Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-06 / 14. szám
Szatmár 1910. április 6. HETI SZEMLE 5 is állok nagyon messze attól az időtől, amikor közvetlenül tanárokkal volt dolgom, én szeretettel és hálával emlékezem vissza tanáraimra, mert most tudom csak átérteni és felfogni, hogy tulajdonképpen milyen rendkívüli nagy és fáradságos munka az, mely minden tanárnak a vállára nehezedik akkor, ha hivatását teljes mértékben felfogja és aszerint él. Én tudom, hogy az önök egyesületének alapja egy nagy erkölcsi momentum, hogy amikor önök egyesületbe tömörültek, akkor egy nagy erkölcsi törekvést szolgálnak, de egyúttal a maguk anyagi jólétét és anyagi biztonságát is egy hatalmas, erős megingathatatlan fundamentumra óhajtják helyezni. Én ebben a tekintetben az önök törekvéseit és az önök működését nemcsak figyelemmel akarom kisérni, hanem minden erőmmel támogatni is akarom, mert számitok arra, hogy az én kulturális tevékenységemben önök lesznek az én támaszaim, az én tanácsadóim, az én segitőim és éppen azért hálás vagyok önöknek azért a bizalomért, amelyet ide hoztak és amelyet én a legnagyobb mértékben, teljes szeretettel, igaz magyaros szeretettel viszonzok. Legyenek meggyőződve, hogy az önök anyagi érdekeit is szivemen hordom és azért óhajtom, hogy minél előbb rendezett viszonyok közé jöhessen a magyar állam, hogy megtehesse kötelességét azokkal szemben, akiknek legtöbbel tartozik : a magyar tanári karral szemben. A küldöttség a miniszter válaszát éljenzéssel fogadta. Ezután az országos középiskolai tanári kongresszus végrehajtó-bizottsága tisztelgett a kultuszminiszternél Ratkovszki Fái ez. kanonok, főigazgató vezetésével. A küldöttség vezetője előadta, hogy a a tanári kar ma olyan rossz anyagi helyzetben van, amely a közoktatásügyre végtelen károsan hat. Tizenhét esztendeje folyton kérik a tanárok, hogy munkájukat kellő anyagi elismerésben is részesítse a kormány. A bírák és katonatisztek egyszerre megkapták az őket megillető anyagi javadalmat, ámde a tanárok, akik legelőször kérték sérelmeik orvoslását, rnég ma is ott tartanak, hogy kérniük kell a minisztert, hogy a legközelebbi költségvetés keretében hajtsa végre a tanárság fizetésrendezését, minden szolgálati ágában egyszerre. Nem titkolja, hogy a tanárság ma elégedetlen. Kéri a minisztert, mentse meg a nagy- közönség megbélyegző Ítéletétől, mely azt hiszi, hogy a tanárok kapzsiak, mert mivel már régóta kérnek, már régen meg is kaptak mindent, de mégis elégedetlenek. Átnyújtotta végül a miniszternek a kongresszus határozatait és javaslatait. Zichy János gróf vallás- és közoktatási miniszter a beszédre a következőleg válaszolt: Igazán mondhatom, fáj a lelkem, amikor ezeket a szavakat hallom az önök érdemes szónoka részéről, amikor azt tapasztalom, hogy a tanárság úgyszólván könyörögni, kérni jön olyan igényeknek a kielégítéséért, amelyekről nem lehet tagadni, hogy jogos igények. Szeretném, ha nem hallaná meg Európa azt, hogy a magyar tanárság napnap után, évről-évre kénytelen mindig megismételni ezeket a jogos kéréseket, amelyek a mindennapi élet, a mindennapi kenyér megszerzésére és az egyszerű megélhetésre szükségesek, mert szégyenleni kellene magunkat tulajdonképpen Európa előtt amiatt, hogy nálunk a tanárság ilyen anyagi viszonyok között kénytelen élni. Mindent megérteni tulajdonképpen any- nyit jelent, mint mindent megbocsátani. Ha átértjük azt, hogy azok az igények jogosak és ha tudjuk, hogy ezek már régen kielégítést kellett volna, hogy nyerjenek, akkor megbocsátjuk és meg kell bocsátanunk azt, hogy a tanárok ma elsősorban és kizárólag anyagi érdekeikről, anyagi visszonyaik javításáról gondolkoznak, beszélnek, tárgyalnak és kérelmeznek. Éppen én volnék a legboldogabb, hogy ha a mi viszonyaink — politikai viszonyainkat értem — a legrövidebb idő alatt rendbe jönnének, már csak azért is, hogy szilárd és szolid bázison lehessen dolgoznunk, lehessen megalkotnunk a jogos igények kielégítésének előfeltételeit. Én tudom, hogy az 1909. évi költségvetés keretén belül a tanári státusrendezésen már elvileg ki lett mondva, sőt meg is lett kezdve. Azt méltóztatnak kívánni, hogy én kijelentést tegyek arra nézve, hogy a státusrendezés a legrövidebb időn belül egyszerre meg fog történni. Erre nézve kijelenthetem, hogy amennyiben vís