Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-09-22 / 39. szám

Szatmár, 1909. szeptember 22. ..Hm SZEMLE“ 5 lenes átvétel, valamint az átadás, melynél a mérnöki hivatalt Varga János és a kir. tan­felügyelőség et Bodnár György tanfelügyelő képviselte, szeptember 15-én tényleg meg is történt. Óvoda vizsgálat. Nagyon kedves ün­nepélynek voltak tanúi f. hó 19-n vasárnap a délutáni isteni tisztelet után a vállaji hivek Ekkor tartották meg az óvodás gyermekek vizsgálatjukat. A községnek közszeretetben álló plébánosa s az ártatlan gyermeksereg bőkezű meezenása Matlaszkovszky Miklós nyi­totta meg a vizsgálatot gyönyörű szavakkal ecsetelvén az óvoda fontosságát, majd pedig ama reményének adván kifejezést, hogy az óvoda az idei esztendőben is bizonynyal hí­ven teljesítette kötelességét. És valóban nem csalatkozott a plébános ur. A kedves apróság a maga verseivel, játékaival, feleletével majd­nem három órán keresztül gyönyörködtette a közönséget, amely az óvoda udvarát telje­sen megtöltötte. Élvezet volt hallgatni, mily szépen, tisztán, értelmesen adták elő mondó- káikat ezek az apró kis sváb gyermekek, mintha csak mindig, még otthon is magyarul beszélnének. Fényes volt az eredmény min­den tekintetben s büszke lehet erre méltán Vállaj buzgó, egyedül hivatásának élő óvónője Tempfly Ilonka,k. a., akinek csaknem ember- feletti munkát kellett végeznie, hogy ily ki­tűnő eredményt mutathasson föl. Nagy elis­merés és köszönet illeti ezért a derék óvónőt, amit, miután úgy a maga mint a boldog szü­lők nevében méznél édesebb szavakban a a község plébánosa ki is fejezett, az ünne­pély véget ért. Józan és becsületes vármegye. He­vármegyében a hírhedt hajdumegyei szabad- kőmives attentatummal, mely a szekularizá- cziónak rizsporozott egyházrablás ügyét akarta a vármegyékbe dobni, érdeme szerint bántak el. A vármegye közgyűlése szept. 20-án a torzszülött határozatot irattárba helyeztette, „mint fölfogásával merőben ellenkezőt és a fele­kezeti béke megbontására igen alkalmasat“. E szerint egy elparentálással több van. Vannak tehát még az országban megyei közgyűlések, melyeket a szabadkőmivesek és a felekezeti szenvedély nem tudnak járszalagon az okta­lanság és a jogtalanság útjára erőszakolni. Felhőszakadás. E hó 16-án Uzsok, Erdőludas és Tiha ungmegyei községek hatá­rában nagy felhőszakadás volt, melynek egy emberéiet is áldozatul esett. Leczerni Olena 50 éves földmives-aszszonyt ugyanis az árvíz elsodorta s a habokban lelte halálát. Hogy több emberélet nem esett áldozatul az uzsoki csendőrőrmester bátorságának köszönhető, ki tiibb embert mentett ki a rohanó árból. El­sodort a viz egy istállót is és több darab marhát. Tűz a majorban. Özv. Savanyu János- nénak a dohánybeváltó hivatal közelében levő kis majorháza f. hó 17-én délután fél három óra tájban kigyult és elégett. A tüzőrségnek, mire a messzelévő helyre megérkezett, már nem sok munkája akadt. Sülyedő föld. Batiza máramarosi köz­ségben egy gazda udvarán a föld siilyedni kezdett és három nap alatt tiz méter átmérőjű kerek helyen a föld tizenöt méter mélységre sülyedt alá. A hatóság a lakókat a szomszé­dos házakból is kilakoltatta és megtett min­den óvóintézkedést. A helyszínen járt mér­nökök a sülyedés okát eddig nem tudták meg­állapítani, de minden jel arra mutat, hogy Mária Terézia idejében azon a vidéken több sóbányát aknáztak ki és valószínű, hogy a tárna a falu alá nyúlik, mert a sülyedés he­lyén 15 méter mély erős sós viz van és a felszínre tölgyfaoszlopok jönnek, amelyekkel annak idején a tárnákat megtámasztották. Öngyilkos kereskedő. A Szamos fo­lyó a múlt nap egy 40 év körüli férfi hullá­ját vetette fel, melyről megállapították, hogy Pethö Károly zilahi marhakereskedő. A tör­vényszéki orvos semmi kiilerőszak nyomát nem találta a holttesten, noha azt hirdették, hogy a fültövön és a nyakon késszurások vannak, igy valószínű, hogy öngyilkosságot követett el és pedig miként a nyomozás ada­tai bizonyítják, anyagi zavarokból. Vak tüzlárma volt f. hó 17-én este. A Pirosberekről, hol száraz fagalyakat gyujp tottak meg, jelezték a tüzet. Az őrség kivo­nult, de oltásra nem volt szükség. A korhelység áldozata. Teszlai Fe- rencz juhász a múlt szerdán este jól bepálin­kázott állapotban botorkált a fehérgyarmati vasút töltésén, amint mondják össze is szó- lalkozott a váltóőrrel, aki figyelmeztette, hogy nem szabad a vasút töltésén járni. Nem fo­gadott szót, el is érte végzete. A lázári for­dulónál találkozott a robogó vonattal, mely darabokra szaggatta. Miután az orvosi bon- czolásnál kiderült, hogy a gyomorban nagy­mennyiségű szesztartalom volt, kétségtelen, hogy részegségének esett áldozatul. A szatmári országos vásár. A szep­tember havi országos vásár városunkban a tanácsnak 1909. évi január hó 22-én kelt 899/1909. sz. hirdetménye szerint szeptember hó 28. és 29-én tartatik meg, nem mint a lapok tévesen közük, szeptember 21. és 22-én. Uj telekkönyvi betétek vármegyénk­ben. Buság, Szamosmonostor, Farkasaszó, Mezőaranyos, Zazar, Tománya és Oláhtótfalu községek telekkönyvi betétei elkészíttetvén, a nyilvánosságnak átadattak. Ellentmondások, felszólalások és törlési keresetek 1910. évi február hó 28-ik napjáig a nagybányai járás- bíróság telekkönyvi osztályához adandók be. Mikor évül el az adó ? Számos ház vagy földtulajdonosnak okozott már kellemet­lenséget, hogy esetleg jogügylet tárgyává tett ingatlanaikon 30—40 év előtti időkből kelet­kezett kincstári tartozások voltak bekebelezve. E terhek töröltetése hosszas irkálás után s mindig az ingatlan tulajdonos költségével járt, holott egy kis vigyázat mellett az ilyen ter­hektől könnyen és költség nélkül megszaba­dulhattak volna. Olyan adótörvényünk nincs, mely kimondaná, hogy a telekkönyvi bekebe­lezés a kincstári terhek elévülését kizárja. És éppen abban a téves hitben vau sok közsógi elöljáró is, hogy a bekebelezett tartozás el nem évül. Tévednek s azért figyelmeztetjük a közönséget, hogy a bekebelezett adó vagy il­leték tartozás is elévül öt év alatt, ha annak behajtása nem szorgalmaztatott. Az igy meg­terhelt ingatlan tulajdonosa tehát, ha a behaj­tásnak öt éven át való nem szorgalmazását igazolni tudja: a tehertől megszabadul, mert azt a kir. adóhivatal vagy pénzügyigazgató­ság hivatalból költség nélkül töröli. A beke­belezett adóterhek behajtása iránt pedig az elöljárók rendszerint elnézők, azt vélvén, hogy biztosítja azokata telekkönyvi feljegyzés örökre. Gál Jenő mérnök irodáját Szatmá- ron, Batthyány-utcza 15. sz., Pál