Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-08-11 / 33. szám

XVIII. évfolyam. ^ Szatmár, 1909. augusztus 11. 33. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. j Negyedévre — I K 50 f. Félévre — 3 „ — „ [ Egyes szám ára 20 fillér. Felelés szerkesztő BÁTHORY END K E. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. A A lap kiadója : „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap meg-jelenik iiiiiitleii szerdait. Lengyel Imre urnák, nyug. kir. táblai biró, ki a hajdúi szekularizácziós javaslatot megcselekedte. Nagyságos Urain! ... Az öreg kor iránt mindig obiigáit reveren- cziával szeretek viseltetni, de csak addig a halárig, inig e lisztes kor­nak oltalma alatt valaki olyan cselekményedre nem ragadtatja ma­gát, melyeknél a magyar szólás­mód a csizmaszárat szokta em­legetni. Engedjen meg Nagyságos Uram, de amióta feltűnt a szereplés terén, folyton magam előtt látok egy képet ébren és álmomban, amelytől szabadulni nem tudok s ennek kö­vetkeztében olyanformán vagyok inspirálva, hogy ez a kép a való­ságnak tényleg kell, hogy megfelel­jen. Mőltóztatott tanúja lenni, mikor a bohócz felcsapja a esörgős sipkát az aréna közepén s amint egy-egy jó bolondot mond, körülnéz és lesi a hatást, honnan kaczagnak, honnan tapsolnak. Ez a karrikatura nem tűnik el szemeim elől soha, vala­hányszor a Nagyságod bölcs javas­latára gondolok. Ne vegye rossz néven Nagysá­god, de igazán nem tud az ember mit mondani ennyi, a normális ész­járást túlhaladott felfogás hallatára. Ha netalán tulerőse'í volnának hely- lyel-közzel szavaim, méltóztássék betudni azon körülménynek, hogy én is ref. gimnázium növendéke voltam valaha, bántani azonban ok nélkül nem szeretek senkit. Kegyes volt Nagyságod emlé­kezetembe hozni, hogy a Dózsa-féle lázadáskor elsősorban a Csanádi püspököt húzták karóba. Ne tessék fiinni, hogy ez engem megijeszt, az igazságot védeni fogom utolsó lehel- letemig. Mi megtanultuk megvetni a vértanú halált is. No látja Nagy­ságod, karóba húzták a Csanádi püs­pököt, legyilkoltak ezer meg ezer hitvallót, sőt megfeszítették magát a Krisztust. Talán ő volt a bűnös? ... * r « Ámbár lehet, hogj Nagyságod disz- tingvált ízlése ezt is olyan elvitáz- hatatlan ténynek fogja tekinteni, mint amely az egyházi javak elkob­zására ösztönözte. Ugyanezt a műve­letet akarja most végrehajtani Nagy­ságod a kath. egyházon és a mint látszik, hitsorsosai közül számosán. Nyugodt lehet felőle, hogy si­kerülni nem fog. Az emberek egy egy jó nagy része még tiszteletben tartja a tulajdont, még nem érett meg arra, hogy rablóbandához legyen kedve csatlakozni. Mielőtt tárgyalásba bocsátkoz­nám, még csak azt óhajtom megje­gyezni, hogy ha baja van Nagysá­godnak Günther Antal igazságügy­miniszterrel, amiért pensióba tette, annak nem oka a kath. magasabb klérus. No de azért értem! . . . No­tabene hogy az a miniszter jól cse­lekedett, a magam részéről készség­gel aláírom, mert igazán arczuliitése a magyar judikaturának, ha olyan bírák mondhatják ki az osztó igaz­ságot, akik ádáz gyűlölettel lehet­nek eltelve egyes jogkereső felek­kel szemben, vagy „tökülkők“ azok­hoz a paragrafusokhoz, melyeknek az igazságszolgáltatás mérlegébe kell esniök. Engedjen meg Nagyságod, ezt a kemény szót nem becses személyére alkalmaztam, csak úgy általános slágvort gyanánt említem, mert saj­nos de való, hogy tényleg vannak ilyenek. Ez a szó udvarképessé vált Aki a virágot szereti. — Bodnár Gáspártól. — Baló Tercsi nem is gazdag, nem is szép leány; erkölcse is olyan makula nélkül való, mint a mosolygó égboltozat. Mégis hires leány a faluban! Hej pedig régi, régi példaszó tartja, hogy az a legjobb, legbecsületesebb leány, akiről a legkevesebbet tudnak beszélni, akit a szó jó­formán nem is ismer. Baló Tercsiről pedig beszélnek ám . . , — Ugyan mi mián, várod türelmetlenül ugyebár olvasóm, — ugyan mi mián, hát már erre csakugyan hallos vagyok. Hát megmondom! Rendkívül módra szereti ... no csak valahogyan ne gondoljunk ám rosszra. — mondom rendkívüli módon szereti — a virá­gokat ! Édes apjaurának vagyon egy kis sze­rény, bogárhátu házacskája.* A házat köríti egy hasonlóan szerény kertecske. E kertecs- kében van a Baló Tercsi virágos kertje. De még milyen virágos kert! Nagy uraknak könnyű ám szép virágos kertet teremteni. Okos kertészt fogadnak, nagy üvegházat építenek, hol télen is tavasz virul, narancs-, fügefa zöldül. Báló Tercsi maga ker­tészkedik. Maga teleli ki kedves virágait, pe­dig mily keservesen, mennyi aggodalommal és fáradsággal csinál virágágyakat, hogy ösz- szeszedegette az üvegeket, hogy takargatja, öntözi, gyomlálja . . . El is nevezték Baló Tercsit Virág Ter­csinek. / ~'' v Mikoron a falu leányai összejönnek, hogy elbeszélik Virág Tercsi % kertjének históriáját. —• Mennyit sirt, könyörgött, mig apja- ura azt a kis darabka földet neki átengedte. Mikor a gazda makranezos lett a ter­més mián, hányszor akarta a virágokat tö­vestül kitépni. A .cserepeket meg a földhöz vagdalni. Az anyjoknak kellett hadilábra ál­lania a Tercsi virágjaiért. Hányszor felkiál­tott a gazda: — Haszontalan munkát végzel leány Úri jánynak való a virág. . — Apámuram, — felelt boldog mosoly­gással a leány, — ezek az én legjobb bará­taim. Ezek az én ékességeim. Nem kell czifra ruha, nem kell bál, mulatság, fosztó, itt ér­zem én magam köztük legjobban. Ha szo­morú vagyok, felvidítanak, ha örömöm van, hozzám szólanak. Én nevükről ismerem őket,, de ők is ismernek engemet. — No jól is elkereszteltek jányom — dörmögött a gazda — Virágos Tercsi is vagy te valójában. Hanem aztán nagyot nézett ám Baló gazda, mikor a házához jöttek és a házából mentek aprózva legények lányok, egyaránt. TLYÉS DÁNTEL ' 1 Elvállalalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb ki­MÜBUTOR - ASZTALOS SZATNiR, .Jósika-utca 7. szám. , vitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyer­mek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely , különleges faanyagból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom