Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-01-27 / 5. szám
9 HETI SZEMLE Szatmár, 1909, január iN. Lévay-ház s az Európa vendéglő, mint sziklafalak szorítják itt össze a közlekedés árját. Ez a szatmári Vaskapu, Az orsovain sokat robbantottak, de a szatmárin robbantani nem fognak. Tehát ez nem enged, nem tágul. Ennek elég feladat tisztán csak a városi eddigi forgalmat minden késlekedés, zavar és baj nélkül önmagán átengedni. Már ed dig is fordult ott elő többnemü késlekedés, zavar és baj. Már 12 évvel ezelőtt, tehát akkor, mikor a közgyűlés először foglalkozott a zárdakert átvágásának cseppet sem humánus tervével, egy avatott kiválóiró erreapontra rámutatott a Heti Szemlében. Azóta a körülmények még jobban megsu- lyosodtak az állami iskolának és a vasúti sínpárnak odaépitése, meg az ottani motorközlekedésnek kétszer könyökbe tört iránya miatt. Ha'annyi évvel ezelőtt a józan számításba ütközött a közlekedésnek a szatmári Vaskapuba terelése, ma még több okból beleütközik az. Ma is fennáll a fizikai törvény, hogy több test, több szekér, vagy bármely járómü egy időben, egy helyen nem mozoghat, sőt nem is lehet. Hogyan lehet tehát azzal előhozakodni, hogy a zárdakert átvágásával a vásári forgalom egy részét e szatmári \7askapuba tereljék ? Hol van itt józan előrelátás? Lehet-e a mondottak alapján a valóságos fő- czél az, hogy a Kazinczy-utczai túl bő forgalmat a Verbőczy-utczának az István-térig való meghosszabbításával megosszák? Ez nem lehet főcél. De egyáltalán cél sem lehet, minthogy képtelenség. Ez nem közérdek. Itt a közérdek hangoztatása csak bűvös álarcz, mely alatt egyéni ötlet, passzió, spekuláczió, lappang. Ártani akarást, felekezetieskedést csak nem tételezhetünk föl egy illusztris tanácsról? Már pedig az említett okokért, vagy túlbecsült és túlcsigázott más kicsinyes okért egy szerzetes-társulat tulajdonjogán keresztül gázolni nem szabad. Magának a rendőrkapitánynak kellene tiltakozni az ellen, hogy nagyobb forgalom jöjjön á szatmári Vaskapuba, melyben a rendes városi közlekedés mellett is fordultak elő bajok. A tervezett útvonal még egy másik okból sem alkalmas aforga- lom megosztására. Régi igazság, hogy két pont között legrövidebb ut az egyenes. Ámde a tervezett útvonal görbe lenne és igv jelentékeny kerülő; a Kazinczy utczánál mintegy 200 méterrel hosszabb. Már pedig a józan érzék mindenkinek azt fogja diktálni, hogy a rövidebb utat válassza. Tehát kényszerítés nélkül a vidékiek nem mennek gyalog, vagy nem hajtják kocsijokat, esetleg éppen terhes szekerüket a Verbőczy-utczán át a Deák-térre. Ha továbbá fennáll a városnak ama szándéka, hogy a Deák-térről a piaczot az Árpád-utczára tegye át, a Deák-tért pedig parkírozza, akkor a Kazinczy-utcza könnyen lebonyolítja a megmaradó forgalmat. Ez esetben az Árpád-utczával való ösz- szeköttetést kell keresni. De akkor sem az Isván-térnek összekötését kell czélba venni, hanem a németi református templom mellett elhaladó Wesselényi utczának a közkutnál levő részét a Kinizsi-utcza közepével összekötni, ahol tudniillik a Szivárvány-köz a Kinizsi-utczába ér. Hiszen a vidéki szekerek első találkozási pontja nem is az István-téren van, hanem a németi református templom előtt. Az átvágás főoka illetve hangoztatott czéíja igy elesvén, joggal reméljük a tekintetes tanácstól, hogy a zárdakert átvágási szándékától eláll. Kérjük is, hogy álljon.el. A fejtegetést hely szűke miatt most tovább nem folytathatjuk. A varos fejlesztése. Reges légen a tapadás törvénye szerint ment végbe. A polgárok a vár falai köré építették szalmafedeles sárkunyhóikat, hogy ha ellenség jön, annak falai között találjanak menedéket. Az igy keletkezett görbe utczát a kert felőli oldalon palánkkal és mély árokkal vették körül, hogy a kóborló katonák és rablók betörései elől biztosítva legyenek. Ha szaporodott a lakosság, még egy utcza keletkezett az elsők körül s az is fakerítéssel és sánczczal védekezett kifelé. Rendet nem tartottak : akinek tetszett, előbbre tolta a házát; akinek a csendesség, kellett beljebb épített. így alakultak ki a szatmári ivalaku ut- czák mélyen fekvő kertjeikkel s rendetlen házAkik egymást keresik. Irta: Mester. Öreg nagyapó öreg karosszékében ül. Reszkető kezeivel illesztgeti pápaszemét. Mert mi tagadás, szemei is — megöregedtek. Utóvégre is hetven esztendőn keresztül látni, nézni, olvasni — nem éppen kis munka volt. Olvasásba fog. Alig betűz ki azonban mindennapi újságából néhány sort, beszalad Laczika. Mint a mókus kúszik nagyapónak térdeire. És aztán ? Megered a kérdések áradata, akár a záporeső szakadása. Szervusz újságolvasás! — Ugy-e nagyapuka, a csillagok most a mennyországban világítanak ? — Ott világítanak, fiacskám. — Hát a nap is ott alszik éjszakán át? — Ott alszik, fiacskám. — Osztán a csillagos ég a paplanja. Azt mondotta Giziké., — Jól mondotta, lelkem. Most hallgatás következik. De csak egy kis időre. Majd nagyapánk ősz szakálával játszadozik. Simogatja. Leveszi az öreg szemeiről aztán a pápaszemet. Nini — a maga kis oroeskájára bigygyeszti. Ősz nagyapó olyan nyugodtan tűri. Nem ver Laczikának a kezecskéjére. Olyan csendes, olyan nyugodt. Ott tartják gyönge térdei a kis hamist. Úgy is tudja, nem sokáig tart. Hiszen mindjárt mást fog gondolni — a kis hamis. Ez a nyugtalan ágröl-ágra ugráló kis — mókus. Akkorátusra úgy van. Laczika ott hagyja nagyapót. A konyhába szalad. Hohó! Gyuszi már zsíros kenyeret eszik. Amint ezt észreveszi torkaszakadtából követelődzik. Hiába csititja édes anyja. — Te is kapsz mindjárt. — Itt van a tied is. Hja, Laczikának egyetlen perez, örökkévalóságnak tetszik. Pedig ez az örökkévalóság csakugyan egy perczig tartott. De még sincs nyugalom! Még több kellene ! — Nem kaptok, szól a mama most már igen komolyan. — Menjetek játszani. Játszani? Hát kivel játszanak ? Hát hova menjenek ? Nagyapóhoz; Ősz nagyapó pedig már ugyancsak belemerült a nagy világ eseményeibe. Laczika azonban ujfent térdeire kúszik. A kissebbik leányka meg kezeit ragadja meg. Nagyapó megint nem tudja hát elolvasni, mi lessz — a háborúval. De szó, panasz nélkül hagyja abba az olvasást. És akaratlanul belevegyül egy más világba. Tün- déres világba. Ahol a háború is játék. És háborúskodnak is. Egész addig, mig hallják az okos beszédet: — Asztalon a leves. Laczika ebéd alatt nem jól viseli magát. Nem tették fel kis piros poharát. És ez óriási sérelem. Mulasztás. Ezért van a baj. A hivatalból fáradtan hazaérkezett apa egy perczig se tűri ezt a nyugtalanságot. — Laczika! Szegletbe! És Laczika szó nélkül áll fel. Oda sompolyog a szegletbe. De csakhamar kicsordul a pohár. Nagy csöndesség borul az ebédlőre. Ősz nagyapónak nincs kedve az ebédhez. Laczika nincs az asztalnál. Szó nélkül emelkedik fel. Odamegy a szeglethez. Laczikához. Ölébe veszi. Az élet terhét már nem bírja. Roskadozik alatta. De kis unokáját a férfiú erejével, könnyedségével emeli ölébe. Oda cepeli az asztalhoz. Ölébe veszi. És esznek együtt. Laczika pedig büszkén néz körül. Még édes apjára is. Mintha mosolyogva, elégtételt kapva mondaná: — No hát ki az ur háznál? * Azt szokják mondani, hogy az öregség második gyermekkor. Igaz-e ? Láttátok az imént, amint gyermek és öreg keresik egymást. CSAPÓ LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). /\ ELSÖRANGD PAPI- V dtouhik, Mgwrtik, v Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. /S Tisztelettel CSAPD LAJOS, ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fösulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. s xa born este r.
