Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-09-15 / 38. szám
2 Szatmár, 1909. szeptember 15. állásra ideiglenesen Dőry László városi Írnokot helyettesítette. A polgármesterek értekezletén különösen két tárgy forgott szőnyegen: a tisztviselők fizetésrendezése és a városi bank ügye. A tisztviselők fizetésrendezése ügyében memorandumot fognak felterjeszteni a kormányhoz, melynek megszövegezésével Bódi Tivadar pozsonyi polgármestert bizták meg. Megemlékezett a jelentés arról a konfliktusról, amely az avasi erdő kitermelése körül a város és a délmagyarországi faipari rt. között felmerült. A vállalat a kaucziót „lem akarja kiegészíteni és szerződésszerű kötelességeinek más irányban sem felel meg. Midőn erre felszólították, sértő levélben válaszolt, amely miatt a város a büntető bíróságnál volt kénytelen feljelentést tenni. A jelentés hangsúlyozta, hogy a város jogos érdekeit a vállalattal szemben a legerélyesebben kész megvédeni. A jelentés indítványára kimondta a közgyűlés, hogy a szeptember 19 iki aradi Kos- suth-szobor leleplezésén a város képviseltetni fogja magát és a szoborra koszorút helyez. A jelentés felolvasása után dr. Kelemen Samu orsz. képviselő szólalt fel és tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy a katholikus főgimnázium áthelyezésének ügyében értekezett a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, aki kijelentette, hogy a város meghallgatása nélkül semmi szin alatt sem határoz ebben a kérdésben. Ezután került rá a sor Hajduvármegyé- nek a kath. egyházi javak szekularizáczióját táigyazó átirata. Ferenez Ágoston tanácsjegj^ző felolvasta a tanács javaslatát, mely szerint a város a szekularizáczió kérdésének rendezését szükségesnek találja, azonban a jelenlegi politikai viszonyokat nem tartja erre alkalmasaknak; reméli, hogy annak idején a kormány s az országgyűlés helyes irányban fogják megoldani e kérdést és fenntartja magának a jogot, hogy felirati jogával e tárgyban alkalmas időben élni fog; most azonban nem látja czélszeriinek. Hehelem Károly prelátus kanonok, bizottsági tag szólalt fel ezután, aki hosszú, mély tanulmányra valló beszédben fejtegette, hogy az egyházi javadalmak tulajdoni erősséggel bírnak, annál inkább, mert azok nem az államvagyonból, hanem a királyi magán- vagyonból származnak. Verbőczy hármaskönyvéből és jogtörténeti Írók munkáiból számos idézetet hozott fel, állításának igazolására. Elleninditványt nem tett ugyan, de felhivta a város figyelmét arra, gondolja meg alaposan az általa előadottak figyelembevételével, hogy ebben a rendkívül nagy horderejű kérdésben milyen álláspontot lesz helyes elfoglalnia. Dr. Vajay Károly polgármester szólalt még fel, előadván, hogy a város a tanács javaslatának elfogadásával tulajdonképen azt akarja dokumentálni, hogy az ellentétek ki- élesitésének elkerülése végett nem akar állást foglalni ebben az ügyben, ez után az elnöklő főispán, elleninditvány nem lévén, a tanács javaslatát elfogadottnak mondta ki. A tárgysorozat többi pontja közül még a következő kettőt emeljük ki: A református főgimnázium jelenlegi helyén való fennállásának 300 éves évfordulója alkalmából 1910, május havában nagyszabású jubileumot szándékozik rendezni s e czélból a városhoz segélyért folyamodott. A közgyűlés azzal küldte vissza a fenntartó testülethez a kérvényt, hogy jelölje meg a rendezendő ünnepség arányait és azt, hogy milyen mértékben óhajtja a város hozzájárulását. Napirenden'volt a kultúrpalota építtetésének ügye is s e tárgyban a közgyűlés kimondta, hogy a város abban az esetben, ha az állam hajlandó lesz az építkezés költségeinek 60 százalékát viselni, a hátralevő 40 százalékot kész fedezni. Az építkezési költségek 400,000 koronára vannak előirányozva. „HETI SZEMLEA katholikus tanítóság sérelmei. Miután a ,.Heti Szemle“ a Szatmár— Ugocsameg.yei kath. néptanító egyesület hiv. orgánuma, engedjék meg igen tisztelt olvasóim, hogy itt egy tisztán tanítói dolognak látszó kérdésről is írhassak, annál is inkább mivel ez a közérdeket is szolgálja s közérdeklődésre tarthat számot. Hisz most, a lanév kezdetén a szülők nagy tömege is fogékonyabb a tanügyi kérdések iránt. Különben is igyekezni fogok úgy