János házába helyezte át. Telefon-szám 189. Egy jó száraz borpincze bérletre kerestetik. Czim a kiadóhivatalban. A közönség1 köréből/) Levél. ElchliDg'cr Jánosinak Magymajtény. Szép az élet, de nehéz, mert küzdelemre, sokszor megpróbáltatással járó küzdelemre van hivatva benne az ember. Magam is sze­retem igy az életet, de csak olyan küzdelem­mel, amely szivet, lelket nemesit. Szeretem a küzdelmet, de csak akkor és úgy, ha fölemel, ha tanulságos, ha telítve van azzal a keresz­tényi szelídséggel és alázattal, amelyről az Üdvözitő oly meghatóan mondja: „Tanulja­tok tőlem, mert szelíd és alázatos vagyok!“ Szeretem pedig azért, mert az ilyen az igaz­ságnak, a becsületes józanságnak elvei, hatá­rai között mozog. Barátom! — Nem folytatom tovább, mert hosszú lennék! Két küzdelmet, a szó­nak és a tolinak polémiáját olvastam a „Heti Szemlé“-nek szept. 1-én és szept. 15-én megjelent számaiban. Nem hagytak érintet­lenül és engedd meg, hogy én irom hozzád e sorokat, de őszintén beszélve a te czikked kényszeritett erre. Nem volt kenyerem, most sem az, hiszem, nem is lesz, mert az Isten adott becsületes, tisztességes kenyeret abban az állásban nekem, amely fent és lent egy­formán magasztos, hogy mások ügyeibe be­leavatkozzam, de ha a finom érzést, az igaz­ságérzetet, — melynek mindenkiben meg kellene lenni, és nem lenne szabad elfelej­teni, — látom beszennyezni, akkor megborza­dok, akkor tüzel józan morális érzetem és jogot nyújt a beavatkozáshoz. Azt észleltem czikkedben, azért tettem igy. Megvallom, — barátom, — a kezdetén élvezni akartam a polémiát, mert az ügy előttem is ismeretes és óhajtottam volna tudni, hogy hol áll az igazság ? Nekem ez örömömre szolgált volna. Az első czikket, a szept. 1-én megjelentet élveztem is, hogy miért? azt a legkisebb jóakarattal minden gondolkodó ember beláthatja. A másodiktól, a szept. 15-én megjelent­től undorral fordultam el, mert tartalom nél­küli, mert az odium munkája, mert abszolúte eldobja magától azt a határvonalat, amelyen túl igazságérzetet még a legnagyobb jóaka­rattal, a legélesebben vizsgáló szemmel sem tudnék találni! Kritikám csak ez a czikkedhez: „Plena malicia et plenum odium.“ Oh, — barátom, — az ilyen nem nemesit, ez jellemeket ront! Nemesíteni csak akkor fog, ha az erkölcsi erők fognak uralkodni egész lényeden és czikkeiden. Barátom! Régen ismerjük egy­mást és őszintén szólok, mert szeretem az őszinteséget! Az első czikkre (szept. 1-re) nem szólok se pro se contra, nem pedig azért, mert elfogultnak mondanál, bár úgy érzem, hogy nemesen, igazságosan írhatnék róla. De szólok a tiedről, hogy tanulj belőle. Jól­lehet, egy pár évvel idősebb vagy, de meg­vagyok győződve, hogy joggal Írhatom azt és nem szabad rossz néven venned, hiszen tapasztaltam annyit már én is az életben, mint te. Tudom azt is, hogy tanulni nem szégyen, legalább én úgy vagyok vele, hogy a jó tanácsot, a munka-irányt, a tanítást, az *) E rovat alatt közlőitekért, nem felelős a szerk. Egyúttal megjegyezzük, hogy ilyen pusztán személyes természetű közleményekre, pláne hasábokat nyitni nincs terünk. Tessék maguk közt privát utón elvégezni. Ebben az ügyben többé felszólalásnak nem adunk helyet. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom