Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-27 / 30. szám
o HETI SZEMLE Szatmár, 1910, julius 27. ségi pénztár térliére átruháztuk a 10U koronát, de a kegyurhoz való felterjesztésről szó sem volt.' 9. Mellau Károly. „Az 1907. jun. 5 iki gyűlésen a mindenkori bírót az óvoda ;f. b. tagjának választottuk meg, de bár a bizottság hatásköre az iskolaszékre raliáztatott, őt iskolaszéki tagul meg nem tettük. Ugyanekkor határozatba tettük a felekezeti részre vonatkozó indítványt is.“ Egeli János. „1907. jun. 5-én a birót óvoda f. b. taggá tettük, ámde nem iskolaszéki taggá. Ugyanekkor a temető átírása mellett a felekezeti rész kihasitására vonatkozóan is határozatot hoztunk.“ A jegyzőkönyv hitelesítésére megjegyzi, hogy akkor nem figyelte meg, csak aláírta, mert megbízott benne, t. i. a jegyzőben. 11. Czimmermann Mihály. „az 1907. jun. 5-iki gyűlésen mint biró voltam jelen. A plébános indítványozta, hogy a biró legyen tagja az óvoda felügyelő bizottságának, mely mint ilyen olvadjon bele az iskolaszékbe. Én magamat iskolaszéki tagnak sohasem éreztem s a határozat adta jogomat mint óvoda f. b. tag gyakoroltam volna. A jegyző úrral jó viszonyban voltam. A temető kérdésről a következőket tudom : az iskolaszék átiratot intézett ebben az ügyben hozzánk, kérve, hogy a község engedje át a temetőt ajándékba az egyháznak s egy bizottság neveztessék ki a más vallásuaknak szolgáló rész megjelölésére. Erre a jegyző ur, ki az intőt felolvasta, felhozta, hogy ez a bizottság már 1904-ben meg lett választva, tehát határozat felesleges. így tettem fel csak a kérdést, hogy átiratik-e a temető az egyház nevére ajándékba vagy nem ? Ezt határozatképen ki is mondtam, mig a másik indítványt kérdésbe se tettem, igy határozat nem lévén belőle, nem vehette a jegyző a jegyzőkönyvbe. Nem történt semmi benne, mert a határozat fellebezés folytán megsemmisittetett.“ Elnök: Tanuk szerint ennek az oka éppen a felekezeti rész kiszakitásának elhallgatása volt. Tanú : Én előttem is elhallgatták az ügyet a bírók. Elnök : Tanuk állítják, hogy ezt a jegyző szándékosan hagyta ki a jegyzőkönyvből. Tanú : az nem igaz, mert a kérdést én magam nem tettem fel. „A plébános ur tudtom nélkül hivatta ki az építészt s csak akkor hivatott át engem. A költségvetés 10.000 koronáról, szólt s ekkor mondta a plébános, hogy ezt a kegyurhoz fel sem lehet terjeszteni. Később egy alkalommal (tehát nem a gyűlésen) nehányan voltunk a tanácsteremben s ekkor megismételte fenti kijelentést. Utóbb kérte, hogy a község vállalja el a dij kifizetését, de a jegyző ur ellenezte azon az alapon is, mert a kegyurhoz fel sem lett terjesztve. (Rónai óhajára építésze később olcsóbb tervet készített, mely elküldetett). Egy tag indítványozta, hogy ha az építész 100 koronával megelégszik, vállalja el azt a község; ez határozatba is ment. De a jegyző ezt megelőzőleg indítványozta, hogy az csak úgy fogadtassák el, ha a költségvetés a kegyurhoz felterjesztetett. Erre határozottan emlékszem. Elnök: Az eddig kihallgatott tanuk mind ennek az ellenkezőjét vallják. Tanú: Ők beszélhetnek akármit, én az általam állitottakat biztosan tudom, hiszen mindig én mondottam ki fezeket a határozatokat. A bírói székbe azért nem választottak be újra, mert a jegyzővel jó viszonyban voltam. Azt sohse tapasztaltam, hogy a jegyzőkönyvbe mást irt volna be, mint amit határoztak“' Elnök megállapítja, hogy tanúnak vallomása az előző tanukétól arra a körülményre, hogy a biró az iskolaszék tagjává választatott, hogy felekezeti temető jelöltessék ki, s hogy a költségvetés a kegyurhoz fel sem terjesztetett és erről panaszlott alkalommal szó sem volt: lényegesen eltér, mire az eddig kihallgatott tanukat az időközben bírósági engedéllyel eltávozott Rónai és Sauermann kivételével a most kihallgatott Czimmermann tanúval egyenkint és minden körülményre külön szembesíti. Azonban vallomásaikat a szembesítés után is valamennyien fentartják. és katholikus erény, de Jézus Krisztusban dicsekedni kath. kötelesség és kath. önérzet. Napjainkban, amikor az emberi tudatot szűk volta miatt egészen a földiek töltik meg, az égiek pedig tünedeznek látókörünkből, napjainkban különösen fontos, hogy az istenember eszményi alakjára tekintsünk, mert istenit és emberit, földieket és égieket önmagában gyönyörű összhangban mutatja, mert megtanít, hogy nem szükséges, sőt nem