Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-11-24 / 48. szám

Szatmár, 1909. november 24. HETI SZEMLE 3 Nyugtassa meg őket eme megjegy­zésem, hogy ismerve a pártvezetőséget, is­merve e párthoz tartozó országos szerveze­teknek és a magyar keresztény szocziális hitvallás híveit, a milyen osztrák hazafi és soviniszta Ausztriában Lueger, éppen olyan magyar lesz és van Magyarországon a ke­resztény szoeziálizmus. Hazánk függetlenségét nálunknál job­ban senki sem óhajtja. De koldus, szegény nyomorult néppel, gerincztelen, demoralizált intelligencziával, gazdag zsidósággal ahol a kenyerem: ott a hazám, — vájjon lehet-e szabadságért, függetlenségért küzdeni?! Nem a 48 és 67 fogja ezt kivívni, hanem egy erkölcseiben megjavított, gazdaságilag talpra állított (a zsidók karmaiból kiszaba­dított) nép. Ennek kezeiről kevés küzdelem­mel le fog hullani a bilincs. Azért bontott zászlót a keresztény szocziális párt, hogy gyökeres reformokkal, nem a 48 és 67 ma­rakodásával — javítson, nem a száj, hanem a tett politikáját fogja követni és szabad léleg­zethez akarja juttatni az elnyomott föld né­pének millióit. Kocsim Károly. Milyen a mi közigazgatásunk? Szatmárvármegye közigazgatását szeret­ném pártolni, védeni. Mert kisebbik hazám­nak jó híréről, dicsőségéről szívesen Írnék. Nem tehetem. Toliam hazudni nem tud. Kénytelen vagyok hibákról, bajokról Írni. Érnek-e soraim valamit? Annyit, meny­nyit a közigazgatási tisztaság. Majd meglás­suk, mennyit. Konkrét esetről szólok. Mint mindenütt, úgy Csanáloson is, szokásban volt a halottakat 86 óra után már eltemetni. Szabó Dezső 14 év alatt ez ellen nem emelt kifogást. Az idén eszébe jutott, hogy itt is ütni lehetne egyet a katholikus papon. Nosza, följelenti Rónai plébánost, hogy vánnak legitimus successora. Ezt meg is kapja. A szerző munkájának további részében, a 36—58 lapokon, a családfát állítja össze s végre előadja, hogy mivel a család egyes ágai különböző czimereket használtak, az ő meg­boldogult atyja, I. Ottó, „az említett czimer- alakokat egy czimerbe foglaltatta s annak mint uj czimernek maga, valamint utódai szá­mára való adományozását kérte, mely kérel­mét Ő Felsége 1004. évi április hó 22-én kelt elhatározásával, a család régi nemességének és borzovai előnevének épségben tartása mel­lett teljesítette is.“ Ezután a czimer leírása következik. Reá két oklevél. Sovány és közérdekű adatokban szűköl­ködő családi történet biz ez, de annál inkább kelti bennünk azt a meggyőződést, hogy igaz és hogy szerzője őszinte. És ez is nagy ér­dem a mai világban. Példát vehetnének róla vármegyénk gaz­dagabb múltú régi családjai s hozhatnának áldozatokat levelesládájok feltárásával. Ki tudja, nem nyerne e sokat vele vármegyénk története is. Bagossy Bertalan. a törvényes 48 órát be nem tartva, elébb mert egy gyermeket eltemetni. Rónai a ha- lottkéra bizonyítványa alapján járt el. A jegyző bejelenti tehát a halottkómet is köz­egészségügyi kihágás miatt. Kezdődik a peres eljárás. Kihallgatás, vizsgálat, tanuzás stb. Ezzel jár egy csomó költség, időtöltés, izgalom stb. Jó, hogy mi ezt már megszoktuk. A szolgabiró meggyőződvén, hogy ez csak a jegyzőnek személyes bosszú müve a pap ellen, — a plébánost felmenti. A jegyző megfelebbezi az ítéletet. Az alispán az ügyet kiosztja Kerekes Zsiga al­jegyzőnek. Kerekes Zsiga Szabó Dezsőnek ro­kona. Jön az ítélet, mely Rónait 10, a ha­lottkémet 20 korona büntetés megfizetésére kötelezi. Itt egy rendkívül jellemző, de igen sze­mélyes és bizalmas jelenetet tudok, de el­hallgatom még. Rónai beadja a fellebbezést a minisz­terhez. A belügyminiszteri III. fokú ítélet ezt mondja: (1409—1909. kih. VI. b. szám alatt) „a vármegye alispánja által hozott II. fokú büntető Ítélete megsemmisittetik és az első fokú felmentő ítélet újra érvényre emeltetik.“ Az indokolás pedig ez: „Szabó Dezsőnek je­len ügyben az I. fokú felmentő Ítélet ellen felebbezéssel élni jogában nem állott.“ Hát a vármegye alispánja és aljegyzője ezt nem tudták ?! Nem tudják, mi az ő jog­körük? ! „Szabó Dezső felebbezésére az ügy II. fokulag felülbírálható nem volt.