Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-09-22 / 39. szám
Szatmár, 1909. szeptember 22. ..Hm SZEMLE“ 5 lenes átvétel, valamint az átadás, melynél a mérnöki hivatalt Varga János és a kir. tanfelügyelőség et Bodnár György tanfelügyelő képviselte, szeptember 15-én tényleg meg is történt. Óvoda vizsgálat. Nagyon kedves ünnepélynek voltak tanúi f. hó 19-n vasárnap a délutáni isteni tisztelet után a vállaji hivek Ekkor tartották meg az óvodás gyermekek vizsgálatjukat. A községnek közszeretetben álló plébánosa s az ártatlan gyermeksereg bőkezű meezenása Matlaszkovszky Miklós nyitotta meg a vizsgálatot gyönyörű szavakkal ecsetelvén az óvoda fontosságát, majd pedig ama reményének adván kifejezést, hogy az óvoda az idei esztendőben is bizonynyal híven teljesítette kötelességét. És valóban nem csalatkozott a plébános ur. A kedves apróság a maga verseivel, játékaival, feleletével majdnem három órán keresztül gyönyörködtette a közönséget, amely az óvoda udvarát teljesen megtöltötte. Élvezet volt hallgatni, mily szépen, tisztán, értelmesen adták elő mondó- káikat ezek az apró kis sváb gyermekek, mintha csak mindig, még otthon is magyarul beszélnének. Fényes volt az eredmény minden tekintetben s büszke lehet erre méltán Vállaj buzgó, egyedül hivatásának élő óvónője Tempfly Ilonka,k. a., akinek csaknem ember- feletti munkát kellett végeznie, hogy ily kitűnő eredményt mutathasson föl. Nagy elismerés és köszönet illeti ezért a derék óvónőt, amit, miután úgy a maga mint a boldog szülők nevében méznél édesebb szavakban a a község plébánosa ki is fejezett, az ünnepély véget ért. Józan és becsületes vármegye. Hevármegyében a hírhedt hajdumegyei szabad- kőmives attentatummal, mely a szekularizá- cziónak rizsporozott egyházrablás ügyét akarta a vármegyékbe dobni, érdeme szerint bántak el. A vármegye közgyűlése szept. 20-án a torzszülött határozatot irattárba helyeztette, „mint fölfogásával merőben ellenkezőt és a felekezeti béke megbontására igen alkalmasat“. E szerint egy elparentálással több van. Vannak tehát még az országban megyei közgyűlések, melyeket a szabadkőmivesek és a felekezeti szenvedély nem tudnak járszalagon az oktalanság és a jogtalanság útjára erőszakolni. Felhőszakadás. E hó 16-án Uzsok, Erdőludas és Tiha ungmegyei községek határában nagy felhőszakadás volt, melynek egy emberéiet is áldozatul esett. Leczerni Olena 50 éves földmives-aszszonyt ugyanis az árvíz elsodorta s a habokban lelte halálát. Hogy több emberélet nem esett áldozatul az uzsoki csendőrőrmester bátorságának köszönhető, ki tiibb embert mentett ki a rohanó árból. Elsodort a viz egy istállót is és több darab marhát. Tűz a majorban. Özv. Savanyu János- nénak a dohánybeváltó hivatal közelében levő kis majorháza f. hó 17-én délután fél három óra tájban kigyult és elégett. A tüzőrségnek, mire a messzelévő helyre megérkezett, már nem sok munkája akadt. Sülyedő föld. Batiza máramarosi községben egy gazda udvarán a föld siilyedni kezdett és három nap alatt tiz méter átmérőjű kerek helyen a föld tizenöt méter mélységre sülyedt alá. A hatóság a lakókat a szomszédos házakból is kilakoltatta és megtett minden óvóintézkedést. A helyszínen járt mérnökök a sülyedés okát eddig nem tudták megállapítani, de minden jel arra mutat, hogy Mária Terézia idejében azon a vidéken több sóbányát aknáztak ki és valószínű, hogy a tárna a falu alá nyúlik, mert a sülyedés helyén 15 méter mély erős sós viz van és a felszínre tölgyfaoszlopok jönnek, amelyekkel annak idején a tárnákat megtámasztották. Öngyilkos kereskedő. A Szamos folyó a múlt nap egy 40 év körüli férfi hulláját vetette fel, melyről megállapították, hogy Pethö Károly zilahi marhakereskedő. A törvényszéki orvos semmi kiilerőszak nyomát nem találta a holttesten, noha azt hirdették, hogy a fültövön és a nyakon késszurások vannak, igy valószínű, hogy öngyilkosságot követett el és pedig miként a nyomozás adatai bizonyítják, anyagi zavarokból. Vak tüzlárma volt f. hó 17-én este. A Pirosberekről, hol száraz fagalyakat gyujp tottak meg, jelezték a tüzet. Az őrség kivonult, de oltásra nem volt szükség. A korhelység áldozata. Teszlai Fe- rencz juhász a múlt szerdán este jól bepálinkázott állapotban botorkált a fehérgyarmati vasút töltésén, amint mondják össze is szó- lalkozott a váltóőrrel, aki figyelmeztette, hogy nem szabad a vasút töltésén járni. Nem fogadott szót, el is érte végzete. A lázári fordulónál találkozott a robogó vonattal, mely darabokra szaggatta. Miután az orvosi bon- czolásnál kiderült, hogy a gyomorban nagymennyiségű szesztartalom volt, kétségtelen, hogy részegségének esett áldozatul. A szatmári országos vásár. A szeptember havi országos vásár városunkban a tanácsnak 1909. évi január hó 22-én kelt 899/1909. sz. hirdetménye szerint szeptember hó 28. és 29-én tartatik meg, nem mint a lapok tévesen közük, szeptember 21. és 22-én. Uj telekkönyvi betétek vármegyénkben. Buság, Szamosmonostor, Farkasaszó, Mezőaranyos, Zazar, Tománya és Oláhtótfalu községek telekkönyvi betétei elkészíttetvén, a nyilvánosságnak átadattak. Ellentmondások, felszólalások és törlési keresetek 1910. évi február hó 28-ik napjáig a nagybányai járás- bíróság telekkönyvi osztályához adandók be. Mikor évül el az adó ? Számos ház vagy földtulajdonosnak okozott már kellemetlenséget, hogy esetleg jogügylet tárgyává tett ingatlanaikon 30—40 év előtti időkből keletkezett kincstári tartozások voltak bekebelezve. E terhek töröltetése hosszas irkálás után s mindig az ingatlan tulajdonos költségével járt, holott egy kis vigyázat mellett az ilyen terhektől könnyen és költség nélkül megszabadulhattak volna. Olyan adótörvényünk nincs, mely kimondaná, hogy a telekkönyvi bekebelezés a kincstári terhek elévülését kizárja. És éppen abban a téves hitben vau sok közsógi elöljáró is, hogy a bekebelezett tartozás el nem évül. Tévednek s azért figyelmeztetjük a közönséget, hogy a bekebelezett adó vagy illeték tartozás is elévül öt év alatt, ha annak behajtása nem szorgalmaztatott. Az igy megterhelt ingatlan tulajdonosa tehát, ha a behajtásnak öt éven át való nem szorgalmazását igazolni tudja: a tehertől megszabadul, mert azt a kir. adóhivatal vagy pénzügyigazgatóság hivatalból költség nélkül töröli. A bekebelezett adóterhek behajtása iránt pedig az elöljárók rendszerint elnézők, azt vélvén, hogy biztosítja azokata telekkönyvi feljegyzés örökre. Gál Jenő mérnök irodáját Szatmá- ron, Batthyány-utcza 15. sz., Pál János házába helyezte át. Telefon-szám 189. Egy jó száraz borpincze bérletre kerestetik. Czim a kiadóhivatalban. A közönség1 köréből/) Levél. ElchliDg'cr Jánosinak Magymajtény. Szép az élet, de nehéz, mert küzdelemre, sokszor megpróbáltatással járó küzdelemre van hivatva benne az ember. Magam is szeretem igy az életet, de csak olyan küzdelemmel, amely szivet, lelket nemesit. Szeretem a küzdelmet, de csak akkor és úgy, ha fölemel, ha tanulságos, ha telítve van azzal a keresztényi szelídséggel és alázattal, amelyről az Üdvözitő oly meghatóan mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd és alázatos vagyok!“ Szeretem pedig azért, mert az ilyen az igazságnak, a becsületes józanságnak elvei, határai között mozog. Barátom! — Nem folytatom tovább, mert hosszú lennék! Két küzdelmet, a szónak és a tolinak polémiáját olvastam a „Heti Szemlé“-nek szept. 1-én és szept. 15-én megjelent számaiban. Nem hagytak érintetlenül és engedd meg, hogy én irom hozzád e sorokat, de őszintén beszélve a te czikked kényszeritett erre. Nem volt kenyerem, most sem az, hiszem, nem is lesz, mert az Isten adott becsületes, tisztességes kenyeret abban az állásban nekem, amely fent és lent egyformán magasztos, hogy mások ügyeibe beleavatkozzam, de ha a finom érzést, az igazságérzetet, — melynek mindenkiben meg kellene lenni, és nem lenne szabad elfelejteni, — látom beszennyezni, akkor megborzadok, akkor tüzel józan morális érzetem és jogot nyújt a beavatkozáshoz. Azt észleltem czikkedben, azért tettem igy. Megvallom, — barátom, — a kezdetén élvezni akartam a polémiát, mert az ügy előttem is ismeretes és óhajtottam volna tudni, hogy hol áll az igazság ? Nekem ez örömömre szolgált volna. Az első czikket, a szept. 1-én megjelentet élveztem is, hogy miért? azt a legkisebb jóakarattal minden gondolkodó ember beláthatja. A másodiktól, a szept. 15-én megjelenttől undorral fordultam el, mert tartalom nélküli, mert az odium munkája, mert abszolúte eldobja magától azt a határvonalat, amelyen túl igazságérzetet még a legnagyobb jóakarattal, a legélesebben vizsgáló szemmel sem tudnék találni! Kritikám csak ez a czikkedhez: „Plena malicia et plenum odium.“ Oh, — barátom, — az ilyen nem nemesit, ez jellemeket ront! Nemesíteni csak akkor fog, ha az erkölcsi erők fognak uralkodni egész lényeden és czikkeiden. Barátom! Régen ismerjük egymást és őszintén szólok, mert szeretem az őszinteséget! Az első czikkre (szept. 1-re) nem szólok se pro se contra, nem pedig azért, mert elfogultnak mondanál, bár úgy érzem, hogy nemesen, igazságosan írhatnék róla. De szólok a tiedről, hogy tanulj belőle. Jóllehet, egy pár évvel idősebb vagy, de megvagyok győződve, hogy joggal Írhatom azt és nem szabad rossz néven venned, hiszen tapasztaltam annyit már én is az életben, mint te. Tudom azt is, hogy tanulni nem szégyen, legalább én úgy vagyok vele, hogy a jó tanácsot, a munka-irányt, a tanítást, az *) E rovat alatt közlőitekért, nem felelős a szerk. Egyúttal megjegyezzük, hogy ilyen pusztán személyes természetű közleményekre, pláne hasábokat nyitni nincs terünk. Tessék maguk közt privát utón elvégezni. Ebben az ügyben többé felszólalásnak nem adunk helyet. Szerk.