Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-14 / 50. szám

9 lési, kiházasitási vagy üzletkezelési tőkét. Azonban a nép e részben majd kizárólag a kapzsi ügynökök megbizhatatlan tanácsaira lévén utalva, épen a legóvatosabb család­apa inkább semmit sem tesz, csak­hogy be ne csapódjék. Eddig a saját magunk érdeké­ben szükséges szocziális munkákat hangsúlyoztuk. De ezzel még nem teljesitettük minden kötelességün­ket. Mert a magunk jólétét mun­kálni nem elég. Ez csak akkor van biztositva, ha körülöttünk is erköl­csös, szakranevelt, megelégedett,és szorgalmas emberek mozognak. Ép­pen azért törődnünk kell közsé­günknek minden irányban való helyes fejlődésével is, és ennek biz­tosítására magunkat tanulással, ér­deklődéssel, fáradozással, kell ké­pesekké tennünk. A közegészségügy, a köztiszta­ság, a község csinosodása, a sze­gényügy rendezése, a két kezük után élő napszámosok állandó fog­lalkoztatása, mind olyan feladatok, a melyek a birtokos kisgazdákra nehezednek. Gondoljuk meg, hogy az a napszámos, a ki télen is csak nyári keresetből kénytelen elten­gődni, nem tehet egyebet, minthogy az egyre fokozódó drágaság ará­nyában folytonosan föílebb-föllebb csigázza a maga bérét. Tehát tulaj­donképpen a magunk kiadásait csökkentjük akkor, amikor a nincs­telenek téli foglalkoztatásával törő­dünk. A különféle házi ipart, pl. kosárfonást, vagy faragást a kor­mány is szívesen támogatja, küld oktatómestert, felkarolja a gyárt­szokása az, hogy minden vendégével koc­cintani szeretett és rögtön amúgy melegiben jó barátságot kötött. Hamarjában oda szólok az öregnek : — Mondjon el Forintos uram valami jó históriát, különben az unalom agyonüt minket, már pedig mi szeretnők agyon­ütni azt. — Mit uram ? — Nem bánom akármit. Hogy ne kel­jen mégsem az emlékezetét erősen fölsrófolni, hát teszem fel azt, amit csak az imént mon­dott el a túlsó asztalnál. — Ahá, hogy miért nem házasodtam meg ? — Ez volt az ? ügy ? Pompás lehet — nyomtunk rá. — Ahogy az ilyen szürke emberekkel megeshetik, hát .... Megtörtént biz a ! No csak rajta szaporán — biztat- gattuk. — A leánnyal kezdem — vette, fel a szót a vendéglős — mert hiszen ő volt a kiindulópont. Előre kell bocsátanom, hogy mi, falusiak, egészen másképp Ítélünk az asszonynépség szépségéről, mint önök, váro­siak. Önöknek a fehér, gyenge az tetszik, niányok értékesítését, sőt pénzbeli előleget is ád a szövetkezetileg meg­alakult munkásoknak. De ezek rendszeresen nem tudnak erről, azért az értelmesebb kisgazdák fe­lebaráti szeretetének kell e tettek mezején, itt is kezdeményezőleg föl­lépnie. Épen ezért fontos az összes népszövetségi tagoknak egy ott­honban való állandó érintkezése, hogy igy a közkivánalmakat és a község minden fontosabb ügyeit maguk között méltányosan megál­lapíthassák és a zöld asztalnál ha­tékonyan képviselhessék. Tömérdek mindenféle intézkedést lehetne a gazdák javára községileg árvénye- sittetni, hogyha összetartanának, és a saját érdekeik védelmére egymást kitanitanák. A vállalkozási szellemet és az egyszerű földmives ember ügyessé­géből is kitellő kereskedelmi érzé­ket szintén csak ilyen gyakori érintkezés fejlesztheti ki. Ha aztán bevonják a népszövetségi kör tár­sas munkájába az ifjúságot is, sőt az asszonyokat is, akkor apák ta­pasztalata és jó példája becses örök­ségképen átszáll nemzedékről-nem­zedékre, és az öreg nyomában hágó uj einberöltj különb lesz elődeinél. Az ilven módon kioktatott köz­t. ségben csupa derült és megelége­dett arczok jutalmaznák a vezetők buzgói kodását. Mert az egyik gazda szorgalma és sikere serkentőleg hatna a másikra, és utóbb nem akadna a faluban senki, aki ne tudná családját tisztességgel fentar- tani. Az ilyen községben