“ Ez egy m. kir. belügyminiszteri pofon! ! Ezt a minisz­teri kioktatást zsebre vághatják. így akarnak Szabó Dezső kedvében és érdekében eljárni? Ilyen emberért felrúgják az igazságot. Miért ? Mert kálvinista! Össze­fér-e ez a kálvinista becsülettel, mikor tud­ják, hogy ő egy közönséges okirathamisitó ? ! Itt említem fel, hogy még szebb legyen a dolog, hogy azóta a nép bemegy akárme­lyik orvoshoz bizonyítványért s ennek alap­ján a halott 48 órán belül is eltemethető. íme, a kétféle igazság. Szabó Dezső ütni akar a katholikus papon s a pápista népen, mert néppártiak. S a vármegye pár­tolja őt a gonoszságban is az igazság rová­sára. 1600 lakos nem ér annyit, mert katho­likus, mint egy kálvinista. Falussy főispán, ahelyett, hogy bankos létére Kossuthosdit játszik, igyekezzék itt­hon tiszta állapotokat teremteni, nem a kál- vinizmus jegyében, de a magyar becsület, hazafiság és tisztesség nevében. Avagy a ha­talom a fő bármily áron?! Czudar. Elitéit bűnösök megmentése. A „Patronage“ Szatmármegyében. Nem régen zajlott le Budapesten az uralkodó család s a magyar társadalom elő­kelőségeinek részvétele mellett az első Patronage-kongresszus. A kongresszuson fel­hangzó mélyreható fejtegetések az egész or­szág figyelmét e nagyfontosságu szocziális mozgalom felé terelték és nemcsak Buda­pesten, hanem az ország más vidékein is mozgalom indult meg abban az irányban, hogy az ide vonatkozó törvény rendelkezései mellett társadalmi intézmények is alakíttas­sanak a megtévedt és elitéit bűnösök meg­mentése és a tisztességes társadalomnak tör­ténendő visszaadása czéljából. Illő dolog, hogy az emberbaráti mozgalomtól Szatmár­vármegye sem maradjon távol. Ezt' czélozzák dr. Komád Ernő gyulai királyi ügyésznek, alább közlendő szakszerű és mély gondolko­zásra valló fejtegetései is. A királyi ügyész érdekes czikke a következő: A jövő 1910. év január hó 1-én tudva­levőleg életbe lépnek az 1908. évi XXXVI. t.-cz.-nek a fiatalkorú bűntettesekre vonat­kozó rendelkezései. Olvasóinkat érdekelni fogja az, hogy a büntető igazságszolgáltatás ezzel a törvény­nyel a 12—18 életévök között levő bűntet­tesekre nézve nem a megtorló hatalmat je­lenti többé, mert a törvény e bűntettesekkel szemben irányadó elvvé teszi, úgy amint ez már a nyugati államokban, Angliában és Amerikában is törvénybe iktathatott, hogy raj­tok a bűncselekményt nem megtorolni, ha­nem őkei javitani, nevelni, erkölcsileg átala- kitani és tisztes munkához szoktatás által a társadalom hasznos tagjává, tényezőjévé kell tenni. Ehhez képest a büntető törvény bün­tetési rendszere a 12—18 életévüek között levő bűntettesekre nézve hatályon kívül helyeztetett s velők szemben következőkép­pen fognak eljárni. Legsúlyosabb esetekben fogház vagy államfogház büntetésre fognak Ítéltetni, melyet külön e czélra berendezett fogházak hajtanak végre. Az esetek többségében pedig éppen a nevelésben s az erkölcsi átalakításban meg­jelölt czélhoz képest és a tettes egyéniségé­hez mérten a bíróság dorgálást, próbárabocsátást vagy javító nevelést fog elrendelni. A dorgá­lás mibenlétét maga az elnevezés adja. A próbárabocsátásnál a biró a bűncselekmény következményét egyaránt kimondja, hogy a fiatalkorú bűntettest egy évi próbaidőre sza­badon hagyja. Ha ez idő alatt a tettes újabb bűncselekményt nem követ el 2 s egyébként is jómagaviseletet tanúsít, akkor az eljárást megszüntetik ellene, újabb bűncselekmény, iszákos, erkölcstelen életmód stb. esetén azonban javító nevelése fog elrendeltetni. Javító nevelés esetén a fiatalkorú eddigi kör­nyezetéből teljesen kiszakittatik s alkalmi intézetben vagy az igazságügyminiszter által erre alkalmasnak kijelölt más intézet­ben helyeztetik el. Ha itt egy évig kifogásta­lanul viseli magát, úgy, hogy megjavultnak látszik, az esetben az intézetből 2 évre kí­sérletileg kihelyezik. A kísérleti 2-ik év ki­fogástalan elteltével a szabadonbocsátás vég­legessé lesz. Ellenkező esetben az igazság­ügyminiszter elrendelheti a kísérletileg kihe­lyezettnek az intézetbe való visszaszállítását. Az ilyen reformakcziónak magával kel­lett hoznia a patronage megteremtését, a melyre az egész fíatalkoruakra vonatkozó törvény támaszkodik. A patronage nem. Tisztelettel hozom a n. érd. közön­ség szives tudomására, hogy a volt SCHWARTZ TESTVÉREK-------------- úri- és női- -------------­divatáru - üzletét teljesen újonnan beren­dezve, a következő czég alatt, ismert szolid alapon megnyitottam és tovább fogom vezetni. Kész szolgálattal Deák-tér Halmi ház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom