Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-02 / 5. szám

I XIX. évfolyam. Szatmár, 1910. február 2. — 5. szám. HITI SZEMLE! T-iz-vr Trr<TTr « « *4,, í t-w^i a t-\ . w m v w T-rT^mTT . '*». •> »- - , POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ | Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHORY END K E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.i Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltter sora 40 fillér. A l*ii> meg-jeleiiik miudeu szerdán. Időszerű megjegyzések. Az emberek földi pályája hason­lít a magas hegyen való átkeléshez. Miként az egyes hegyek megmá­szásakor kiindulunk a lábunknál el­terülő völgyből, s áthatolván a mere­dekségen a másik oldali hegylábnál fekvő völgybe jutunk: úgy az em­ber földi élete is, a bölcsőből lép ki, felhág a delelő pontra, mig végre a férfikor magaslatáról lassanként alá- hanyatlik a sirba. Az alkonyodó farsangi időszak lelki szemünk elé tárja az élet he­gyén nyüzsgő millió és millió em­bertömeget. Látjuk, mennyire kíván­kozik ki már a csecsemő is bölcső­jéből; látjuk, mint rohan a gyermek Öntudatlanul is a felnőttek utján; látjuk mint törtet a serdülő ifjú az élet szennyes forrásához, hogy an­nak egészségtelen vizéből eloltsa fék­telen szenvedély okozta szomjúsá­gát; látjuk, mint támad sólyom- szárnya az iskola padjai közül ki­nőtt ifjúság vágyainak, s minő epedő szívvel törekszik idő előtt nagynak neveztetni, hogy az élet elképzelt A magyar pénz története/) Irta Lukacsi György. Hazánkban a XIII. század második fe­léig bizanczi arany forgott — 10 K. 45 f. Szent István korában és később az Árpádház alatt érvényben volt a pensa, mely 50 dénár­ból álloO, a mostani pénz szerint 5 K 40 f.- ből, de későbben is fenállott e pénzérem. 4 K 80 f. volt Róbert Károly idejében. Szent László a budai káptalannak tar­tásra évenkint 360 pensát rendelt. 5’4 K X 360 = 1944 K. Fölötte kevésnek látszik, de elég volt, mint az majd az általam vázolt érték- viszonyokból kiviláglik. Az Árpádház alatt a toursi márka volt a pénzverési súly; mai ca turonensis ezüst (gira, 244—250 gr.) = 68 K. A vegyesház- beliek alatt a budai márka (173—174 gram­mos) ezüst = 48 K. A történelemből tudjuk, hogy Róbert Károly a florenczi aranyok mintájára veretett *) Liczeumi felolvasás január 12-én Váczon. trónusából hiú önteltséggel fitymálja a nagyvilágot. A lezajlott néhány hét, mint a vigalom ideje szintén sokat tudna beszólni, ha megszólaltatnék, csak­hogy több elszomorító cselekedetről kellene beszámolnia, mint megnyug­tató dologról. Bizouyára, ha meg­kérdeznék a beszédes farsangot a történtekről, sok fiatal párnak uj é.ete elé számtalan kérdőjelet volna kény­telen tenni. Hisz’ ország-világszerte józan eszüknek gyakran háttérbe szo­rításával, egyedül szivük elhirtelen- kedő szózatára hallgatva, hányán és hányán esküdtek egymásnak „holto­mig és holtáig“ tartó hűséget! Ámde amily könnyen rebben el az a két szó: „holtomig és holtáig“ az oltár előtt álló, az öröm mámorában ringatózó jegyesek ajkáról, ép oly hamarosan befészkeli magát a sze­rencsétlen házastársak, szivében a békétlenkedés ördöge. Észrevétlenül belopódzik szivükbe az elhidegülés, az előbb még rózsás színbe úszó családi élet kellemes csendjét meg­zavarja a napirenden való perleke­arany forintokat. Egyszerűen forintoknak is nevezték a XVI. század közepéig. Annyi mint 12 K. Egy budai arany márka = 48 magyar aranyforint. „Ezt a pénzlábot mondhatjuk leg­állandóbbnak, mely végighúzódik a XV. szá­zadban és átjön a XVI-ikba.“ = Salamon F. 1370-ben 100 dénárból állott. 1 dénár = 12 f. Hunyadi János kormánya és V. László királysága alatt = 200 d., 1 dénár ekkor = 6 fill.. Mátyás király uralkodása elején — 300 dénár, 1 dénár — 4 fillér. 1462 után ismét 100 dénár a forint. Az eddig említett dénáro­kon kívül voltak kisebb dénárok is (parvi denarii). Most már ki tudjuk tisztelt hallgatóim számítani, milyen nagy volt a fizetése Má­tyás mester, a nagyszebeni iskola rektorának, aki 1486-ban 20 forintot kapott egy egész évre a városi pénztárból. 1522-ben a nagy­szebeniek Pempflinger királybírónak 4 frtos lovat ajándékoznak. Mint Salamon F. írja, a XV. század végén és a XVI. század elején a legkitűnőbb diszlovakat 20—33 forinton le­dés, s a képzelt mennyországot a pokoli gyűlölet dúlja fel. Az ilyen boldogtalan frigyet kötő párnak gyakran lehet hallani ehhez hasonló átkozódásait: „Verd meg Isten azt a papot, aki minket összeadott!“ Saj­nos, hogy az effajta kifakadások a mai korban mintegy közmondássá, szálló igévé nőtték ki magukat. Pedig hát mit tehet róla az Ur­nák szolgája, a pap, ha felkérték a házassági frigy megáldására? Talán másutt keresendő a bajnak a for­rása. Egyesegyedüli oka az említett szerencsétlenségeknek az önmagát mindenkor megbosszuló érdek. A mai anyagias gondolkodás annyira elva- kitotla már az emberiséget, hogy a házasság szentségét is merő üzleti szerződéssé alacsonyitja le, számító üzérkedéssé, ahol a hozomány, a pénz, a vagyon az első szempont, mig a többi mel­lékes. A gazdasági kellék mellett még figyelembe vétetik a testi szép­ség és vérbeli leszármazás is. De kifelejtik a legfontosabbat, a házas­élet boldogságának alapját és fen- tartóját: az erkölcsi jóságot. hetett venni. Ilyen lehetett az, melyről G. D. Teutsch történelmében említést tesz, hogy t. i. a Barczaság évenként a grófjának 20 frtos lovat köteles adni. 1427-ben Zsigmond király Brassóban időzvén, onnan megállapítja az árakat, melyekért a harczosnak élelmiszere­ket táborba szállítsanak. Egy lónak egy napra és éjjelre való szénát 1 dénáron, két ember számára egy ebédre való kenyeret ugyan­annyiért, egy csirkét két dénárért, egy bá­rányt 8 dénárért, 1 dénárért nyolcz tojást. 1487—1507. években a budai font marha­hús, midőn legdrágább volt, 1 dénárba jött, midőn legolcsóbb, fél dénárba, (akkori fillérbe). Hányszorta drágább húst eszünk mi mindkét esethez viszonyítva ? Ha ezt kiszámítják tisz­telt hallgatóim, fogalmat nyerhetnek arról, hogy szent László, akire ráillik e mondás: zelus domus tuae comedit me, (a te házad buzgalma felemészt engem), bőven látta el a fentemlitett budai káptalant. Szent István idejében egy ökör 10 pénzt ért, Werbőczy idejében 1 márka ezüstöt (4 aranyforintot). A MŰBUTOR - ASZTALOS SZATMÁR, «Jósika-utca 7. szám. Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb ki­vitelben. Háló, ebédlő, űri szalon, leány, gyer­mek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom