Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-07 / 49. szám

XIX. évfolyam Szatmár, 1910. deczember 7, 49. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. & ■r ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. Megyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 8 „ — „ | Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTO“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány najtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltter sora 40 fillér. A lap megjelenik miiulen szei'dkn. Náthán. Az örökváros heczmestere, Nát­hán, ki őrjöngésében százmilliók lelkének érzelmét sértette meg rug­dalózásával, megkapta azt az er­kölcsi nyaklevest, melyre valóban rászolgált. A Rómát ostromló tüz- őrség fővezére adta meg. Pellaux tábornok, mint legilletékesebb ko­ronatanú, látva az olasz kormány meglapulását, nyilt levélben vonja felelőségre azon megvetésért, inely- lyel a müveit világ Náthán és ez ügyben tett viselkedéséért az olasz kormányt illeti. Náthán nem csak az ildomosságot, hanem Olaszország garancziális törvényét sértette meg. Amikor Pelleux levelének ezen részét megelégedéssel honoráljuk, akaratlanul is a rugók jutnak eszünkbe, melyek az impulzust ad­ták meg Náthán ur rohamának. És ezek a rugók ott fonódnak össze, hol malterkanalakkal dolgoznak. Onnét erednek, hol a vakoló ka­nállal szivesen fröcscsentik a sa­rat mindenre, mi előttünk tisztele­tet gerjeszt, lelki örömet nyújt. Ne higyjük, hogy Náthán ur kirohaná­sában egyedül jár el. Itt a szabad­kőművesek egyesült machinacziójá- val állunk szemben. Azon terv­szerű hadjárattal, mely nálunk is eregette már gyökereit. Portugál­ban forradalmat csinált, Spanyol- országban meg szitja azt. — Az évezredes alkotások legalattomo­sabb ellensége, mely eddig takar­gatott czéljai elérésére vehemesebb ambiczióval küzd ma, mint bármi­kor. Mondom, bár a portugál for­radalom s a spanyol forradalmi láz elég távol eső dolgok, de a sza­badkőműves központ alagutjai amint Rómába, úgy hozzánk is elvezet­nek s ezen nem kis kaliberű ese­mények érintetlenül nem hagyhat­tak bennünket. A szabadkőunvesek, mikor nép- milliók évezredes vágyaival: sza­badság — egyenlőség — lépnek elő, a leggyávább „ hazugsággal fedik működésűket. Ok, kik a társadalmi rend és béke, a hit és vallás es­küdtellenségei, rablógyilkosok mód­jára törik szét a kereteket, melyek­nek ezer éves tapasztalat és fejlő­dés adott alapot. Bennök ismerjük meg a világ legmodernebb szem­fényvesztőit. A gyilok és méreg melegágyai a szabadkőműves páho­lyok, hol gonosztevők arczképeit leplezik le, mint akik a szabadsá­gért szenvedtek martyrhalált. A pá­holyok a forradalmi gyilkolások értelmiszerzői. Ott válik a gazság­ból nemes tett, perfidiából gavallé­ria, rablótámadásból szabadságharcz. Mint denevérek szövik az ál­humanizmust, melyben ledérré lesz az erkölcsösség, istenkáromlássá a vallás ; a becsület és tisztesség be­tyártempóvá deklarálódik, hogy előt­tünk nemes és szent tradicziók rombadőlve, szabad kőm ivességgel karöltve a világmegváltó szoczial- demokrata kloakák bűze terjedjen és fertőzze a keresztény világnézet romjait. A ki figyelemmel kisérte a A remek. Irta: Magyar Bálint. Csinosan faragott a legény. Eltűnődve szobor-remekén Öreg, ősz mesterére tekintett... „Legyen mása tehát a szobor; Ifjú lélek havas homlokon“ Gondolá s belevágott a vad Carrarába. Faragása helyén az alak Domborodva, hűen kifakadt. Még csak az ifjú lélek kell a homlokára ! * All az alakvár. Dús a ruhája. Ráncza keményült hószinü pára. Csalja magához tüzét a napnak, Rajt’ a sugárok csókot aratnak ... Csillogó élet volt az agg élte, Csillogó szobrát bizony megérte. Karja pihenni még ma se vágyik, Adni kívánna, tenni sokáig: íme kezében ott van a véső S mintha csak szólna: „soha se’ késő“ Ámde borongó homloka, arcza, Ifjú sugár nem lengedez rajta! Nap nap után jön. Sokat Ígérnek Csalfa nagy álmok szegény legénynek S ő hiszen. Egyre dolgozik, fárad; Lelket akarna holt alakjának. Dús koronába nyúl a havas fej Csak ott az arczon sok az üres hely. Tölti, puhítja... Nem jön a látszat. Vágja, pihen . .. Majd újra reácsap. Nyári mosolytól üde szemekkel Csendbe’ mögötte megáll a Mester Nézi sokáig. „Nagy darab, ékes, Méltó remeknek, méltó a czéhez. Szép öreg ember hű Carrarába’. ..“ — Félig sem ismer önönmagára. „Tied az ábra — mondja legénye, Küldjed a lelked, Mester, beléje. Való szemedből a kőszemekbe Csak egy sugárkát véss a remekbe.“ „Én is igy voltam, igy a remekkel ...“ Múlton akadva, múlton merengve Csak egy vonalkát rajzol a Mester: S ott van az arczon ifjan a — lelke. Templomban. Nagy bűnök izzó, vörös képét, Mutatja lángszavával a pap. Elől a bársonypadba’, szélen Nyugodtan ül egy ősz, roskatag. Ölébe’ ül gyermekunokája, Figyeli a többi gyermeket. Előttük fel-felijedve sir A kövön egy lány, egy megvetett. Nagy bűnök izzó, vörös képét Mutatja lángszavával a pap. „Nagyapó, mondd el nekem : mi a bűn ?“ — S a leánysziv majd kettészakad ... — Magyar Bálint. Alkalmi ajándéktárgyak órák- és ékszerekben Csaj kos Gyulánál Vép£T előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perezben friss pör­kölést vehet. Mindamellett 25°/o-ot megtakarít- w- hatnak mindazon vevők, kik por- I költ kávét vesznek mert annyi I bepörkölödik a házi pörkölésnél. | Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. 1 Kézimunkák és divatczikkek mélyen leszállított árban Központi Áruházban “«“mb™1

Next

/
Oldalképek
Tartalom