Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-22 / 25. szám
HETI SZEMLE“ Szatniár, 1910. junius 22. Az országgyűlés megnyitása. Holnap, csütörtökön személyesen nyitja meg a király trónbeszéddel az országgyűlést. A felség ma érkezik Budapestre. A főváros ünnepélyes fogadtatásban részesiti 80-ik szü letésnapja alkalmából, melyet ez év aug. 18-án fog elérni. Csütörtökön este 9 órakor a királyi palota belső udvarán a Magyar Dalegyesület Országos Szövetsége szerenádot ad. Erre a szövetség majdnem összes vidéki tagjai jelentkeztek már mintegy kétezer énekessel. A dalosok a fővárosi bizottsági tagokkal együtt a Petőfi-térről fognak lampionokkal felvonulni a Dunaparton, Lánczhidon és az Albrecht-uton át a királyi várpalotába. Az uj képviselők. Foglalkozás szerint az uj képviselőházat a földbirtokosok gyülekezetének lehetne mondani, mert jó fele az uj honatyáknak abból az osztályból kerül ki. Ellenben megfogyatkozott az ügyvédek száma, most mindössze 50 van belőlük, holott máskor mindig többen voltak száznál. \ olt bíróból és tisztviselőből negyven jutott be a Házba. Kereskedő 15, tanár szintén 15, pap 10, orvos 5, iró és újságíró 10, mérnök van kettő ; Kossuth és Hieronymi ; zsidó vallásnak 18-an vannak. lettek, amelyek magukkal sodortak embert, házat, mindent, ami Htjukba került. Amelyik ház szilárdan ellenállott a rohanó árnak, azt néhány óra alatt a kéményig ellepte a viz. A halálos kétségbeesés a házak tetejére űzte a szerencsétlen lakókat. És még ott is el kellett pusztulniok, mert a hihetetlen erővel száguldó vizái' lesodorta az embereket. Éjjel történt a katasztrófa. Ömlött a zápor s a koromsötétségbe csak a villám- csapások világítottak be. Halálhörgés, a fuldoklók segélyorditása, az összeomló házak recsegése vegyült a rohanó ár és zuhogó eső tompa morajába. A végítélet éjszakája volt. A pusztulás éjszakája után az első huszonnégy órában alig érkezett hir a katasztrófáról. Az első jelentések, amelyek csak nagy vonásokban számoltak be a Délvidéket éri csapásról, kétszáz halottról beszéltek. De akkor még semmit sem tudtak a hegyek közzé ékelt falvakról, amelyek teljesen el vannak vágva a külvilágtól. Majd háromszázra szaporodott az áldozatok száma s most már négyszáz halottnál tartunk. Újabb felhőszakadás. A délvidéki istenítélet. Négyszáz ember pusztult el. Az ország déli részében a múlt héten óriási felhőszakadások voltak. Még pontosan képtelenség megállapítani a halottak számát, de az már bizonyos, hogy körülbelül négyszáz áldozata van a rémséges katasztrófának. A hegyi patakokból, amelyek rendes körülmények között néhány centiméter szélesek, rohanó, félelmetesen megdagadt víztömegek Zayugrócról jelentik : Óriási felhőszakadás vonult végig a községen. Oly óriási víztömeg zuhogott alá, hogy a házakból és kertekből mentették ki ablakokon a gyermekeket. Majd diónagyságu jég esett fél órán át, mely a veteményekben óriási kárt tett. Azt még nem tudják, vájjon emberélet nem esett e a vihar áldozatául. A katasztrófa a minisztertanácsban. Á kormány is foglalkozott már a rémes pusztulással. Minisztertanács ült össze, mely a Krassószörcnyből a belügyminiszterhez érkezett hivatalos jelentéseket tárgyalta. Megállapította a kormány, hogy óriási katasztrófa történt, melyben négyszáz ember életét vesztette és húsz millió á kár. Egy egész megye elpusztult, a községek tömegesen viz alatt állanak. A segélyakciót megindítják. A király adománya. A Héderváry elnöklete alatt tartott minisztertanácson a miniszterelnök bejelentette, hogy a király 100.00 koronát adományozott saját pénztárából az árvíz katasztrófa károsultjai részére. A minisztertanács szintén 100 000 koronát utalványozott előlegesen a károsultak felsegélyezésére. — A miniszter- tanács ezenkívül kimondta, hogy a legmesz- szebbmenő segély akciót kezdi meg. A királygyakorlatok