szabad a földieket elhanyagolni s mégis az örök élet körébe helyeződik világnézetünk súlypontja. Napjainkban, amikor a népek szellemi és erkölcsi érettsége nem áll arányban azokkal a roppant hatalmi eszközökkel és anyagi erőkkel, amelyeket tudomán nyal, technikával felidézett, életkérdés, hogy megtanuljuk, hogy a műveltség lényege lelki tulajdonságokban áll s hogy a művelésnek első sorban az ember belső természetének, lelki részének a gondozására kell irányulnia. Elfogadhatjuk, hogy az általános műveltség sokoldalú ügyességben, erkölcsi érzékben, az általános érdeklődés és hivatásszerű kötelességteljesités arányában s végre lelki egyensúlyban áll ; de legyen másrészt bátorságunk megvallani, hogy a sokoldalú ismeretek közt a legfontosabb az Isten megismerése. Neki van tanítása, amely értékes birtok, amely képesít, ösztönöz és egyúttal megóv a szertefoszló sokféle felületes ismeret hajhászásától. Neki vannak a szabadakaratu cselekvés egyetemes érvényű és feltétlenül kötelező törvényei. Neki van orvossága elménk balfogalmaira és akaratunk rosszra való hajlamai ellen. Nem magáért kell élnie az embernek, hanem Istenért. Félre hát az okoskodással, higyjünk és szeressünk. Minthogy a szeretet a cselekedetek egyedüli zsinórmértéke, az ember ne beszéljen folyton csak jogokról, hanem kötelességekről is. A mai áldatlan állapotoknak éppen az a főforrásuk, magvuk, hogy az emberek oly sokat hallottak állítólagos jogaikról, amelyeknek nevében oly sok erőszakosságot követnek el. Ha békét akarunk s a gonosz kiirtására törekszünk, tegyük a szeretetet a jog helyébe, azt ismerjük el legfőbb törvényünknek. S mondják csak meg m. t. hallgatóim, ezeket a tanokat, eszményeket, törekvéseket, gondolatokat, amelyeket a kultúra szolgála12. Müller József. [Vallomása lényegtelen.] 13. Linzenbold János. „Az 1907. jun. 5-iki gyűlésen a mindenkori birót az óvoda f. b. tagjául választottuk. 1908. jan. 21-én pedig a gyűlésen a költség- vetés felterjesztéséről nem volt szó, csak a - gyűlés után beszéltünk róla.“ 14. Bakos Gyula segédjegyző. A képv. testnek nem volt tagja, gyűlésen nem volt jelen. Mit bizonyít hát? „A jegyző ur s a képv. test. között ellenségeskedés folyik, aminek legfőbb oka, hogy a jegyző református és az ottani plébános a falu összes fakosságát ezért felbujtotta ellene.“ A védő tiltakozik ilynemű kihallgatás ellen. Az ügyész tanúval akarja bizonyítani, hogy „az ellentanuk egész légiója menynyire érdekelt.“. „A bíróság positiv dolgokra folytatja a kihallgatást. Bakos előadja, hogy a biróválasztáskor őt agyon akarták ütni. Jegyző most egy kérdést intéz hozzá, de a feleletadás ellen maga az ügyész volt kénytelen tiltakozni az igazság nevében. Bakost leültették; az ügyre nézve semmit se mondott. Vége következik. Czudar. HÍREK. Ezüstmise. ItatkovszJri Samu dr„ a munkácsi főgimnázium róm. kath. hitoktatója tegnapelőtt töltötte be áldozópapi működésének 25 éves évfordulóját s tartotta meg ezüstmiséjét. Engedje a jó Isten megérnie az aranymiséjét is azzal a testi és lelki erővel és jó- ratörekvő munkakedvvel, amellyel ma rendelkezik. Lemondás és választás. A „Szat- mármegyei Lóversenyegylet“ legutóbbi közgyűlésén sajnálattal vette tudomásul elnökének, berenczei Kovács Jenőnek egészségi tába kell állítani, melyik sajtó vette fel igazán programjába, melyik szolgálja és munkálja? Ugyebár nem az a se hideg, se meleg katholikus, nem is a szabadkőmives izü sajtó, hanem az a sokat megtépázott, klerikálisnak csúfolt, — büszkék vagyunk erre — igen az igazi kath. szónoklat, sajtó és irodalom az említett tanok, törekvések munká- lója és terjesztője. De ezt a thémát nem (folytatom tovább. , Tény m. t. közönség továbbá, hogy a magyar nép dinasztikus érzelmű, érzületével, gondolkozásával össze van forrva a király szent és sérthetetlen személye. A nép lelkü- letével összeforrt a gondolat, a királyt a sza- i badság őrének tekinteni s ez lehet kutfor- rása ama mély, őszinte és hódoló tiszteletnek, amellyel a magyar ember a király személyét környezi. Oly tisztelettel, amely minden kifogáson felül áll, mert valóban a szív mélyéből ered. S vájjon e királyhiiség ápolására az irodalom, a sajtó semmit sem tehet ? De mennyit! Hisz mindnyájan tudjuk, hogy hazaárulókat, nihilistákat, anarchistákat nevelt s nevelhet a sajtó; de legyünk pártatlanok s ismerjük el, hogy az egyetemes sajtó egy-két
