Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-09-01 / 36. szám

9 HETI SZEMLE Szatmár, 1909. szeptember 1. Hajdumegye átirata megyénkhez. Tartalmas czikkek jelentek meg a „Heti Szemlédben Lengyel Imre nyug. táblabiró ellen. Jóleső érzéssel olvastam s elgondoltam, ha írni kell, tudunk is mi írni... és ha be­szólni kell, akkor se maradunk hátra. Es ha tenni kell? Talán ehhez is értünk, igy kép­zeltem, midőn a m. hó 26-iki megyegyiilésre elindultam. Bizonyosan jól szervezett tábo­runk lesz ott. jeles szónokok kimutatják az ős vármegye intelligencziája előtt, hogy meny­nyire jogtalan, törvénytelen és minden er­kölcsi alapot nélkülöz Hajdumegye átirata, hogy ez egy ék a tulajdon szentségének lebon­tására; hogy a magyarnak most, midőn annyi ellenséggel kell megküzdenie, nem szabad vallási harczot felidéznie, stb. És mikor felmentem, mennyire csalód­tam 1 Három rk., egy gk. lelkész, (aki nem szavazott velünk) és körülbelül 14 kath. vi­lági megyebizottsági tag volt jelen a gyűlé­sen. Ezzel szemben a prot. lelkészek nagy számmal vonultak fel (még Biky esperes is eljött Szatmárról). Izraelita bizottsági tagok szintén sokan voltak. A protestáns világi ve­zető urak közül alig volt kettő-három. Összesen a megyebizottsági tagoknak csak körülbelül 10 százaléka lehetett jelen, midőn tapétára került a tárgysorozat 97. pontja: Hajdumegye átirata. Az elnöklő főispán figyelmet kér a be­szélgető bizottsági tagoktól és a jegyző fel­olvassa az állandó választmány javaslatát, mely törvényben gyökeresének ismeri el Hajdu­megye óhaját, azonban, mint kellőleg elő nem készített és időszerűtlen indítványt, ai irattárba kívánja helyeztetni. Nagy csendben dr. Veczák Ede károlyi ügyvéd, a következő hazafias, magas színvo­nalú, rövid beszédet mondta el: asszony után. A kegyeletes hála és a köd­mön, melyet Denetán őriz a Cziráky család. * * * * A levéltári kutatások újabban is érde­kesebbnél érdekesebb leveleket hoznak nap­fényre. Két háromszáz esztendő pora lepte be őket. De a bennük megnyilatkozó érzés­nek és gondolkozásnak közvetlensége olyan érdekességet kölcsönöz nekik, mintha a mostani asszonyok számára Íródtak volna, így például a 16. század néhány magyar asz- szonyának képét rajzolta meg dr. Kertész Manó a N. iskolában. Rövid vázlatban mi is adjuk: — Révay Ferencznek, a nádor helyette­sének és Turóczvármegye főispánjának a fe­lesége, Paxy Anna, egyike e század legdere­kabb asszonyainak. Férjét hivatalos teendői sokszor hónapszámra kiszólitják a családi körből s ilyenkor a gazdaság vezetése egé­szen ő rá marad; azok a levelek, amelyekben urát az otthon való dolgokról értesíti, bámu­latos körültekintésről és mindenféle eshetősé­gekkel való számolni tudásról tesznek tanú­ságot. 0 figyelmezteti urát a szükséges gaz­dasági eszközök beszerzésére, tanácsokat ad neki, hogy mit, mikor adhat el; ura hüsége­Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Nem szándékozom az indítványhoz ér­demben hozzászólani, nem foglalok e kérdés­ben sem pro, sem contra állást, mert azt tar­tom, hogy e kérdést érdemben tárgyalni val­lásfelekezeti villongás felidézése nélkül nem lehet. Ezt felidézni pedig megbocsáthatatlan bűnnek tartom és ha elitélem azt, hogy egye­sek vallási alapon csinálnak politikát, el kell Ítélnem a leghatározottabban azt a törekvést is, amely ezen kérdésnek a magyar közéletbe dobásával a vallásfelekezetek között levő bé­kés egyetértést megzavarni akarja. Az egységes politikai magyar nemzet, ha kart karba öltve teljesen egységesen har­czol a nemzetiségek túlzó csoportjának törek­vésével, valamint az osztrákok mindinkább erősbödő összbirodalmi törekvésével szemben, mégsem tud oly sikerrel megküzdeni, amely nemzeti szempontból kívánatos volna. Ily körülmények között a még osztatlan magyar politikai nemzetet ily indítványokkal vallásfelekezetek szerint elkülöníteni, szétvá­lasztani, czélirányosnak nem tartom. Épen ezért azt indítványozom az állandó választmány határozati javaslatától eltérőleg, hogy a törvényhatósági bizottság, — anélkül hogy e kérdésben nyilatkozna, — véleményt mondana, vegye le napirendről az indítványt.“ A beszéd nagy hatást gyakorolt annyira, hogy egy szónok sem jelentkezett sem contra sem pro. Am, mégis, midőn szavazásra került a dolog, a hivatalnoki kar majdnem egészen s körülbelül 25—26 független bizottsági tag (a fentebb említett elemekből) az állandó vá­lasztmány jav&slata mellett szavazott, 15—17 pedig (köztük 2 tekintélyes nem kath. ur: Cholnoky közjegyző s dr. Adler a károlyi füg­getlenségi párt elnöke) dr. Vetzák indítványára. sen szót is fogad neki s nem is bánja meg. Egyszer is nagy kártól menekült meg, hogy felesége tanácsára eladta juhait, mert az el­adás után nemsokára a vidék juhait dögvész pusztította el. Mikor meghallja, hogy Krakó- ban a bor nagyon drágán kel, nem kérdezi az urát, hanem a maga felelősségére elküld négy szekérterhe bort Krakóba, el is adja jó áron s az urának csak a szerencsés vásár hírével számol be. És ez a nagy gyakorlati érzékkel megáldott asszony milyen gyengéd szerelemmel szereti az urát. „Az te Kegyel­med betegségét én igen szivem szerént bá­nom, — Írja neki — főképen, hogy ilyen messze vagyok Kegyelmedtől, hogy az te Kegyelmed betegségét ingyen sem láthatom ; az Ur Isten te Kegyelmedet gyógyítsa meg.“ Bizony hiába kívánta a jó asszony, az ura nem gyógyult meg; meghalt s ő maga is el­betegeskedett ; de az urához való mély sze­relmét a halál sem törölte ki leikéből. Egyet­len fia marad minden reménysége s midőn ezt anyai jósággal inti és oktatja, a lemondó emlékezés fényében újra fel-feltünik elhunyt férjének az alakja: „Én elég nagy bánat­ban vagyok, im miolta veled szembe voltam, azolta immár kétszer feküdtem, az Szatmár vármegye tehát törvényben gyö­kerezönek ismeri el Hajdú megye határozatát. A felekezeti elfogultság nem engedte meg, hogy teljesen tisztán Ítéljen az fis vármegye törvényhatósága s ezt levonhatjuk szomorú konzekvencziaként mi; a hazafias érzés és emelkedettebb államfiui felfogás erősebb azon­ban nálunk a nem kath bizottsági tagokban is, mint a felekezeti elfogultság s nem enge­dik bedobni a magyar társadalomba a pusz­tító üszköt s ez szolgáljon tanulságul Balt- hazár uréknak! Lengyel József. Kathoiikus tanítók diszgyiilése. Az országos Kath. Tanítói Segélyalap központi bizottsága fennállásának negyedszá­zada alkalmából aug. hó 29-én dr. Walter Gyula czimzetes püspök elnöklésével disz- gyülést tartott, nagy és előkelő közönség részvételével. Walter Gyula ez. püspök lelkes beszéd­del nyitotta meg a diszgyülést s ebben a be­szédében kifejtette, hogy a püspöki kar bő­kezű áldozatkészségével be akarta bizonyítani, hogy hü letéteményese azoknak a tiszteletre­méltó hagyományoknak, amelyeknek tanúsága szerint a kath. tanférfiak mindig és minden­hol meleg előszeretetével és tevékeny gon­doskodásával dicsekedhettek az egyház nagy­jainak. A segélyalapnak — úgymond — nem szabad csak rövid ideig tündökölni a népok­tatás egén, hanem a naphoz kell hasonlítania, és állandóan kell a jótéteménynek áldásos sugarait az országban szétárasztani. A lelkes éljenzéssel fogadott elnöki meg­nyitó után Szentgyörggi Jordán Károly dr. az országos kath. tanügyi tanács, Rákos István az Eötvös-alap, Jántha Lajos a budapesti ta­nítói segélyegylet és dr. Dudek János egye­én szegény uram csak immár is megújul én­nekem; de csak hallanám valakitől, hogy tartanád jámborul magadat; légy jó az Úr­istennek parancsolatja szerint élj, hogy éltem­ben hallhassak jót felőled. Az örök isten tartson meg minden jóval s legyen teneked vezéred.“ így Írja alá magát: „Paxy Anna, az néhai nagyságos Révay Ferenez árva há­zastársa.'' A szegény Révay Zsófia, hogy özvegy­ségre marad, elszólitván az Ur az ő szerel- metes urát, Ghimesi Forgách Zsigmondot, a gondok és bajok egész áradatával küzködik: a hűtlen Gergely diák, kire mindenét bízta, úgy elhagyta, mint a megszedett szőlőt; alá­zattal kéri atyját, vegyen számot a rossz sá­fártól : „Isten után csak te Kegyelmedben van minden bizodalmám — Írja neki — hi­szem is, hogy nem enged megnyomorgatni az én szegény árváimmal egyetemben." Bar­mai vesznek, jószága pusztul, a szomszéd ur a jobbágyait háborgatja, a táblán is valami nagy peres ügye van. Kér, könyörög, paran­csol, mindenütt ott van, hogy az ősi vagyont ezer veszedelem között is sértetlenül adja a maradékainak... Az e levelekből visszatük­röződő női alakok közül legérdekesebb az Pártoljuk a hazai ipart! ülinden magyar em­ber szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR A legkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkülönbözőbb alakú Piramiso­kat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáb­lákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, ká­polnákat, mauzóleumokat stb. Elsí Magyar AMesii Sirkogyárában SZINÉRVÁRALJÁN MD™ beremsü gépterem a csiszolás részére. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FiÓI’ÜZlfit, SzilitmSLFj Attila ■ U. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom