Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-21 / 38. szám

^IX. évfolyam. Szatmáp, 1910. szeptember 21. 38. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 110IX V-VJ *!*7 ELŐFIZETÉSI ÁRAK r-gy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 60 f. P’lévre — 3 „ —„ Egyes szám ára 20 fillér. auitóknak és kézműiparoaoknaK egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő H Á T H O H Y ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ* I' A szer kesztőséget és kiadóhivatalt illető összt-s I küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Vázmánt, ■m/'/ií“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.l Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyíltter sora 40 liliép. A D»|> megJeleiiiU minden szerdán. Az eskü ellen. Alföldy Ede, a nagybeeskereki törvényszék elnöke az a jeles alak, akinek az eskü csak hókuszpókusz s a ki nem átallja az esküt úgy definiálni, hogy „az emberek kezü­ket a szivükre téve, babonás értelmű szavakat mondanak.“ Az elnök úrról ezek után már sejthetünk annyit, hogy valamelyik páholy sötét zugában tölcsérezték belé a bölcsességet, különben nem blamáiná magát efféle zöldségekkel, a milyenekkel imponálhat holmi kezdő testvérek lelőtt, de komoly emberek előtt meg nem állhat. Az eskü, mint azt az elnök ur akármelyik kis kátét tanult elemi iskolás diáktól megtudhatja, nem más, mint valamely állításnak vagy ígéretnek ünnepélyes megerősítése Istenre való hivatkozás által. Mikor tehát Nagybecskerek jeles férfia, Alföldy elnök ur azt mondja, hogy töröljük el a perrendtartásból az esküt, ezzel azt akarja kijelenteni, hogy a perbeli állítások valóságá­nak Istenre való hivatkozással tör­ténő megerősítését ki akarja kü­szöbölni. Azt mondja Alföldy : rá kell szorítani a feleket, hogy a perekben igazat mondjanak eskü nélkül is. Azt mondja: „a legfinnyásabb ka­szinónak is közbecsülésben álló tagja lehet az, a ki a perben a leg­otrombább hazudozásokat követi el.“ Ez igy nagyon szép, csak az a csudálatos, hogy ilyen üres frázi­sokat biró ereget szélnek. Igazmondásra nem esak a per­ben van szükség. Az egész életet megHtellene tisztítani a hazugsá­goktól. Nem lehet, mert az ember gyenge, esendő — és mert sokan hiányos erkölcsi nevelésük vagy züllött lelki életük folytán is „haj­lamosak“ a hazugságra. Éppen pe­dig az az alkalom, a melynél vajmi kevesen tudják megállani, hogy ne tagadják le az igazat, Nem akarjuk menteni a pénzbeli hazudozást — nehogy félre értsen valaki! Csak arra akarunk rámutatni, hogy a gyönge ember éppen a perben, a hol őt súlyosan érintő következ­ményekről, vagyonáról, egész exisz- tencziájáról van szó, nagyon erős kisértésnek van kitéve abban a te­kintetben, hogy bevallja-e az iga­zat vangy nem ? Roppant erős a csábítás a valóság eltagadására vagy legalább kiszinezésére, szépítésére s ezzel az erős csábítással szemben hiába szegezem oda a nagy több­ségnél azt a jámbor óhajtást, hogy a polgári perrendtartásban igazat kell beszélni. Ugyau álljon elő Al­földy ur ezzel a szimpla kijelentéssel a Felföldön, teszem azt Mármaros- Szigeten, mondja ki azt, hogy a tanuknak, a feleknek ezentúl nem kell esküdni, majd szerezhet gyö­nyörűséges tanulságokat a „polgári perrendtartásbeli igazmondásról!“ Azzal a sok csábítással szem­ben, a mi a perben álló félre nézve fennforog, feltétlenül kell ellensúly­ról gondoskodui. Szükséges ez az ellensúly a tanuknál is, nehogy a részrehajlás kísértésének engedje­nek. Szükséges a két fél megnyug­tatása is. Nem tréfa a per, hanem nagyon is komoly dolog s az em­bereknek azzal a tudattal kell a perben beszélniük, . hogy az ott mondottaknak sulvos küvetkezmé­i/ nyeik lehetnek. Ezt a tudatot pe­dig nem azzal érjük el, hogy a pert felelősség nélkül mondott üres sza­vak sorozatává devalváljuk. Szükséges tehát, hogy bizonyos esetekben a perbeli állítást ünne­pélyesen megerősítsék. Megerősítse a tanú, a szakértő, akitől a per sorsa függ. Megerősítse maga az a fél is, akinek más bizonyítéka nincs, mint a saját szava. Ez a megerősítés pedig csak az eskü lehet. Minden más megerősí­tés gyönge; egyedül a mindenható és igazságos Istenre való hivatko­zás képes ellensúlyozni a perbeli valótlan állításokra való kisértést. Úgy vesszük észre, hogy itt van a nagybeeskereki elnök ur ki­rohanásának elevenje; neki az eskü csak néhány babonás értelmű szó, az Isten csak babona. Azért nem kell neki az eskü, mert az Istenről van benne szó s mert határozottan vallásos elemet képvisel a profán perben. Ezek ellen pedig a elnök ur hiába tüzel. Amit jogi érvekkel megdönteni nem tud, amit az em­beriség évezredek óta elfogadott: az eskü intézményét az ő (ránk nézve) kicsi jelentőségű istentaga­dása és vallás elleni fanatikus gyű­lölete^ el nem fogja törölni. Éppen az ellenkező irányban kell fejleszteni a perrendtartást. Tudvalevőleg a mai eskü meglehe­tősen általános jellegű, ami éppen a Felvidéken a hamis esküt való­ságos sporttá tette. Erősíteni kell tehát a vallásos elemet az esküben és — akármit szóljon Mármaros- Sziget és lelki rokona, Nagybecs­kerek — be kell hozni a rituális esküt. Talán jobban tetszenének az elnök urnák íustitia komoly csar­nokaiban is a szabadkőműves skót ritusu harminezhárom fokos hó­kuszpókuszok ? Még csak egyet. Szolgálhat-e igazságot őfelsége a király nevé­ben az az egyén, akinek az eskü, az Isten neve babona? Hogyan higyjünk annak a bírónak, aki a szentnek ismert, az ő birói paizsa alá is helyezett esküt kipellengé­rezi ? A jogi szaklapok az igazság­szolgáltatás csődjéről írnak. Még egy néhány Alföldy — és nem csődbe, hanem anarchiába jutunk. * Keresztény iskolatestvérek Szatmáron. ii. Az iskolatestvérek társulatának meg­alapítója De la Salle sz. János*). Született 1651-ben Reimsben előkelő családból. Már 16 éves korában kanonokká lesz. Roland abbé társaságában tanulja megismerni korának, a tizenhetedik századnak züllött tanügyi viszo­nyait és a szegény, éhező népnek nyomorát. Akkor ugyanis a falu muzsikusa, korcsmá- rosa, szabója és csizmadiája volt a szegény gyermekek tanítója. A műhelyben dolgoztak is és tanítottak is egyszerre, de maguk is *) Életrajzát megirta dr. Csókás Vidor rk. ál­dozópap Nagybánya 1904. előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perezben friss pör­kölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít- ^ hatnak mindazon vevők, kik ká- I vét vesznek mert annyi bepörkö- I lödik a házi pörkölésnél. Kérem próbavételét, melybő Imeggyőződhet. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom