Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-20 / 29. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. KLÓ FIZETÉSI ÁRAK: Eg? évre — K K — f. 'íegyedóvre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ | Egyes szám ára 20 fillér, "'anitéknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő I í A I' II O H Y E N IJ K A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ K. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nylltter sora 40 flllér. A l»«p ívKig-jelenilf minden »üzerdäu. Szabad a korcsmázás. Csak nem rég említettük, hogy Bereg vármegye saját hatáskörében milyen egészséges rendszabályt honosított meg, hogy a népet megmentse a vasárnapi korcsmázás veszélyétől. Nem alkotott szabályrendeletet, melyet a miniszter esetleg megsemmisíthet,'hanem a szol- ga bíráknak azon jogára támaszkodva, hogy esetről-esetre szabályozhatják a korcsmái zárórákat, minden héten rendeletet bocsátanak ki, melyekkel a korcsmáknak zár- vatartását vasár- és ünnep napokon elrendelik. És a módszer bevált, áldja érte a hatóságokat maga a józan nép. Szilágy, megye tovább ment egy lépéssel. Ő szabályrendeletet alkotott, melyet a belügyminiszter — Andrássy Gyula — meg is erő sitett. A példát követte Baranya, s talán követték volna az ország ösz- szes vármegyéi és városai. Most azonban megfeneklett minden, legalább úgy látszik, mintha meg akarna fenekleni. A korcsmá- rosok küldöttsége kereste fel a minisztert, ki ennek nyomán sürgős rendeletet adott ki, ifiely által az eddigi állapotot fentartandónak jelenti ki. Ez botrányos intézkedés. Mel- letle nem szól semmi, mint áz államnak financziális érdeke, mert ha többet iszik a nép, több a bevétel a fogyasztási adó utján — és a korcs- márosok meggazdagodási törekvése. Az előbbi azonban jó formán elesik, mert ha koldus a nép, nem fizethet adót, ellenben vagyonosodása esetén adózóképessége növekszik. Amitől tehát az állam elesik a fo-„ g.yasztási adók révén, megkapja másuton. Az egyedüli argomentum tehát a korcsmárosok kapzsisága Ezért nem szabad feláldozni azokat a nagy érdekeket, melyek a korcsmák vasárnapi bezárását hangosan követelik : a nép anyagi és erkölcsi jóléte, s a részegeskedés nyomán elkövetett büntettek légiói. A közvélemény nevében tehát nem kérjük, hanem követeljük a törvényhatóságoktól, hogy intézzenek feliratot a kormányhoz a vasárnapi korcsmázás megszüntetése tárgyában, egyúttal alkossanak szabályrendeletet, amely nemcsak a belügyminiszterhez lesz felterjesztendő, hanem képviselőik utján juttassák el a képviselőház asztalára és követeljék,- hogy az ügyet tör- vényhozásilag rendezzék. így nem fog többé a miniszterek szeszélyétől függeni, hogy zárva tartandók-e a korcsmák, vagy nem. Addig pedig követésre méltó a beregi példa, a szolgabirák és kapitányok saját hatáskörükben intézkedjenek, hogy a botrányos vasárnapi korcsmázásoknak vége vettessék. A tanuk. Csanálos község képviselőtestületének nem vagyok rendes tagja. így a gyűléseken nem lévén jelen, adataimhoz csak közvetett utón jutottam. De feltétlen biztos utón. A bizonyítékok és tanuk bejelentésekor egyA pedelus. Elbeszélés. — Irta: Richter Mihály. — Régi gondtalan idők jutnak eszembe. Ábrándos boldog évek. Ifjúságunknak legdrágább napjai. Nem volt bu, nem volt bánat. Zaklatott életünk nehéz tértiéiről, még halvány sejtelmünk sem volt. Ez időkből ragadok ki egy képet, naiv bohókás történet, de nehéz munkám után, ha eszembe jut, jó iziien elmulatok rajta. * Forrón tűzött az augusztusi nap. Suga- garait merészen lövelte a hármas tornyu képző intézet frontjára. Ablakai le voltak redőzve. Fent a termekben csendélet van. A tanuló sereg, mintha szárnyat kapott volna, úgy kirepült ez ódon fészekből. Elgondolkodva járok hűvös folyosóin. Csak magam képviselem az ifjúságot. Dolgaimat sorolom. Reggel az isteni tiszteleten segédkezek. Délelőtt postára járok. Délben jót ebédelek, délután hűvös szobában olvasok *és henyélek. Estére a kertben gyümölcsöt szedek, és bokrot nyesegetek. Tetszett nekem az egész Programm, de legjobban szerettem reggel a szentmisén segédkezni. Ilyenkor áhitat ragadta meg lelkem. Gyermeki rajongással néztem az oltáron lévő Mária szobrot. A kápolna csendjében sokszor tiszta ártatlan szivvel fohászkodtam az egek királynéjához. Gyönge lelkem érezte, hogy jó lesz már jó előre szerződést kötni az élet tengerére. Örökké felbonthatlau szerződést, azon pártfogómmal, kihez ha Őszinte szivvel ragaszkodom, ott lesz velem mindenütt. Ott a reménydus pályám kezdetén. Ott a boldog családi tűzhelynél. A társadalmi harczban. Az életviszonyok nehéz küzdelmében. Az örömben és nyomorúságban. Minden délelőtt nagy csomó postával érkeztem meg. Mielőtt az igazgatói irodába vittem, átnéztem a garmadát. Egy regement újság, levél, és nyílt lap, nekem semmi. Pedig tudtam, hogy nem ir nekem senki, mégis vártam. Egyszer megpillantok egy levelet. Az intézeti pedelusnak szólt. Ilyen itt nincs.. Gondolkozóba estem. Igaz, hogy nem seprek, nem takarítok, de mégis a pedelusi teendőket részben én végzem . . . Egyszerre hivatott pedelusnak éreztem magam, s a levelet felbontottam. Egy budapesti könyvkereskedő czég kéri az intézet pedelusát, hogy Írja össze minden osztály növendékeit, jó honorárium fejében. Nekem tetszett az ajándék Ígérete. Pénzre gondoltam. Mivel ez nagyon ritka madár volt nálam, elhatároztam, hogy leirom a névsort. De csakhamar erőt vett rajtam a kánikulai lustaság. Kétszáz ember nevét ebben a rettentő hőségben leírni, ez már nagy penitenczia. Tehát nem Írok. Majd megint a pénz jutott eszembe. Tusakodtam magamban. Egyszer csak belép hozzám Szerdahelyi Jóska. Rögtön elujságoltam neki a levelet. Kérdem tőle, hogy mi lehet a honorárium. Biztosan vagy 10 koronát fog küldeni, nebegé Jóska. Erősen biztatott, hogy csak küldjem el. Milyen MŰBUTOR-ASZTALOS SZATMÁR, Mátyás király-u. 18. sz. Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyér mek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