major számba menő gátló körülmények nem fognak megakadályozni, azon leszek, hogy legalább az 191 l ik évi állami költségvetésben lehetőleg az önök jogos igényei egyidőben, egyszerre, rendezést nyerjenek. Hogy vájjon kezemben lesznek-e mindazok az eszközök, amelyek erre okvetlenül szükségesek, azt nem tudom, mert a nervus rerum gerendarum nem a kultuszminiszter kezében van. Azonban én minden rábeszélő képességemet fel fogom használni, hogy megérhessem a kormánnyal azt, hogy az ország tanárai csak akkor teljesíthetik kötelességüket úgy, ahogy ők akarják, de úgy, ahogy el is lehet várni tőlük, ha anyagilag legalább is, megelégedettek. A miniszter végül megígérte, hogy benne törekvéseik szószólóját és segítőjét fogják találni, de kérte, hogy sorakozzanak a tanárok azon zászló alá, amelyre Magyarország kulturális fellendülésének jelszava van felírva. A küldöttség ezután Molnár Viktor államtitkárnál tisztelgett, aki válaszában megígérte, hogy igyekezni fog a miniszternek a tanárok iránti kedvező hangulatát továbbra is ébrentartani. Átvette ezután a küldöttség memorandumát. Az államtitkár hosszabban elbeszélgetett a küldöttséggel, amelynek tagjai az államtitkárt hosszasan és lelkesen megéljenezték. Színház. Szerdán, márczius 30-án Deák Ferencz aranyosmedgyesi állomás főnöke Édua czimü történeti drámáját mutatták be színészeink. A verses drámát költői nyelvezet, lendületes dikezió és következetes.jellemfestésre törekvés jellemzik: általában igen szép sikere volt s a szerzőt melegen ünnepelték. Az előadók közül Markovics Margit és Szilágyi váltak ki. Csütörtökön „A sötét pont“, pénteken „Szulamith“ került színre. Szombaton Kaczér Ignácz verses vigjá- tékát a „Füst“-ói játszották ez idényben először. A múlt évben szép sikerrel bemutatott, egyszerűségében valóban kedves vigjátékának és szerzőjének az idén is nagy ünneplésben volt részök. A sikerben osztoztak a szereplők : Wirth Sári, Aitner Ilka, Gömöri Vilma, Barics, Sipos, Herczeg, Molnár és Somagyi is. Vasárnap délután „A vén bakkancsos és fia huszár,“ este „Luxemburg grófja“. Hétfőn délután „Az erdész leány“, este „A vereshaju“ volt műsoron. HÍREK. Széchenyi. Ötven esztendeje immár, hogy a költő szerint: Egy szó nyilallott a hazán keresztül, Egy röpke szóban annyi fájdalom; Éreztük, amint a föld szive rezdül; És átvonaglik róna, völgy, halom. Félszázada, igen, hogy elvesztette a magyar nemzet Széchenyi István grófot, a legnagyobb magyart. Azt a férfiút, kihez hasonlót más népeknél is csak csudakép juttat az isteni Gondviselés. A nagyezenki sírbolt felé tekint ma is a nemzet. Ott porladozik az a nagy sir, melyben benne volt az egész Magyarország, az egész magyar nemzet. Széchenyi nem csak egy ember volt. Az egész nemzet. Széchenyi nem csak egy darab mult a rohanó időben. Múlt, jelen és jövendő volt és lesz ő mindig együttvéve. Azért keresi őt ma is a nemzet. Keresi benne saját faját. Keresi a nemzet geniusát. És jó helyen keresi. A legnagyobb magyar szellemében. Értelme világában, szive nagyságában és vasakaratában. Ne is kérdezze senkise’ én tőlem: miért Széchenyi a legnagyobb magyar ? Aki kérdi, már nem értheti. Nem értheti, mit jelent az, mikor a nemzet prófétája naplementekor áll oda az idők ormára. Mikor a nemzeti dicsőség már megrakta utolsó fellobbanó tüzét a fellegekben. Mikor a nap lemenőben és a nemzet mintegy befejezni látszik az ő hivatását. Akkor ő azt kiáltja oda nemzetének : — A nap megáll és még nem bukik alá. Ennek a fajnak búcsúzni, szakadnia nem szabad. Ébredj nemzetem! Itten a te Istened gyönyörűségesen szép hivatást szán még neked. Maradj ! Nem végeztél még. És rámutat a nemzet gyökerére. A népre. A magyar faj világos, tiszta értelmére, aranyos, drága szivére. Képességére, hogy Európa bármely népével versenyt áll. — Nézzétek, ez a nemzet. A nép. A magyar tiszta fajú nép. A falu. Itt a gyökér. Pártoljuk a hazai ipart! KEPES SÁNDOR A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Pyramiso- kat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedelekct, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. Első Magyar Andesit Sirtőgyárálm SZINÉRVÁRA1JÁS «oderm berendezésű gépterem a csiszolás részére. a hazai ipar pártolása, csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FÍÉJHÍZM Szä/tjinSliI’, Attilái - U. 4.