megírni tárgyamat, hogy nem csak a közvetlenül érdekelt tanítók, hanem a nagyközönség is érdeklődéssel olvashassa, így legalább a mi bajainkról, a mi kívánságainkról, vágyainkról, törekvéseinkről, mások is értesülhetnek. Nem akarok a felekezeti tanítóság minden egyes sérelmére kiterjeszkedni, hisz annak felsorolása, érdemleges tárgyalása nem csak e lapot, hanem egész köteteket is kitöltené s azok nagy része csak szakembert érdekelhetne — hanem egy pár feltűnőbb, s mindenki által átérezhető sérelemre leszek bátor felhívni a tanügy iránt érdeklődő olvasóközönség szives figyelmét. Ilyen sérelem és igazságtalanság elsősorban az anyagiak terén mutatkozik. A.z 1907 évi XXVI. és XXVII. t. ez. nem egyformán méri az egyforma munkáért járó dijat. Az első, mely az állami tanitók fizetéséről intézkedik, a 40 éves tanítói pálya folyamán végeredményben 13,400 koronával juttat többet az állami tanítónak, mint a XXVII. t. ez. a felekezeti tanítónak. Munkánk, feladatmik pedig teljesen egyforma; miért, mi okból kell tehát nekünk elszenvedni ezt az igazságtalanságot ? Hisz hazánknak éppen oly jó fiai vagyunk, mint az állami kartársaink. A kezünk alól kikerült gyermekek ép oly jó magyarok, mint az állami iskolák tanítványai. A tanítás eredménye csak oly jó nálunk mint az államiaknál, mert ha i nem megfelelő, éppen úgy jogában a kir. tanédes jányom. Apádurad járt utána és jó fiúnak ösmerte meg. — De most aztán, hogy mindezekre nem sült el a legöregebbik ágyú, hát máskép fordították a dolgot. — Hogy-hogy? — Elkiildötték hozzám Nyelves Esztert, a falu száját. Most, az utolsó héten. Mikor már ... a tizenkettedik órában vagyunk. Édes anyám a malomban volt őrölni. Ezt az időt lesték ki. Besompolyodott hozzám a vén banya, a falu szája. És beszélt édesen, édes méreggel. Én csak úgy ni, csak azért is megkérdeztem, megkértem, hogy mondjon még valami rosszat Janiról. Meghálálom. Nem is kellett egyébb. Megeredt a szája. De újat nem tudott mondani. Ismertem már mind ezeket a fulánkokat. — De Eszter néni mégis takargat valamit, — szóltam végre neki hamiskásan. — Nem tagadhatom, — válaszolt gonosz kacsintással. — Beszéljen Eszter néni. Hálás leszek. — Mondjam ? Beszéljem ? — Ki vele Eszter néni. Tisztán világosan akarok látni. — Nem ájulsz el? — Sőt talpra állok. — Hát legyen. Tudtom van, hogy Jani egyszer, a katonaságnál lánczba-vasba verve ült. Sötét börtönben ült. Lopáson kapták. Hanem akkor hogy, hogy nem, megszabadult. De az Isten keze messze érő. Itt van. A jegyző suttogja, hogy irás jött. Fekete a betűje, sötét az értelme. Jánosnak dolga kisült. Újra, meges. Elviszik. Lánczra verik. Talán éppen akkor, mikor a te fejedre ráteszik a menyasszonyi koszorút. Akkor fogják, verik lánczra a csendőrök. Hozzák a vasat, hogy vigyék a vőlegényt. . . nászagy helyett börtönbe, kemény fekhelyre. A leány arczán egy vonás sem árulta el, hogy meglepetés, szörnyű meglepetés éri. Mosolygott. Lelke sugarai felszöktek arczára és ott játszadoztak fénylő szemei körül, mintha csak versenyre akarnának kelni. — A jegyző suttogja ezt a faluban ? — kérdezte a leány kedélyesen a falu szájától. — A jegyző ur. . . . . . E pillanatban érkezik a faluházától tűzhelyére ... a leánynak apja-ura. — Nem is tudod mi történt a falu házában, — szólott. — Nem érdekel a faluháza, fogta fel a szót a leány. De lelkében mégis tövisszurást érzett. Az utolsót, de talán a legfájdalmasabbat. — Ugye mondottam? rikácsolt ördögi kárörömmel a falu szája. Amit én mondok, az meg van mondva. — Vén szatyor, falu szája, — fordult a gazda az öreg asszonyhoz. Hát ezt is tudta ? Tszen a jegyző ur is csak ma értesült róla. — Miről édes atyám, miről, — ragadja meg apjának kezét a leány és reáhajlott, — mint egy liliom, melyet erős szélroham ért. — Kiváncsi vagy? — Nem atyám, csak tudni akarom. — Hát tudd meg. Jani gyönyörű oklevelet kapott becsületes, hü szolgálataiért a katonaságtól ... A királytól pedig szép ezüst érmet . . . mert egy embert élete koczkáztatá- sával a hullámokból mentett ki. MŰBUTOR-ASZTALOS SZATMAR, Jósika>u(cn 7. szám. ,, ♦ Elvállalalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyermek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
