Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-31 / 35. szám
XIX. évfolyam. Szatmár, 1910. augusztus 31. 35. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. eV*'1 A' •a\j, ,r>y \*n,. * ' ,,V V*- fv ü-V ELŐFIZETÉSI AKAR : Egy óvru — 6 K - f. Negyedévre — 1 K 50 f. F,óévre — 3 „ — „ j Egyes szám ára 20 fillér. mitóUnak és kézműiparotoknak egy évre 4 korona A morikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő H A T H O K Y ENDKE A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető oä^t i i küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Páztnáni/ sajtó" ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.l Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltter sora 40 filler. A lst|> megjelenik minden Magyar élhetetlenség1. Ha szeiniigyre veszsziik a külföldi na^y államok gazdasági életét, őszinte irigységgel láthatjuk azoknak hihetetlen magas fokon álló gazdasági kultúráját, óriási vagyonát, virágzó iparát és kereskedelmét. Őszinte irigységet mondottunk, mert lehetetlen egykedvűen nézni azok rohamos, sőt széditő előhaladását s a mi lassú czain- mogásunkat, mely a gazdasági élet minden terén jellemez bennünket. Sokan kutatták az okokat, melyek e hátramaradottságunkat előidézték s nem szűntek meg eléggé hangoztatni épen azokat, mellek legkavésbbé működtek közre ezen káros állapotok létrehozásán. Említik a történed-téjiyeket, hogy a mi országunk volt mindenkor a kereszténység és kultúra védőbástyája a kelet felől jövő veszedelmek ellen. Török, tatár inváziónak mi voltunk mindenkor ütköző pontja, jégtörő sziklája, melyen azután egész Európa többi országai bátran pihentethették le fejüket, veszély őket nem érhette, az aczólos magyar kar felfogta és elhárította tőlük a csapásokat. Van ugyan valamelyes igazságuk azoknak, kik e tényekben találják úgy kulturális, mint gazdasági visszamaradottságunk okát. Am ezek csak a múltra vonatkozhatnak. A háborús idők, midőn a magyarnak egyik kezében mindig a kard villogott, s csak a másikkal munkálkodhatott előhaladásán, mindenesetre megakadályozták abban, hogy teljes erejét vihesse a békés előrehaladás küzdelmeibe, — de ezek már régen a múlt emlékei. Azóta módjában lett volna a magyarnak sokkal több eredményt felmutatni, mint aminőt láttunk. Másutt van tehát a hiba. Nem a múltban, hanem a jelenben. Mamlaszok, élhetetlenek vagyunk. Hiányzik nálunk a vállalkozási szellem, nem ismerjük a nagy kaliberű dolgokban rejlő hatalmas teremtő erőt, nem merünk semmi nag3robb vállalkozásba fogni, minden kocz- kázattól félünk, többre becsüljük a kicsi, de biztosabb jövedelmet, az aránytalanul nagy, de valamelyes befektetéssel járó nyereségnél. Mindenki tudja ezt, azért senkinek sem jut eszébe változtatni a dolgokon. Pedig Stuárt Mill, a hires közgazdász is megmondotta, hogy amely országnak nincsen kivitele, tehát amelyik nemzet abból él, amit saját maga otthon produkál, amely bevitelét nem tudja kivitelével arányba hozni, előbb-utóbb elszegényedik, tőkéje mindig csak kivándorolván, a tönköt el nem kerülheti. A mi gazdasági mérlegünk pedig már évtizedek óta passiv, vagyis a bevitel jóval felülmúlja a kivitelt. így nem csuda, ha a régi Európa éléskamrája hovatovább kiürül, s az üres tarisznyánál nem marad egyebe a magyarnak. Nem azért mondottuk el ezeket, mintha örömünk telnék abban, hogy milyen élhetetlenek vagyunk, hogy nem tudunk együtt haladni a korral, hanem azért, mert szeretnők. ha meg tudná érteni minden magyar ember, hogy e szépséghibától meg kell szabadulni, mert csak igy változhatik meg államháztartásunkban a kedvezőtlen viszony mindnyájunk előnyére. A legjobb nővérhez. i. Megrezdültek lantod húrjai ismét, Ismerős, régi, de mégis uj az érzés, Mely elszállott róla. A kicsiny szobában felhangzó bölcsődal,' Mintha újra szólna. II. Telkemet átjárja bűvös erejével. Megragadja, viszi, tépi a szélvésszel A régmúltnak ködét. S tisztán álsz előttem aranyos testvérem ; Oh hát nem álmodék ? — Megjött a fájdalom, mely összenőtt szivünk Kétfelé szakitá. — . IV. Elértünk a válás szomorú perczébe, S elrabolt a gőzgép messze idegenbe Üres lett a fészek. Be sokat búsultunk, kerestünk és hívtunk, Sirtunk mi szegények. — V. Óh azóta mi csak nagy ritkán láthatunk, Akkor is mint vendég, keveset vagy nálunk, Hamar eltávozol. S a rövid boldogság bére ismét a bú A szomorú sorstól. Heves vármegyébe. Megtalállak téged lombsátoros falud Kicsi közepébe. VII. Örülünk egymásnak legalább lélekben Ölelkezve járunk a szép holdas éjben, Egészen éjfélig. — Azután az álom tarka délibábja Visszahoz bennünket akáczlombos falunk Kicsiny hajlékába. Horváth József. Szomorú fölfedezés. i. ni. Elenyelgünk ismét, mint nem is olyan rég, S boldog nevetéstől ismét hangos a lég Oh kár, hogy nem soká! — VI. Ha megkondul falunk kicsiny estharangja Elmereng a lelkem, elszáll napnyugatra Csak hamar, mert sietek. Fizetni vagy foglalunk. A követelés ezerkétszáz korona. Három éves a rendelés, és azóta semmit sem fizettek. Szolid, szabott árak! Legjobb iskola-, fiú- és gyermek- öltönyök a legnagyobb választékban egyedül csak czégnél Szatmár, a színházzal szemben.
