Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-14 / 50. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár, 1910. deczember 14. dr. Török István emlékét jegyzőkönyvben örökítse meg a közgyűlés. A közgyűlésnek egyébb programm pontjai közül megemlítendő a bizottsági tagok választása. Nagyobbára a régi tagokból alakultak most is az albizottságok, vegyesen az újonnan bejutottakkal. Izgalmas vitát idézett elő dr. Fejes István indítványa az 1911 évi közköltség e’ő- irányzatának tárgyalásánál. Az indítvány rövid essentiája az, hogy a jövő évi pótadó 66 százalékról 51 százalékra mérsékltessék. Azonban dr. Kelemen Samu felszólalása és a polgármester felvilágosító nyilatkozata után a bizottság az eredeti javaslatot fogadta el változatlanul. Ugyancsak nagyobb vita folyt le azon pontnál, amely a város belterületének a németi részi tagosítására való tekintettel történő megállapítását tárgyazza. Általános szabály, hogy a belsőség nem kerül tagosítás alá, csupán a külső föld. Feladat ezen belső terület megállapítása. Dr. Farkas Antal hái- mas indítványt tesz: kéri a belsőség vonalát a tiszaujleki ut és a Hortobágy nevű ér közötti övvel kibővíteni, vagy a fentjelzett területet külön tagositani, vagy előterjesztést tenni a tagositó bíróságnak, hogy a területeket az első osztályok közé sorozza. Indítványokat tettek még dr. Harcsár Géza, dr. Ke- resztszeghy Lajos és dr. Glatz József. A bizottság azonban az összes indítványok mellőzésével a térképen zöld vonallal bekerített legtágabb területet fogadta el belsőségnek. A z István-tér parkírozása 5500 koronába kerülne, a bizottság elhalasztotta az újjáépítést a vízvezeték s csatornázás elkészítéséig, kétszeres költség megkiméiése végett. A Nyil-utczának a Ivinizsi-utczával leendő összeköttetése czéljából elhatározta a közgyűlés a Szabó József törvényszéki biró telkeinek megvételét, Kürthy Mihály telkére pedig a kisajátítási eljárás megindítását. A közgyűlés egyéb apróbb tárgyak elintézése után fél 7 órakor ért véget. Nyakig1 a káposztában. A káposzta magában véve igen fáin dolog, főleg ha töltelék alakjában jól megterem- tettézve kerül szervirozásra. Ki mondaná, hogy le vele, feltéve, ;hogy magyar emberekről van szó, mert a közmondás azt tartja, hogy a németnek halál. Úgy is van. A német nem szereti a káposztát, de mi magyarok bomlunk utána. Sőt sokak élőit igen patent a székelygulyás is, no meg a kolozsvári. És mégis, hogy jön az hozzánk, hogy magyarok s igy káposztakedvelők lévén, mégis kénytelenek vagyunk állástfoglalni ez ellen az eminenter nemzeti eledel ellen. No hát nem akarván sokáig kertelni és zsákban macskát árulni, megmondjuk ápertén és a kellő ka- tegoritással. Azért, mert városunk hatósága oly hatványozott mértékben importálja a kultuszát ennek a nélkülözhetetlen tápláló anyagnak, hogy ezt a kultuszt — nem a káposztát értjük —, szeretnök szükebb korlátok közé szorítani, jobban mondva kiterjeszteni a városnak olyan külsőbb tájaira, ahol jobban jár a levegő, néptelenebbek az utczák s nem veszélyeztetnék annyira gyomrunk egészségi állapotát, hogy ne tudjuk lenyelni délben a jó falatokat, midőn hellyel-közzel töltelék alakjában kerül az asztalunkra. Mert hát kérjük szeretettel a tekintetes városi hatóságot, az a káposzta hétszámra garmadába rakva itt a város kellő közepén, itt a czentrumban, ahol nem viszi el olyan könnyen az illatát a szél, — egyáltalában nem olyan finomabb Ízléshez mért depozitum, aminőt a város belső területén lakó, tehát intelligensebb polgárság orr és szájize képes legyen sokáig eltűrni. Sokáig, mondom, — mert egy-két rothadt fő mégcsak megjárja, de mikor csomójával bűzlik, már akkor in exterionibus finibus is megütné a vajda a karaván talpát, hogy lopjuk el fiuk, mert másként megdeg . . . Szeretnök mi is ellopatni a rendőrséggel innen a Széchenyi-utczáról, ahol már hetek óta poshad, megfelelő illatárral töltvón£el a levegőt és kebelezni kijjebb, hol egy kissé több fáradtsággal ugyan, de mégis csak hozzátudnának jutni a belső városnak reá kon- kurrens lakosai anélkül, hogy veszélyeztetve lenne a jó étvágy a délben feltálalandó töltött káposztához. Mókának is, száz szónak is egy a vége. Álljon a sarkára derék rendőrségünk és to- lonczolja kijjebb ezt a rothadó portékát valahová olyan régiókba, ahol jobban jár a levegő, ahol talán észre sem veszik olyan köny- nyen a szaglóidegeknek éppenséggel nem kedves illátot, lévén hozzászokva különben is a lakosság a korántsem parfümmel telitett termek légköréhez. Zsinati vizsgálók és konsultorok. A S. Congr. Consistorialisnak a plébánosok elmozdításáról szóló „Maxima Cura“ kezdetű rendelete értelmében a megyéspüspök minden egyházmegye részére a zsinati vizsgálók közül bizonyos számú vizsgálóbírókat, a plébánosok közül pedig úgynevezett tanácsadó plébánosokat jelöl ki, akik a fegyelmi bíráskodásnál szerepelnek. A legutóbbi püspöki körlevélben e dekrétum alapján zsinati vizsgálókul (exa- minatores prosynodales) püspök ur Ő Méltósága 5 évre elnöknek dr. Kádár Ambrus praelátus-kanonokot, tagjainak Rehelein Károly, Pemp Antal és dr. Lessenyey Ferencz praelátus-kanonokokat, Szabó István pápai praelátus, püspöki irodaigazgatót, Kosztra Ignácz tb. kanonokot, dr. Jordán Károly apát-plebánost, dr. Láng Antal, dr. Irinyi Tamás, dr. Kováts Gyula, dr. Wolkenberg Alajos theol. tanárokat és dr. Fibiger Sándor ungvári főgimn. hittanárt nevezte ki; konzultor plébánosoknak Frank József főesperes, szinérváraljai, Kosztra Ignácz esperes, csoma- közi, Müller Károly apát, főesperes, máramaros- szigeti, Benkö József apát, főesperes, ungvári és Szalag Sándor esperes, beregszászi plébánosokat. Nyugalombavonuló lelkész. Hungré- der György tb. kanonok felsővisói plébános több mint 60 éve működik a lelkészi pályán. Es működik nagy buzgalommal, lelkiismeretesen, ügyszeretettel, hiveines érdekeit tartván mindig szemei előtt. Fiatalon vette át azt a plébániát, Felsővisót, melyet 54 éven át vezetett és most mint megöregedett, testileg meggyengült aggastyán hagyja el. üreg kora nem bírta elviselni a terheket, amelyek egy ilyen népes plébánián nehezülnek a lelkész vállaira. Menni kívánt tehát, kérte a püspök úrtól felmentését. A nyugalombahelyezés megtörtént jan.1-től kezdődő határidővel.Kívánjuk, hogy a nyugalom évei örömteljesek legyenek, hosszúra nyúljanak és pedig a legjobb egészségben. Hungréder György 1826. április 26-án született, 1850. április 26-án szentelték áldozópappá, ekkor mint káplánt alkalmazták először Krasznasándorfaluban, majd Felsőbányán és ürdarmán, 1856-ban lett felsővisói lelkész, 1864-ben mint plébános beiktatást nyert javadalmába. 1886-ban püspöke szent- széki tanácsosnak nevezte ki, tiz évvel később, 1896 ban a lelkipásztorkodás terén szerzett kiváló érdemeire való tekintettel, királyi kitüntetésben részesült, midőn a székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjának neveztetett ki. Ez évben ülte meg áldozópapságának 60-ik évfordulóját. Egy elnöknő ünneplése. A nagykárolyi Nőegyesület Dr. Se'lyné Móricz Ilka negyedszázados elnöki jubileumát ülte. Fényes, előkelő közönség gyűlt össze az ünnepségre, a szatmári nőegyesület Dr. Ujfalussy- né elnöklő vezetésével nagyszámú küldöttséggel képviseltette magát. Az ünnepeltet llosxay Aladár a'ispán vezetésével Péchy Lászlóné, Jüresek Béláné, br. Ujfalussyne’és Rooz Samuné nőegyleti tagokból álló küldöttség liivta meg. Gróf Károlyi Istvánná meleg szavakul üdvözölte az ünnepeltet, azután Dr. Vetzák Ede jellemezte találóan Dr. Serlyné közéleti működését, a mi után Csaba Adorján főispán lelkes szavakkal méltatta érdemeit és mellére tűzte a királyi adományt, az arany érdemkeresztet. Nagykároly város közönsége nevében Debreczeni polgármester fejezte ki az elhagyatottak háláját. Az árvák megható hálaéneke fejezte be a díszes közgyűlést. Este az ünnepelt házánál fényes teaestély volt, melyen a nagyszámú helybeli és vidéki intelligens vendégek sorában részt vettek gróf Károlyi Istvánné, Csaba Adorján főispán családjával, Domahidy István nejével Cray Géza nejével, Nagy Sándorné, Domahidy Pál és még sokan: A kedélyes tea este csak a hajnali órákban ért véget. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA“ keverék ezégem különlegessége. 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve.
