Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-28 / 39. szám
Szatmár, 1910. szetember 28, 2 De ezeknek a kedvéért, hogy meg legyenek mentve egy hamis eskü lehetőségétől, nem szabad feloldani azokat a százezereket, akik az esküt nem hókuszpókusznak, hanem szent cselekménynek tekintik, és úgy tudják, hogy úgy odafent, mint saját lelkiismeretűkben súlyos felelősséggel jár és sok esetben perbe sem fognak, mert félnek a hamis eskü következményeitől, amely egész életükben, sőt úgy vélik, — hogy haláluk után is üldözné őket. És hányán vannak, akik visszalépnek a perlekedéstől, visz- szalépnek a tanuzástól, vagy ha nem, a szinigazat vallják legjobb tudásuk szerint, midőn tudomásukra jut, hogy esküt kell tenniük. Az ilyeneknek a száma rengeteg. Ne tessék tehát egyoldalulag kezelni a dolgot, és a modellt csupán azokról az alakokról venni, akik készek egy nap akár húszszor is megesküdni pénzért —- hamisan. Igaz, hogy ilyen is nagyon sok van, de ez a gárda nem lehet argumentum az eskü eltörlése mellett, mert hiszen a bíróságok már többnyire ismerik őket, s vagy nem hiteltetik meg, vagy- ha igen, rövid utón be is záratják utána. Csak nem rég történt a közeli szomszédban, hogy egyik üzlettárs találkozván a másikkal a vonatnál, megszólítja az illetőt: Hova mégy Mózsi ? . . . Megyek a Holmiba ! . . Miért mégy te most a Holmiba?.. Nü, hátha hijni fog valaki, hogy thanozni kell ! . . . Aj, váj, erigy te most vissza, mert rontod nekem a kontsaft, én is épen aztat akarok ! No már ezeknek ne féltse senki sem a menybéli jussát, sőt azokét sem, akik invitálják. Hanem inkább féltse a földi igazságszolgáltatást azoktól, akik az esküt a tanuzással korántsem szokták egyértelműnek tekinteni, akik előtt a tanuzás csak puszta profán cselekmény számba megy, inig ez eskütől visszariadnak. Pedig ezeknek a száma légió, ez üti meg a 95 perczentet. Sem a vallásos katholikus, sem a román, sem a protestáns, sem a zsidó nem esküszik meg, ha tudja, hogy nincs igaza, a hamis tanuzást azonban ezek közül is megteszi a 95 perczent, az, amely tudatlanabb és a tanuságtételt profán dolognak tekinti csupán, — amit meggyőződése szerint sem saját lelkiismeretének itélőszéke, sem az Ur Isten nem vesz olyan komolyan, mintha azt mondja: Esküszöm. Megengedem, hogy a perlekedő felek közül mindakettő hajlandó ugyanazon ügyben letenni az esküt, igen sok esetben . . . Dehát Mózsik akadnak ám! De épen az az ügyes bírónak ember létére is a jogi tudás mellett a legszebb tudománya, ha éles szemével, psychologiai ismeretével, a perlekedők múltjának és körülményeinek egybevetése folytán megtudja állapítani, hogy melyik a kettő közül a Mózsi. És ez nem is olyan ördögi mesterség ám. Mintegy önkényt következik az aktacsomók- ból, amelyek között egy jó kvalitású biró — pedig mindnek ilyennek kellene lenni — aligha fog eltévedni. _____ „HETI SZEMLE“ De ha már ilyen nagy perczen- tekkel (95 °/o) dobálózunk,, tessék csak majd megnézni, ha az esküt eltörlik, hány perezenttel fog megnövekedni a perek és a hamis ta- nuzások száma. Az eskütől való félelem ugyanis nagyon sok pert lefúj, hogy bele se kezdenek, a hamis tanuzások számát is csökkenti, ha tudják az illetők, hogy annak a tetejébe még esküdni is kell. Hiábavaló dolog tehát a jogi tudás nagy képű köpeny egébe öltözni, mikor alóla kilátszik a. lóláb. Mórt nem mondják meg nyíltan: kidobtuk az egyetemről a keresztet, kidobtuk az iskolából a keresztvetést, most kiakarjuk dobni az esküt a törvénykezésből, — azután az oltárokat a templomból. Miért ?. Mert még nem merik ! . . . Nehogy — nem Justiczia istenasszony — hanem holmi földi halandók a fejükhöz ne verjék azt a seprűt, ainelylyel mindenünnen szeretnének