Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-21 / 38. szám
Szatmár, 1910. szeptember 21. 3 A tintás üveg1. Irta: Petőfi. — Megjátszotta: ,Szatmar-Németi.' Hogy még ez is megeshetik ! De hát ha olyan virgoncz vér mozog ebben a többször meghalálozott és többször megszületett derék ujságocskában ! El is nézhetjük neki számba nem vehető pajkosságait, hiszen zöld gyermekkorát éli, habár erősen titkolja a kis hamis, mert ott fitogtatja homlokán, hogy 14 esztendős. Dehogy ! Hisz az aranyosnak még csak szépen himzett kendőcskét kellene hordania az álla alatt, azzal az ismert felirattal: A mama ked- vencze. Mert hát csak pár hónapos a kicsike. No hisz azért dobálózik sárral a fürge apróság. De megteheti, mert elég felötlő betűkkel adja tudtul, hogy van ám, aki rakonczát- lankodásaiért felelős. — Vaj, ki ő és merre van hazája ? Hát az uj lutheri felekezet egészen uj prédikátora. Megbocsát a nagytiszteletü prédikátor ur, ha figyelmeztetjük, hogy legyen az ifjú — még spártai axióma ez, — nagy tisztelettel az öregek iránt. Ficzkándozó, gonosz kis védettje ugyanis tisztes múltú öregekkel szemben haszontalankodott. Nagy nyelvöltögetés közt megtámadta — persze a neki megint elnézendő szellemi éretlenséggel — a Jézus társasági atyákat, hogy kidült-bedült, rozoga kerítésük a vár- domb-utczai előkelőséget életveszedelmesen fenyegeti sélakorzójuk idején. Nyugalomba keli már tenni ezt az öreg cselédet — adja ki parancsát a csecsemőkorát élő Szatmár- Németi. „Ámde — igy folytatja [és ekkor láttuk, hogy milyen hosszúra ki tudja nyújtani nyelvecskéjét a kis cznkros], — a szent atyák, akik mindenben,'i a mohásszakálu antikvitást s az agyalágyult rokkantságot kedvelik, nem sietnek a vén szolga nyugalma- zásával“.-— De nagytiszteletü „felelős“ uram, hát nem tetszik ismerni Szatmár kulturhis- tóriáját, a Pázmány-alapitotta gymnásium múltját? Nem tetszik tudni, hogy több százados múltra néznek vissza a szatmári jezsuiták, olyan komoly, viszontagságos múltra, a melyben szerepel még — kolera is, ami bizony csatamezején találla a derék jezsuitákat, akik nem futottak meg előle, de kitartottak — halálig. Ne adja Isten, hogy ismét alkalma legyen e mohos anlikvitásu rendnek megmutatnia azt a fiatalos tetterőt, az önfeláldozás hősiességét, amely a legnagyobb veszedelemben a halálmegvetés bátorságát önti tagjaiba — ám ha úgy lenne [óvjon ettől az Úristen] bizton tudjuk, hogy ha a nagytiszteletü urat nem is, de a jezsuita atyákat ott fogjuk látni a kórházban, viskókban, mindenütt, ahol a halál jár s ha ennek idején a nagytiszteletü ur — másfelé való bokros elfoglaltsága miatt — a szerkesztést talán nem, de hívei gondozását átadná valakinek, ezek a jezsuiták lesznek oly „agylágyultak“, hogy még híveit is felkeresik a szomorú elhagya- tottság halálos agóniájában. A dolog érdemére pedig az a legpompásabb, hogy a higanyvérü csöppség nem odaütött, ahova akart. És ha tudná hova ütött? Mert az a pasquillusban megénekelt rozoga kerítés 1910. január elseje óta nem a jezsuitáké, azért a palánkért akár a dalai lámát is megvádolhatta volna ugyanolyan joggal, mint a jezsuitákat, a kiváló tapintatu Szatmár-Németi, akinek, [vagy talán aminek ? — szinte nem is tudjuk], az állam feje fáj. Mivelhogy a magyar kultuszminisztérium tulajdona az ékes deszkakerítés 1910. január elsejétől fogva. Ej, ej! Ilyen baklövés ! A leendő, vagy máris kinyert államsegély megkapása miatt felebaráti szeretettel figyelmeztetjük a nagytiszteletü „felelős“ urat, hogy az állam iránt legyen kímélettel. Az ördög helyett — a derék államhoz vágta tintatartóját, mint valamikor Witten- bergában is csak a falat találta az a bizonyos tintásüveg. — Oh Megyeri, Megyeri ! [Van-e, ki e nevet nem ismeri?] Tehát Petőfit czitálva: „Kari, Vigyázz! Kedved majd követendi gyász, Amint mondom, majd követendi gyász.