sok helyen nincs templom ; a lelRóla dúdolnak a kihamvadt Marosmenti fakó nádak. Csillagporos téli este Róla dúdolnak a kihamvadt Sárga tarlók bus danákat. Ujlaky János. Emlékezés. Úgy várom a tavaszt... A napsugaras, a ragyogó bűbájos tavaszt, minden csupa harmónia, dal és költészet. Oh mint lesem a játékos napfényt és epedek a szellő simogató, puha ölelésére. Mikor a ködös télinapok között egy-egy verőfényes tiszta, tavaszias nap váratlanul megjelenik, bohósággal és epekedéssel telik meg a lelkem és kimegyek kertünk fái közé. És néma fájdalommal rovom a széles utakat és elmerengek a nagymindenségen. És eszembe jut a bibliai jelenetek egyik legszebbike. — Mikor az Ur bement Jairus szomorú lakába s rátekintett a halott leányra s igy szólt: — A leányzó nem halt meg, csak aluszik. Mély, ünnepélyes álom a természet halála, csodás, sokatmondó annak, aki érti. Nesztelenül suhanok végig a fák alatt. Lépteim zaját felfogja a puha, sárga levélszőnyeg. Várom a tavaszt, sokkal jobban, mint a nagy Halleyt. Oh igen: sokkal jobban. Merengésemből lágy zizzenés riaszt fel. Lábaim alatt volt a zizzenés. Lenéztem. Egy szép nagy diófalevelet tiportam össze. Fölvettem. Kérő pillantással tisztogattam meg a rátapadt portól. És ő ezen gyöngédségemért hálából mesélt nekem szépet, szomorút, sokat, nagyon sokat. Mesélt napsugaras tavaszról, diadalmas kalandiól. — Ifjú voltam, szép, erős, telve vágyakkal, mint te. Játszottam napfénnyel, enyeleg- tem lágy szellővel. Szépségem bámulták mindenütt. Illatom balzsam volt s gyönyörű zöld színem kápráztató. És milyen erős voltam! Jött a vihar. Merészen szembenéztem vele és diadalmaskodtam. Eső, jég, villám — mindennel daczoltam én. Büszkén álltam. Szerettem a magaslatokat. Utáltam a föld porát, szennyét. Éltem büszkén és boldogan minden társaim fölött e bájos kert közepén, az én hatalmas, erős édes anyám karján, a sudár diófán. És azt gondoltam, hogy szép igy élni és ennek örökké igy kell lenni. Aztán-----volt egy gyönyörű, csillogó nagy napom. Úsztam az örömben és büvösbájos éjszakán az örökkévalóság remek álmait élveztem. Oh jaj, — meghalva is reszketek a kezedben a gondolatra — ámi aztán következett. A forró nyári éjszaka tiindéries titokzatos csendjében hosszú fájdalmas sóhaj kelt levéltársaim ajakán. Mind remegtek, zokogtak. En menekülni akartam. Én, aki viharokkal szembenéztem. Gyáván hajtottam le pompás fejemet, hogy elrejtsem az ágak sűrűjébe. Ám fagyos lehelletével lassan de biztosan közeledett a halál angyala. Reszkettem, harczoltam, küzdöttem a fagyos széllel. Hiába! Ő gjőzött. A nap sugara ugyan rám hintette még utolsó melegét és én még egyszer erőlködtem, hogy üde, erős és szép legyek, de nem lehetett. Egy árnyalattal halványabb lettem mindennap. Végül teljesen elveszett gyönyörű színem. És aztán napról-napra múlt az én dicsőségem. És bár rám mosolygott a nap, a madár is nekem dalolt, életem csöndes elmúlás volt, nem verőfény. Hetekig, hónapokig éltem igy és hidd el nekem, ez az élet fájóbb volt, mint a haTisztelettel hozom a n. érd. közönség szives tudomására, hogy a volt SCHWARTZ TESTVÉREK------------ úri- és női- -----------di vatáru - üzletét teljesen újonnan berendezve, a következő czég alatt, ismert szolid alapon megnyitottam és tovább fogom vezetni. Kész szolgálattal Deák-tér Halmi ház.