kikotorni mindent, ami vallásos színezettel bir. Ne higyjen tehát a „Szamos“ azoknak a „nagytekintélyű“ napi lapoknak, amelyek igy csuszva- mászva lappanganak, hanem járjon az egyenesebb utón, — ha tud és ha netalán jól esik. Ki az iskolatestvérekkel í Ki velük! Ezekkel a hazafiiatlan, tudatlan, fanatikus barátokkal ! ! így kezdte vezérczikkét 1857-ben egy kath. újság Wicnben abból az alkalomból, hogy az iskolatestvéreket Poroszországból meghívták a császár-királyi árvaház vezetésére. Ez az intézet 400 növendéket számlál Terka. Gyurka egyszer valahonnan egy fekete szoknyát kerített és abba bujt bele és úgy nézett ki benne, mint egy kámzsás pap. És összeadta őt az ő hűséges Terkájával, ott a malom alatt, a békavirágos patak partján. Haj! .. Régen volt az ! Azóta minden megváltozott. O gulyáslegény lett, Bedő Gyurka pedig tekintetes ur. — Czoki Ráró ! Mars ! Botjával fejbe- kollintotta a kutyát. Ráró vinnyogva húzódott félre. Meghatotta őt is gazdája szomorúsága. Farkcsóválva közeledett vissza gazdájához és megnyalta szőrös lábát. Pali megsimogatja a kutyát. Hisz bubá- natában nincs senkije, ki osztozzon, mint Ráró. Leereszkedik az alkony.. Béres Pali betereli a gulyát a fészerbe, ő maga pedig legszebb mándliját huzza magára, kalapja mellé egy szál virágot tűz. A nagy udvar végén van a kutágas. Tövében egy virágzó orgonabokor. Oda tart Béres Pali. Lemetszi a legszebb ágat. Ez fogja díszíteni a Terka ablakát, ha reggel fölébred. Úgy viszi oda, lopva, titkon, nehogy a tekintetes ur megtudja. Nem nagy ajándék ez, de csak az tudja, aki odafönt van, hogy véle adná a testét-lelkét is, ha Terka úgy kívánná. — Lgyan kinek szánta kigyelmed ? — Már annak szántam, akinek ... — No ne haragudjék, de úgy is t’om, hogy Terkáé lesz . . . — Ha tuggya, hát tuggya. — T’om bizony. De ne siessen ám kigyelmed, mert úgyis megelőzte már valaki. Mert most ment arrafelé a Bedő György is. O is orgonaágat vitt. Aztán meg valami nótát is huzatott, amire Terkának olyan jókedve kerekedett, hogy beeresztette a Gyurka tekintetes urat. — A’ mán nem lehet! . . A Terka . . . De azért mégis belopózik leikébe a gyanú. Rágódik rajta. Úgy érzi, hogy a szive szét akar repedni, de valami összeszoritja. Nesztelenül lép a leány ablakához. Benéz. Sötét van bent. Hallgatózik. Csend. Ekkor észreveszi, hogy az ablakban már diszlik egy orgonaág, — Tehát megelőzték . . . Füle mellett korbács csattan. — Mit keresel a más házában ilyenkor, hé ? Pali megismeri a Bedő Gyurka hangját. Megremeg. — Nem vezetett engem semmi rósz . . . Csak a Terkának — —- Mit hoztál ? — Ezt a — . — Eh, félre azzal a gallyal! Van már neki ennél különb. — Már pedig ezt neki szántam. — Akár szántad, akár nem, kotródj a gulyáddal! — Tekintetes ur!. . . — Takarodj, mert kikorbácsollak innét. — Jól van. — Nesze, itt a gályád is ! — Már az az orgonaág csak itt marad! — Itt nem marad! — Igenis itt marad, — Gyurka! — Micsoda ? Feleselsz fattyakölyke ? Ezért lakolsz! Bedő végigvágott korbácsával Béres Pali arczán. Palit elfutotta a méreg. — Ezt megkeserülöd! A két legény egymásnak ment. Bedő Gyurka utolsót hördült Béres Pali izmos kezei között, midőn végső erőmegfe- szitésével valahogy kiszabadította egyik kezét és revolveréhez nyúlt. Egy dörrenés, egy tompa zuhanás, mindjobban elhaló hörgés, aztán minden elcsendesült ismét. Másnap reggel a szép Terka ablakában két májusfa diszlett és az ablak alatt két legény feküdt vérbefagyva, holtan ... Kávét legjobbat és -legolcsóbban beszerezhetünk TV ] f/ A r I kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. KßWA VQílflnr „MOKKA“ keverék czégem különlegessége. U vilii.U KJtillviUi i klgr. 4'40 korona. Villany erővel pörkölve.