magától megszűnnék a városba özönlés, __ "HETI SZEMLE« ____= ne künk minél napbarnítottabb, és minél pi­rosabb, annál szebb. Önök a vékony kezet és szüle derekat nézik, mi pedig mindenből a vastagabbat Egyben azonban megegyezünk : a szem­ben. A szép, nagy, beszédes szemek mind­nyájunknak tetszenek. Hát annak a Katinak nagyon szép szemei voliak. A Zöld gazdá­nak volt egyetlen leánya. Sokat néztem utána, el-elbámultam a ringó járását és mái kezdtem tovább is gondolni : megkaparintom magamnak egészen. Merész gondolat lehetett mert megfeküdte nagyon az agyamat. Ezu­tán folyton azon tűnődtem, hogy kellene elő­ször megszólítani és hol ? Egy vasárnap reggel ünnepi ruhába öltöztem, kifentem tisztességesen a bajuszo­mat s mentem a templomba; szemeim egye­nesen őt keresték, mig végte rajta fönnakad­tak, A nép ájtatoskodott : ki énekelt, ki imádságot mormolt, csak én maradtam néma. Nem érdekelt semmi, csak ő. Már vége volt a misének, a nép szállingózott kifelé s én még mindég mereven * állottam, mig meg nem ránt hátulról egy fiatal ember : gyerünk már. Ahogy kiléptem, a templom előtt lát­tam az én választottamat. Nagy szivszo­mert a megelégedett ember nem változtatja otthonát. De megszűnik a munkahiány miatti kivándorlás is, mert a becsületes és szorgalmas ember a maga szülő falujában, mint szabad magyar polgár is, megta­lálná minden jogos törekvésének mérsékelt kielégítését. Kétségtelen, hogy a mai köz­állapotok azért fajultak el ennyire, mert nálunk eddig keveset foglal­koztak a népnek korszerű gazda­sági kinevelésével, különösen av­val, hogy megtanuljon ugyanazon a mai darab földön okkal-móddal többet, szebbet, jobbat, olcsóbban és értékesebben termelni és igy munkája után nagyobb jövedelem­hez jutni. Bizonyára szebb világ virrad reánk, ha a nép a termelés­ben, fogyasztásban és értékesítés­ben korszerűen kioktatva, maga veszi kezébe a saját boldogulásának gyeplőjét és azoknak tanácsa után indulva, a kiket a gondviselés kegye rendelt ki az ő helyi vezetőivé, a korszerű haladás, szervezkedés, köl­csönös támogatás és állandó önkép­zés fegyerzetével felvértezve, biza­lommal kiizködik a szebb jövőért, hazája és családja boldogulásáért. Akik tehát Mária országában emberséges megélhetést és nyu­godt fejlődést akarnak biztosítani maguknak és fiaiknak, lépjenek be a Katliolikus Népszövetségbe és használják fel annak jóakaratu gaz­dasági tanácsait. ___________Szatmár, 1910, deczember 14. ro ngva tartok feléje s mikor melléje értem sóhajtottam : haj, haj . . . Rám nézett s én folytattam : — Jó napot Kati. — Jó napot — feleli — Szép idő van ugye ? kérdőm.-— Nagyon szép —- erősítette ő. — Hogy aludtál az éjjel ? — Nagyon jól. De itt már kifogyott a tudományom. Vakartam a fülem tövét, de sehogy sem tud­tam folytatni. Nagy elszántan mégis ki­böktem : — Te Kati, mondd csak, mit szólnál, ha hozzatok járnék ? Rám nézett, aztán fölnevetett. — Az én ügyem rendben van — gondoltam. Nagy keserűségemre csak később tudtam meg, hogy nevetés és nevetés közt különbség van. Nagy örömömben aztán odaszóltam neki : — Kati, két hét múlva. Hogy miért mondtam épen két hetet, annak csupán az én ügyetlenségem volt az oka. Gdndoltam : dobbal nem lehet verebet se fogni, hát még galambot. Más nap, hétfőn reggel beállítok a vén Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar em­ber szent kötelessége a hazai ipar pártolása. I KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A lcgkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkülönbözőbb alakú Pyramisokat, Obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolná­kat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. FiÓk-ÜZlet: Szatmár, Attila-u. 4..

Next

/
Oldalképek
Tartalom