“ „HETI SZEMLE“ Botrány az egyetemen. Ezen és más hangzatos czimek alatt közli több keresztényfaló újság a Budapesti egyetemi Gyorsíró Egyesület tisztújító közgyűlését. A dolog pedig úgy történt, hogy a zsidók mind kimaradtak a tisztikarból és sike rült azt teljesen keresztény alapon szervezni elannyira, hogy még hírmondó sem maradt ott, hol még 2 év előtt is (mikor a Rektor semmisítette meg szabálytalanságok miatt az egész választást) alig egy két kivételével csupa zsidó volt a tisztikarban. A keresztény párt győzelmét a klerikálisok erőszakoskodásának minősitik a galii- leioták és tücsköt, bogarat kiabálnak, a legképtelenebb valótlanságoktól sem riadva vissza. Mindenbe belekapaszkodnak, de mindenbe bele is törik bicskájuk, mivel a keresztény párt nem hagyja magát; és a per- fidiára nem éppen cziiógatásssal felel az okvetetlenkedőknek. Ráfogják mindenkire, „szent Imrés“ ami talán bűn volna ? bár volnának annyian a „Szent Imré-sek“ mint ők állítják, úgy igazán közel volna a jövő katholiczizmusá- nak megteremtése ! Czikkeznek krajczáros bulevard lapokban a „tolakodó klerikális invasió ellen. Meggyanúsítottak a fent nevezett egyesület alakuló közgyűlésén olyan férfiakat is, akiknek abszolúte semmi közük nem volt a zsidó had kipusztitásában, kik csak mint ifjúsági mozgalmunk lelkes előharczosai mindenkor és mindenütt — úgy itt is — meg jelennek. Mikor szépen felkérik a nagyon megtisztelt szerkesztőséget, hoogy róluk és az egész mozgalom valódiságának megfelelő rectifieálását közöljék le lapjukban, megígérik, de meg nem teszik, hiszen a példabeszéd is azt mondja „Ígérd meg, ne add meg.“ És aztán, hogy a figura nagyobb legyen, még ki merik mondani „eddig csak ez az egy egyesület munkálkodott komolyan és pártatlanul az egyetemen, de csak tegnap estig!... Tehát inig zsidók vezették. Aini magyarul azt jelenti, hogy más nem képes a supreinatiára, mint zsidó ; a keresztények csak arra valók, hogy nekik szolgáljanak ! Ébred már hála Isten ! a keresztény magyar ifjúság is és megmutatja, hogy tud és képes is dolgozni, mert látja és érzi, hogy mind szükebb lesz a kör. mely körülveszi, és elébb-utóbb hatalmába keríti. Vége a deklamátiónak és a tettek mezejére lépve lépésről-lépésre meg kell valósítani a keresztény Magyarországot! A Budapesti Egyetemi Gyorsíró Egyesület f. hó 14. tartotta alakuló közgyűlését és a tisztikart a következőkép alakította meg : Elnök: Mihátsy Gábor, Alelnökök: (ügyvezető) Vargha Endre és (gyorsiroda ein.) Benedek Aladár. Titkár : Nagy Imre. Pénztárnok : Tihanyi Ottó. Könyvtáros : Popsioru Márius. Kiadóhiv. Főnök: Reisz Sándor. Főjegyző : Kolarovits Szilárd. Jegyzők : Bö- röndy Lajos és Hörényi István. Háznagy: Bugyik János. Főszerkesztő : Schuszter Rezső. Felelősszerkesztő: Vargha Endre. Választmány : Kund Frigyes, Láng János, Bagyó János, Koródy Zoltán, Hadnagy István, Kird- neer Gyula, Tóth László, Germán Gyula, Gáldonyi László, Kovásznai Gábor, Szatmáry Sándor és Bárdóli Sándor. Pótválasztmány : Moor Elemér, Simon Károly, Déry Pál és Rápolti Zoltán. HÍREK. Jánk felett. Elégia. Sötét gyászba borult éke e vidéknek ! Könybeborult szemmel s fájó szívvel nézlek, Lelkem is elborul, ha merengek rajtad : Mivé tett a végzet néhány óra alatt 1 . . . Hamvadó tűzhelyen, fekete tüzromok, Még a felhő is sir, mely itten átrobog, S mintha itt röpkedne Melpoméne szárnya : Minden oly szomorú, elhagyatott, árva ! Dús akáczlombokon vig madár nem zenél, Megszáradt avarként fujdogálja a szál ; A nap is gyászlepelt ölt itten magára : Felhőkből szőtt fátyolt von piros arczára. Isten ki ura vagy a nagy mindenségnek ! Nyutsd ki jobb kezedet vigasztald e népet : Mond, hogy szebb lesz mint volt e község [jövőre, Hogy siránkozó szem ne legyen itt egy se’ 1 Mond, hogy egy nagy fa lesz, amelynek ágai : Kinyúlnak özvegyet és árvát védeni, Hogy e nép, mely most sir, nagy örömmel [lássa Nincsen az Istennek elvetett árvája ! B. J. R. Aki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, az forduljon bizalommal Yuja János* Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), m aki dúsan felszerelt czipő-raktárában csakis valódi finom bőrből a már is világhírű hazai gyárakban készült czipő- ket és csizmákat nagyon is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olosóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte, s akinek árul csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen ki- viteltt ozipök és csizmák is készülnek.
