Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-18 / 20. szám

XIX. évfolyam. Szatmár, 1910. május 18. 20. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. >)1Q V 19 ■t' ,£ *•> ELŐFIZETÉS] ARAK: Egy évre — 6 K — f. 'íegyedévre — 1 K 50 f. Félévre •— 3 „ — „ | Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő bAthory endue. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltter sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Szenvedély a küzdelemben. A küszöbön levő képviselővá­lasztások alkalmából az egész or­szágban megindultak a választási mozgalmak, kapaczitálások, szóval íolyik az előcsatározás, mely a nagy napnak előkészítésére, a közönség preparálására okvetlenül szükséges. Ez még nem is 3volna olyan nagy baj, de a küzdelemből- olyan han­gok hallatszanak ki, melyek bizony sértik minden müveit ember jóizlé- sét. Belevegyült az általános kha- oszba a személyeskedés. Annál rosszabb, annál inkább megrovás alá esik, mert ez az uj, Ízléstelen harczmodor épen felülről indult meg. Nem elveket állítanak elvekkel szembe, nem azok erejével akarják meggyőzni a polgárságot, hanem sárba rángatják egymás sze­mélyét, meghurczolják egyéni tulaj­donságait, felhasználják esetleges gyengéit, igyekeznek rést ütni ma- g'ánbecsiileién is, csakhogy illuzó- russá tegyék a másik párt jelöltjét a választók szemében. Szóval nem elvi, hanem személyes harcz folyik és pedig mondhaljuk olyan rut for­mában, amelyhez még aligha volt hasonló a múltak történetében, hol pedig ezelőtt is ugyancsak pazarul termett a szemét. Megindították maguk a vezérek, folytatta és folytatja a sajtó, hem­zsegnek tőle a programmbeszédek, melyek jóformán durvasággal van­nak telítve. Természetesen, e kór át­ragadt az alsóbb rétegekre is, ahol aztán még furcsább formában jele­nik meg ököl és fütykös alakjában. Mindezek a jelenségek azt bi­zonyítják, hogy az egész választási, illetve politikai Campagne személyes heczcz, személyes érdek. Nem az ország baja, gondja, buja, — hanem egyes szemben levő pártok, ha úgy tetszik, a pártok keretében lappangó klikkek hatalmának megalapozása körül folyik a dervistáncz, indítva olyan egyének részéről, kik a nem­zeti élet fel lobbánásának idején ér­vényesülni nem tudtak. Nagy czélokat ilyen kicsinyes eszközökkel nem szoktak, de nem is lehet szolgálni. Ha kicsinyesek az eszközök, bizonyára olyanok a czélok is. Ezért tölti el aggo­dalommal az embert a jelenlegi vá­lasztási hajsza, amely által felvert posványból aligha tudnak egyha­mar az ország kormányának kere­kei kieviczkélni, hogy normális ál­lapotok jöjjenek létre és a parla­ment nyugodt munkálkodása bizto­sítva legyen. Tessék a párt- vagy klikkérde­keket kikapcsolni és homloktérbe helyezni az ország sorsát. Tessék félretenni a személyeskedést, mely méltatlan az elvek barczához. Az elvek hatalmával kell megmozgatni a tömegeket és nem egymás lehur­rogásával. De úgy hiszik, ez a mód­szer tetszetősebb, csiklandósabb, ka- pósabb azoknak, akik csak egyéni pozicziójuknak megerősítésére, szó­val a felkapaszkodásra spekulálnak, híjával a közczélok iránt érzett lel­kesedésnek. Mi elitéljük és velünk együtt bizonyára minden helyesen gondol­A társadalom s a modern szociológusok. Irta és a nagyváradi kath. kör estélyén előadta dr. Mazurek Gyula, püspöki udvari pap. (Folytatás és vége.) Lubbock a hottentottákat a „legpiszko­sabb állatoknak“ nevezi. Nohát ez a hotten­totta, ha még annyira éhes, akkor sem tud egyedül enni, odahívja a járókelőket, hogy megossza velük lakomáját. Az „emberevő“ pápuákban bizony nagyon sok európait meg­szégyenítő becsületérzés lobog, mert ugyan hány európai ad kölcsönt a barátjának, hogy majd valamikor gyermekének kamat nélkül adja vissza pénzét. Ezekről a pápuákról tud­juk azt is, hogy a kereskedő nyugodtan ad­hatja kezükbe portékáját, ők bemennek há­zaikba, kihozzák a cserébe kivánt terményei­ket, mely ha nem elég, önmaguktól adják vissza az európai portékát. És ha mindezekhez hozzávesszük e két népfaj nyelvének bámulatos fejlettségét, az ür, mely az ember és az ember és az állator­szág között tátong, még áthidalhatatlanabb, a közös eredet még kizártabbnak látszik az elfogulatlan szemlélő előtt. A vad emberek életének ez a hü képe, azok a sötét rajzok Rousseau idealizálásából, meg azoknak könyveiből származnak, akik hogy az ember állati származását bebizonyít­sák, állati tulajdonságokkal ruházták fel' a szegény vadembereket. Az emberiség a mammut, a bölény, a kihalt őslények sorsára jut, ha léte első per- czétől nincs megáldva a társas lények élet­ösztönével. Az állat pár hetes korában már fönn tudja magát tartani, az ember elpusz­tul, ha hat éves koráig dajkakéz nem őrkö­dik fölötte. Az állat átörökli nemzőinek élet­ösztönét, de tovább fejleszteni nem képes azt. Az emberi társadalom folyton fejlődött. Az emberi lélek teremtő ereje önmagára hagyva is a tudomány, művészet magas fo­kára emelkedett fel. De mikor eljött az idők teljessége, mikor onnét Betlehemből termé­szetfölötti erőt, világosságot kapott, az emberi lélek teremtő ereje előtt uj perspektívák nyíl­tak meg. A földi lét összekapcsolódik a tul- világi élettel: isteni szikra gyűl a szivekben s mig a lángelméket a tudomány, művészet alkotásainak eddig el nem ért magaslatára emelte föl, addig az utolsó rabszolga szivét is kimondhatatlan édességgel tölti be: ő is Istennek fia, a mennyország örököse, az ő szivében is kiépül az Istennek országa. A Megváltó odaáll a félénk, elernyedt, lánczait csörgető ember elé s a föld királyainak, meg annak, kinek hátán a rabszolgatartó ostora pattog, tőle kell tanulnia. „Tanuljatok tőlem nem világot teremteni, nem csodákat művelni, nem halottakat feltámasztani, de tanuljatok tőlem szelidséget, alázatosságot, mert én sze­líd vagyok és alázatos szivü“.*) A szabadság, egyenlőség, testvériség világot mozgató gon­dolatát ő adta az emberiségnek, az ő orszá­gában nincs rabság, csak a bűnnek rabsága, nincs törvény, csak a szeretet törvénye, egyen- *) S. August. Serm 10. De verb. Dom. MŰBUTOR- ASZTALOS SZATMÁR, Mátyás király-u.lS.sz. Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb ki­vitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyér mek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom