Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-03-03 / 10. szám
2 „HETI SZEMLE lenek vagyunk! Hogy egyenetlenséget szitunk! Urak! Jó urak, Szabadkőműves-, kazár-, szocziáldemokrata urak! Szót se! Tönkre tették a jó magyar hiszékeny népet testileg-lelkileg. Kiforgatták vagyonkáikból. Beleültek a kőtornáczos magyar házakba. S a hat ökrös gazdából zsellér lett. Faluk végén, bankból szedett pénzen építi fel viskóját, ha ugyan nem indult még el jobb hazát keresni. Pusztuló kisiparosaink, kereskedőinkről jobb nem is szólani. Önök örvendeznek rajta, nekünk pedig fáj, mert ennek a nagyon veszendőnek indult testnek egy-egy vérző tagja vagyunk! Ha pedigruthén és román ajkú katholikus testvéreink nyomorúságos, szivettépő vergődésére vetünk pillantást, megdöbben az ember. Egykét kufárlelkü kazár elegendő, hogy koldus botra jusson egy egész falu. Adatokkal is tudnék bizonyítani. Rettenetes állapot! Csoda-e aztán, ha a kiszipolyozott nép kétségbeesésében az Eldorádót ígérő izgatok karjaiba veti magát??!! Hol vannak ez, alapjában becsületes lelkületű, jó népnek hivatott vezetői?! Hagyjuk a siralmas jelent. Nézzünk inkább reménytől sugárzó szemekkel a jövőbe. A jövő nagy küzdelmeire, melyeket a Népszövetségben fogunk végig küzdeni az összetartás, szeretet és igazság fegyvereivel. Csatlakozzanak hozzánk görög katholikus testvéreink is! Tiszta szándékkal, édes hazánk iránt érzett szeretettel és sorsuk jobbra fordulásának tudatával. Ha nincs az államhatalomban annyi készség és erő, amely megszüntesse a nemzet gerinczét alkotó néposztályok vérveszteségét, majd lesz akkor a — Népszövetségben! Jöjjön hát a nagy tömegkiábrándulás, Szatmár és Ugocsa vármegyék 273 ezór katholikusának öntudatra kell ébrednie! Ne maradjon hátul Bereg, Máramaros és Ung vármegye se. Utánunk gyorsan! 483 ezer katholikus jóléte, kívánja. E három vármegyében legtöbb védelemre szorul a szegény nép! Miért feleszi mégis épen ezen vidéket a legnagyobb csend? Miért, miért? Hiszen Galiczia közelebb van ide, mint az ország bármely pontjához. A népek szennye itt ülepedik le és tapad polyp karjaival a nép testéhez legnagyobb mértékben. Öntudatra? Öntudatra! Ha lámpással is keresve, de meg kell találnunk egymás kezét, hogy összefoghassunk, hogy erősebbek lehessünk. Sztankay Gyula g. kath. lelkész a febr, 10-én tartott népszövetségi értekezlet hatása alatt a „Nauka“c. lapban lelkes meggyőző szavakkal hívja fel a görög-katholikusokát ,a Népszövetségbe való belépésre. Es kétségtelenül nagy igazsága van Sztankay Gyulának. Mert eg.v-két embernek szavát el lehet némilani, le lehet hurrogni, ha azonban felemeljük szavunkat valamennyien, meg kell hallania és meg kell hallgatnia mindenkinek. Kezet tehát a kézbe! Szatmár, 1909. márczius 3. De ha összefogunk mindnyájan, akik egyet hiszünk és vallunk, merjük is szemébe mondani a világnak hü meggyőződésünket, legyünk bármily faktorai a közéletnek. Mert kath. öntudat és meggyőződés nélkül hiába építünk fényes templomokat, iskolákat. Hiába teszünk kegyes alapítványokat. Ezt megtették a franczia katholikusok is. De, mert nem volt bennük kath. öntudat, nem merték kath. meggyőződésüket bevinni az életbe, be a hivatalokba — elvették templomaikat, szétharácsolták alapítványaikat. S a most is szin kath. Eran- cziaországban minden szabadságot lábbal tiport az atheisták, szabadkőművesek „felekezete“. Ébredezzünk katholikusok,am ig nem késő! Márcziusban a nagy természet is megmozdul téli álmából. Széttördeli, lerázza a jégbilincseket. A nemzeti eszme is inárczius idusán bontakozott ki és indult hóditó útjára a kétfejii sas karmai közül. Legyen márczius hónap Szatmár, Ugocsa, s a többi északkeleti vármegyékben a kath. öntudat diadalmas megébredésének ünnepe! Közeledik márczius ll-e, az agita- tiós vasárnap. Csak bátran ki a frontra! De az ünnep után jöjjenek a munka napjai. A nép vár. Vár roménvséggei és bizodalommal. Vigyük hát közéjük a Népszövetséget. A munkás Népszövetséget. Nem a deklaináló, — a munkás Népszövetséget. Ví^le a kultúrát a falvak sötétségeiül; a nemzeti eszmét, ahol ez veszélyben forogna és keresztény mány és tapasztalat, hogy az embernek mindenkor és mindenütt, °a történelem minden idejében és a földgolyóbis minden zugában amint van — ami őt az állattól megkülönbözteti — gondolkodása, beszéde és bizonyos, bármily alacsonyfoku kultúrája, éppen úgy van vallása, hite és — sokszor bár tökéletlen — fogalma Istenről, leiekről, tulvilági számadásról. Hiába beszél a történelem a kereszténység világmegváltó és világot átalakító hatásáról, a katholikus egyház minden időben és minden viszonyok közt teljesített kulturmissziójáról, az mind semmi a hitetlenek szemében. Vagy — liogy a jelenben maradjunk — hiába mutatsz oda a délolaszországi nagy katasztrófa színhelyére, ahová a csőcseléket fosztogatás vágya, némelyeket a kíváncsiság, sokakat a szomorú kötelességtelj esi tés, másokat — mint a katonaságot -—■ a parancs szava szólított, csak a katholikus szerzetesnőket és szerzeteseket hívta a hit forrásából fakadó önfeláldozó szeretet. De ezt nem veszik észre. Vagy például a szocziáldemokráczia — nagyhangú jelszavai szerint — a munkásnép jogaiért és jólétéért, a munka és munkás megbecsüléséért küzd, de nézd meg őket közelebbről és moggyőződhetel, hogy első dolguk az Isten megtagadása, minden szent dolog megbecstelenités,e; s nem adnak se jogot, se jólétet, nem becsülnek se téged, se munkádat, ha kedvükért el nem hagyod Istenedet, vallásodat, ha Ígéretükért cserébe nem adod édes anyád szivéből beléd csepegtetett hitedet. Nem akarom tovább folytaink Kinek szeme van a látásra, az látja mindezt; kinek helyén van a szive, az érzi, mekkora a baj j De az ellenség közeliéin éberré, figyelmessé teszi a katonát. A vallást, a vallásos és törvényes renden alapuló társadalmat ostromló eme veszedelmek, melyeket érintettem, figyelmeztessenek bennünket is, mindannyiunkat, kik hivő keresztények és magyar hazafiak vagyunk arra, hogy mi e bajokkal és veszedelmekkel szemben a mi kötelei regünk. Nem szorosan vett hitbeli, a katekizmusban foglalt vallási kötelességekre gondolok, mélyeknek hirdetése első sorban nem is a világi emberek feladata — ezekre nézve mindegyikünk a maga jó példájával tehet legjobb szolgálatot — hanem eme belső kötelességekből, egész keresztény mivoltunkból, katholikus meggyőződésünkből folyó ama kötelességeket értem, melyeket modern életünk és társadalmi helyzetünk ró reánk. Mert ugyanaz volt ugyan az idők folyamán mindig a katholikus hit, a katholikus erkölcs, de külső nyilvánulásában mégsem volt mindig ugyanaz a helyi katholikus élet. Mást követelt az őskeresztények helyzete, mást a középkori kereszténységé, más .volt a gondolatköre és cselekvés iránya a 16. és 17. századi, a vallási küzdelmek korábban élő katholikus embereké’, ismét .más és bizonyára szélesebb körű a mai korban a mi feladatunk, a mi kötelességünk. Igaz, első sorban szivben, erkölcsben legyünk keresztények, bitben meggyőződésben legyünk katholikusok, de — s ez mai helyzetünk követelménye — ezt a hitünket és meggyőződésünket ne rejtsük véka alá, ne hordjuk a mellényzsebünkben, hanem bátran valljuk a köz- és magánéletben, ezt a keresztény katholikus hitünket és erkölcsünket érvényesítsük a családban, vigyük be a műhelybe, az üzletbe, a hivatalba és minden élethivatás színterére. Nem a felekezotieske-. dóst, nem a felekezeti viszály kodást értem, hanem a hitet, a vallásos erkölcsöt és meggyőződést. Különböző vallása, de hittől és szeretettől áthatott emberek "nagyon jól megVI RUHA-ÜZLET! Augusztus 1 én nyílt meg Szatmirou, Deák-téren, (a Fehér-ház mslleti) U II UHA-ÜZLET! kéSZ í©rfÍ- Kői- és a te9°äc30bb árak rrielieft nagy vá—————l—!------ lasztekbaa kaphJok íérll-ölBnyök, Dióitok, utazó* f Sj rerBetoüia-fctete, b“D-A6l3:“t 22.____________I vala3s!ckban a legolegtnsabb uoi 1-abitczikkjk