és a sorozás. Az idei sorozás a kormány terve szerint még a nyár folyamán, de legkésőbb az ősz elején feltétlenül meg lesz. A sorozás előmunkálatait már meg is kezdték, úgy, hogy mire a sorozási rendelet megérkezik, annak végrehajtása nem fog késni. A sorozás azonban eltekintve attól, hogy a mezei gazdálkodásra kellemetlen, nagy befolyással van a katonai tervekre is, amelyeket a folyó évre összeállítottak. E tervek szerint az idén nagyszabású királygyakorlatok lettek volna, most azonban a sorozások miatt nagyon valószínű, hogy elmaradnak. A királygyakorlatot ezúttal Bártfa környékén akarták megtartani. A király főszállása Bártfán lett volna, ahol e czélra már sok mindent előkészitetAz egyik hajtja. A másik meg lógja. Az egyik sajnálja — a mi volt. Fáj a lelke — a szive. A múltért. A másik sürgeti az újat. Kívánja a jövőt. Es elfordul a — múlástól. Mi szerencse, hogy igy van! Hogy életpályánknak, eszméiknek, hazánknak, nemzetünknek, szorosabb vagy szükebb családunknak folytatását látjuk, .érezzük. Tudjuk — a jövendőben. És ez a gondolat különösen akkor ver hullámokat a gondolkodó, az idealizmus felé hajló lélekben, mikor úgy a félszázad határán áll. Hát én érzem, hogy az ötven esztendős ember bizony nem kétszer huszonöt esztendős ember. De hirdetem, hogy a magyar ember még ősz fővel is ideális ember lehet... ha megérti, szereti az ifjúságot. És rajongással csügg — a jövőn. A ki az ifjúságot szereti és megérti, vén ember soha sem lehet. * * * Nem tehetek róla, de én egyházmegyémet attól a percztől, hogy talajában gyökeret vertem, családomnak tekintem. A kispapokat pedig legkisebb gyermekeinknek. Akiké a jövő. Kimondhatatlanul szeretem, rajongok — az ifjúságért. Ha hanyatlást veszek észre családomban, mindig az tart fenn, hogy majd visszatér az élet, a pezsgő munkásság az ifjúság életében. Mi meghalunk. De jő egy más élet. Jönnek más munkások. Ez a természet törvénye. De a legbölcsebb könyvnek, a tapasztalatnak tanúsága is. Ott, ahol az ifjúság öregebb paptársaikban valódi testvéreikre, nevelőikre találnak : ott jó alapozással, biztosan készül a jövendő. Mint ahogy a madár az anyai szárnyak alatt születik, szárnyai ott nyerik az első izmokat a repülésre: úgy a jövendő papsága az egyházmegyének, az öregebbek tapasztalataiban, szeretetében, együttérzésében, lelkesedésében, költészet, zene, irodalom, szoczialis érzések szárnyain növekedjenek, izmosodjanak. * * * A római atya elvitte növekvő fiát aforum- ra. Bevezette az életbe. Oda, ahol az a gyermek egykor eszméit, munkáját az ő lelkének át- hasonulásával folytatni fogja. És nem lökte a család szentélyéből egyszerre az élet tengerének. Bősz hullámainak irgalmatlan örvényei közé. Az az ifjú érezte a jelesek lelkének, benső életének harmóniáját. Lüktető szivét. Örömét, bubánatát. Nyitott könyvből olvashatott a jövő nemzedék .. . A magyar ifjupapságnak ilyen fórumai legyenek az egyházi és nemzeti ünnepségek. Az irodalmi iskolák. Az önmagoknak szerkesztett újságok. A majálisok is... A junialisok is. Hadd lássuk a lelket forrásában. Szabad lélegzetvételében. Önállóbbságra szolgáló talajon. Bontsák ki kedélyük szárnyait. Hadd nyerjen formát alkotmányos érzésük a pártok keretében. Hadd Ítéljenek a nagy világról ebben a kis világban. Az élet picike kis zajában. De a hol a nagy mindenség minden mozzanata visszatükröződik.^ Ezt láttam .. . így láttam, ezt tapasztaltam én a kis papok majálisán. Junialisán És megifjodtam .... Azt hittem, vagy éreztem, hogy az vagyok, olyan leszek, mint a vas fa, mely csak öregségében kezd igazán virágozni. Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. \ legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Pyramiso- kat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb, MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila - u. 4.
