Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-16 / 46. szám
XIX. évfolyam. Szatmáp, 191C. november 16 46. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — 6 K — f. Félévre — 3 — „ Negyedévre — 1 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENI) H Jhl. A lap kiadója : A „PÁZMÁN Y-SAJTÓ* A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető ossz kiildeinénvek. pénzek, hirdetések stb. a „Pózmán , Ailitó“ ezimére küldendők, |Iskolaköz S. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltíer sora 40 íiíiér. A lap megjelenik minden szerdán. Ugfy legyen. A kath. nagygyűléseket ájtatos demostrácziónak, a kirakat katho- likusok leereszkedő összejövetelének szerette feltüntetni a sajtónak az a része, amelynek fáj, hogy minek is vannak azok a nagygyűlések. Lekicsinylő elegáncziával siettek feletlük napirendre térni, sőt sietnek most is, nehogy azt higyje a „praeparált közvélemény“, hogy van nekik valami befolyásuk annak az agyonirányitott közvéleménynek mozgásba hozatalára. Sajnos, nekik sok tekintetben igazuk volt. A kath. nagygyűlések a külsőségek formaságaiban vesztek el. Néhány előharczos megcsörtette kardját, megmutatta, hogy volna neki a capitóhuniban valami, ha bátorsága is lenne hozzá, hogy annak idején érvényesítse. A feltör- tetők scénájává lettek a nagygyűlések, szánalomra méltó erőpróba, amelyet kigunyoltak, megmosolyoglak odaát, mi pedig elmondhattuk utánok, hogy adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne. Mitsem érünk azzal, hogy egykettő a jelesek közül kipróbálja szónoki képességét, ha a máskor csendes tétlenségben sínylődő előkelőségeink applaudálnak mellettük, vagy ha úgy tetszik szükebb körben lehurrogják, — a katholicziznms elvesztett pozicziójának visszahódi- tására teltek kellenek és nem papirosgaluska, amelyet lenyelessünk a jó kath. néppel, hogy aztán aludjék utána mint a téli álmát heve- résző medve, s mire felébred, azon vegye magát észre, hogy hascsika- rást kapott a nagyhangú dózisoktól s éhesebb, mint tizenkét utszéli farkas. A kath. Népszövetség mozgolódásában, — mely be kell vallani — a nagygyűlések kreatúrája, látunk ugyan valamelyes eredményt, de mégis olyan formán néz az ki, mint a. fényes tolókkal kérkedő pávamadár, amelynek nincs egyebe, mint az az ezer színben játszó kirakat. Körülbelül olt tartunk ezzel is, mint a jobb sorsra érdemes, de korán kimúlt tulipánmozgalommal, amelyből nem maradt egyebünk az osztrák gyárosok gunykaczajánál. No meg a „Tulipán“ odalent a lomtárak rejtett zugaiban. Nekünk is csak a syrnbolum, csak a név maradt meg, de ne gondolja senki, hogy az a szövetségi tag át van hatva a tettre kész energia melegétől, mely képes csudákat művelni, ha kell, megmozgatni a rengetegeket, — a néptömegeket, felkorbácsolni a tengeri, hogy tomboljon bősz haragjában, mikor a vihar ekéi szántják, tépik fodrait. Szalmaláng! . . . Ellobbant, világított egy nagyol, vakítóan fényeset, aztán bele veszett a saját hamujába. A most lefolyt kath. nagygyűlés is nagyot világított. Ilyet még nem látott Magyarország. Megközelítette a német katholikusok de- monslráczióját, de amely nemcsak világit, hanem melegít is. Felvillanyozza az idegeket, ezredesekké teszi a közkatonákat, akik készek harczolni és tiizbe menni azért a zászlóért, amelyre felesküdtek. Ne legyen a mi nagygyűlésünk melege sem szalmaláng, hanem izzó parázs legyen, mely áljárja, áthassa a nemzet nagy tömegének minden rétegét, hogy az a fény, amelyet kisugárzott, ébren tartsa a szunyKisér az emlék. Irta : Ujlaky János. Mikor csiliáros fényszobákon Atal suhan az árnyam, Zsalus házunk emlékharangja Mindenütt kong utánam. Ha átsuhan az árnyam. Nem hallja itt meg senki, senki. Tűnődve haj ! úgy érzem, Ott telt el az én ifjúságom Egy puha, kicsi fészken. Tűnődve haj! úgy érzem. Rőt fénye van a holdsugárnak. Én dalolok és várom, Hogy elcsitul az emlék vádja Az Íves fényszobákon. Én dalolok és várom. Az emlék szüntelen kisérgeL — Jaj - már a. hold is elborult. S a pálmaillatos szobákon / Szememre tüzes köny tolult. Jaj már a hold is elborult. A valósáig. A lihegő kis mozdony fújtatva kapaszkodott hegyi utján, amint a székely havasok közül igyekezett a fővonal állomásához. Szőrke köd szállott alá már a völgyre s szomorú fátyolát reáterítette a sárguló hegyoldalra. A kigyózó, kanyargó vasúti vonal jelző lámpái kicsillantak a ritkuló erdő fái közül, mintha ragyogó véreseppek világítottak volna egy vérző ország testén. Hideg novemberi este van. A völgyek hófehér házai közül harangszó bug, zúgása, zengése átömlik a völgyek száján s mérföldnyire körül egybe zsong, mint valami óriási zongora elenyésző melódiája. A kis állomásokon ugyanaz a közönség várja vonatot. Egy-két őszhaju, fehér „ha- risnyás“ székely, egy öreg asszony, amint kikisérnek az állomáshoz egy-egy fiatal leányt. Amint végighalad vonatunk a sötét völgyeken, mindig azt hiszem, halottas menet. Élő halottakat, halni indulókat visz a kicsi vonat. A nagy, a rettenetes nincs űzi, hajija a székely gyermekét el az ősi földről a pusztulásba. Brassó az első állomás, messze kelet a második és utolsó. Kígyóznak a kicsi sinek, behálózzák a fehér házak vidékeit, ahol a mi népünk lakik, s belefutnak a nagy sinekbe, amelyek mennek le a tengerekig. A tenger útjáig, hol állanak az éhes hajók, nyitott szájuk várja a zsákmányt s ragadja messze-messze keletre, nyugatra, szomorú fénybe, kora pusztulásba. Az ősz székely, ki fiatal korában bejárta a nyugat iskoláit s hazajött, hogy élete végéig a székelyföld kenyerét egye, úgy néz a vasút után, mely gyermekét viszi, mint aki halottat sirat. S vissza nem tarthatja, mert . . . mert szűk a kenyér. Előbb elindult a föld, azután az erdő, majd a juhok, nemsokára az ember s utoljára ... De hagyjuk . . . Menjetek le székelyföldre a komor hétköznapok csendjében s meglátjátok, hogy mi az a temetés, aminek gyászpompája : a ■f!“ Műtü pörkölt kave ■iU|,l használata ? ülvl V nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perezben friss pörkölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít- w hatnak mindazon vevők, kik por- I költ kávét vesznek mert annyi 1 bepörkölödik a házi pörkölésnél. | Kérem próbavételét, melyből meggyőzódliet. #
