Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-27 / 17. szám
XIX. évfolyam Szatmár, 1910. április 27 17. szám — POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. NTegyedévre — ! K 50 f. Félévre — 3 „ — „ j Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDUE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.l Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltter sora 40 fillér. A. ls»p megjelenik íniuden .szerdait. A választás nálunk. Most már teljes erővel megindult a választást előkészítő munka, de csak a kortesek részéről. A polgárság nyugodt, mintha semmi sem történnék körülötte. Kifárasztotta a a nemrég múltban elkövetett nemzeti elkeseredés, úgy látja, mintha jobb volna ennek perzselő levegőjétől magát távol tartani. Hiszen mit ér a koczkázat, mit ér a láng fellob- banása, az ő akarata az ország kormányzásában úgysem érvényesül, felülről parancsolnak itt és a szegény polgárnak úgy kell járni, ahogy a nótát fütyülik. Napnál világosabban bebizonyosodott, hogy a Parlamentarismus nálunk fixa idea, egy nem létező valami, melyet csak a türelmes papiros őriz az országház archívumában. Hogy valamelyes nagy emőczió nem várható sem itt, sem másutt, előrelátható. Zsibbadtak a pártok, zsibbadtak az erők, nagyobb hullámzásba hozni a néprétegeket alig képesek. A csömörlésig jóllakott a közönség a politikával. Mikor szemünk előtt folyt le a koalizált pártok csúfos bukása, melyet tenyerén hordva vitt be az ország közönsége a parlamentbe, midőn ugyanazok a politikai kvalitások gazemberezik most, akik négy évvel ezelőtt azt sem engedték, hogy egy rósz szót merjen valaki ellenük mondani, midőn azt látjuk, hogy saját fegyvertársai rángatták porba az ünnepelt és kikiáltott vezéreket, bizony nem valami nagy kedvünk van komolyan venni a politikai mozgalmakat. Szinte a komikumnak bizonyos hatásával bírnak már az emberre. Pláne nálunk Szatmáron épen nincsen valami nagy ok a lelkesedésre. itt két párt van hivatva meghúzni a szíjat egymással. A Justli- féle függetlenségi párt és a munkapártnak elnevezett kormánypárt. Mindkettőnek a főkortesei megjelentek már nálunk Justh és Tisza, távozásuk után olyan csendesség lett, mintha nem is történt volna semmi. Nem csuda!... A Jnsth pártot nem lehet komolyan venni. Olyan Mokány Berczi-fóle politikát fiz, amelylyel elrontott mindent a múltban is, el fog rontani a jövőben is. Magának a vezérnek kvalitásai, temperamentuma nem arra való, hogy irányítsa a közvéleményt. Közkatonáiból egyik másik talán lehetne tartalmasabb, okosabb és tapintatosabb generális. Neki menni mindennek, mint a cserebogár a falnak, nem alkalmas arra, hogy megnyerje a nyugodtan gondolkozó kedélyeket. Hogy a munkapártért miért nem lelkesedik szintén a publikum, felesleges bővebben magyarázni. A magyar nyakasság mindig szeret ellenszegülni a hatalomnak, abban nem jóbarátját, sőt ellenségét látja. Ez a párt pedig úgy szerepel előtte, mintha bécsi kirendeltség volna, melyet azért szabadítottak reá az országra, hogy konfiskálja az összes jogokat, melyek külömben is csak papiroson voltak meg, hogy kiszolgáltassa az osztráknak a magyar nép érdekeit, Magyarádi Boros Bálint,*) polgármester és országgyűlési képviselő. 1819—1896. Az 1891. évi országgyűlés feloszlatására vonatkozó hírek ezen év deczember havában városunkban is megindították a választási előmozgalmakat. Deczember 27-ik napján pártkiilönbség nélküli gyűlés volt a városház dísztermében, azon czélból, hogy a pártok között a küszöbön álló képviselőválasztásra vonatkozólag oly egyértelmű megállapodás létesüljön, mely városunk székhelykérdésének érvényesülését leginkább hiztositsa. Ezen a gyűlésen Boros Bálint ország- gyűlési képviselő volt az első szónok s meghatott szavakban köszönve meg a város közönségének ama ritka, szép bizalmát, melyben őt 18 éven körösztül újólag és újólag részesítette, kijelenté, hogy előhaladott ko*) Mutatvány Ferency János most megjelent köteléből. rára való tekintettel megbízatást többé már nem vállalhat s a nyilvános küzdelmek teréről a magánélet nyugalmába visszavonul ugyan, azonban e város érdekeit és előbala- dását jövőre nézve is épen úgy, mint eddig tévé, szivén fogja viselni és erőit a közérdek előbbvitelére szenteli. Hálásan emlékezve meg ama kiváló érdemekről, melyeket Boros Bálint hosszú törvényhozói működése alatt úgy a köz-, mint a törvényhatósági ügyek s a lakosság érdekeinek előmozdítása körül odaadó gonddal és fáradást nem ismerő buzgalommal szerzett, 1892. évben a törvényhatósági közgyűlés a város díszpolgárául választotta meg. Minden élethivatásnak megvannak a maga örömei és fájdalmai, de legszuróbbak a politikai szereplés tövisei, miket a nyilvános élet küzdőterén még azok sem kerülhetnek el, kiket a népszerűség legelső kegyenczévé emelt. Ezekből a tövisekből neki is bőven kijutott, de utóbb a közpálya kifáradt és visszavonult harezosa igazi nyugalmat, elismerést és tiszteletet talált, mely életének pihenő éveit szelíd örömök és a minden irányban való kibékülés tiszta derűjével színezte be. Akik a Boros Bálint választási küzdelmeiben résztvettek, élénken emlékezhetnek vissza arra, hogy többszöri megválasztása e városban nemcsak politikai esemény volt, hanem kiváló értéket az kölcsönzött a győzelemnek, mert ebben a harczban, mely a diadalmas pálmával őt tisztelte meg, a józan mérsékletnek s társadalmunk értelmiségének a felpánczélozott polititikai elfogultsággal nem egyszer kellett a keztyüt fölvennie. És ő a társadalom és közönség érdekeit kicsinyben és nagyban el nem tagadható hűséggel és buzgósággal szolgálta s róla bízvást el lehet mondani, hogy a közporondon töltött éveiben nem magáért, hanem másokért élt s a hiú dicsőség röpke levelei után soha nem törekedett. Boros Bálint 1818. évi deczember 15-én, Homokon, Szatmárvármegyében született. TaPárt óljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Pyramiso- kat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedcleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. Első Magyar Andesit Sirkígyárában SZINÉRTÁRALJÁN *«*»“» 86sz“ csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FÍÓIHÍZM , Sz8»tllláirj Attila ■ 11. 4r. KEPES SÁNDOR
