Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-06-23 / 26. szám
Szatmár, 1909. junius 23. 3 és a családi tisztviselők, özvegyek és árvák sorsán, bátran mondhatjuk nyomorán akar segiteni. Ebben a kérdésben pedig nem lehet közöttünk külömbség, eltérés, visszavonás, működjünk bár a tanügy terén, legyünk bár birák, ügyészek, avagy közigazgatási tisztviselők. A másik: hogy a hazafias, nemzetfentartó magyar tisztviselői kar erősítése, boldogulásának lehetővé tétele, amint ezt a kormány és törvényhozás is ismételten és nyomatékosan kifejezésre juttatta, nem partikuláris, nem osztály, hanem általános, nemzeti érdek. Az ezt szolgáló kongresszuson való részvétel tehát nemzeti szempontból is elengedhetlen kötelességünk. Kartársak! Nehéz gondok, özvegyek és árvák es- deklése s „a haza minden előtt“ szent parancsszava csengjen Ti elétek és. jérték minél többen támogatni, erősíteni karunkat, családainkat, nemzetünket, imádott magyar hazánkat. Az állami tisztviselők 1909. évi (III.) kongresszusát rendező bizottságnak Kolozsvárott, 1909. május hó 20-án tartott üléséből. Dr. Gál Zsigmond, Dr. Szterszky Vincze, titkár. elnök. Tetszik egérfogó. — Legfinomabb egérfogók! A legújabb szerkezetű. Patent! — Köszönöm, nincs egér a házunknál. — Kérem alássan ! Az nem tesz semmit. Szállíthatok én — azt is. HÍREK. Mentek fürdőzni ? — Mentek fiirdőni ? — Hol nyaraltok ? — Melyik fürdőt ajánlja az orvosod? — Aztán . . . — Hol voltál fürdőzni? — Még sem tetszett menni a fürdőbe? — Hát még itthon ? Megaztán . . . — Meddig volt fürdőzni ? — Hol tetszett nyaralni ? — Már itthon ? — Hát nem tetszett fürdőzni? * Igen, oh igen, a forró, a tűnő nyárnak, szünidőnek sűrű záporként hulló kérdései ezek — nyájas olvasóm. Ha ugyan egyáltalán nyájas tudsz maradni, mikor ezeket a kérdéseket és (persze összetartozandóságuknál fogva) az őket megillető feleleteket is elibed tűzöm. Mert én egyáltalán nem tudok — nyájas maradni. Szörnyen bántanak. Lehet, hogy azt fogják mondani: — Ahá ! Ideges ! Beteg ! A beteg haragszik érte, ha az orvosságot emlegetik. Pedig éppen neki kell a — -fürdő! Mert még említésére is — idegeskedik. * Pedig egyáltalán nem a fürdőkre vagyon nekem neheztelésem. Oh nem! A fürdők Isten áldásai. A gyógyító vizek — az emberiség balzsamai. Már akinek szüksége van a gyógyító erőre és balzsamra. Hanem más az én sorom. Valahányszor hallom ezeket a divatos kérdezősködéseket: mindannyiszor eszembe szökik — a társadalom czifranyomorúsága. Hogy hát miért „HETI SZEMLE“ ____ ke rtelnek az emberek? Ebben a büszke reális korban, miért nem tesznek az emberek egymásnak ilyen kérdéseket! — Ugyan kérlek honnan, kitől veszesz kölcsönt a fürdőzésre? — Megszavazták már a takarékban a fürdőre valókat? Aztán : * * — Ugyan kérlek, milyen részletekben törleszted, izzadod — a fürdőben elköltött kölcsönösszeget ? — Vájjon vállólejáratkor nem vagy ideges ? Megaztán . .. — Itthon vagy ? Igazán meg fogod tartani jó feltevésedet? — Mit lelkem ? — Hogy minden hóban kevesebbet fogok költeni ? — Oh hogyne ? (Persze ezt a kérdést többé ismételni — nem tanácsos.) * íme ez a hü képe a fürdőzés lélektanának a közönség legnagyobbik felénél. Ma a nyaralás, a fürdőzés valóságos divattá, társadalmi betegséggé fajult. Ami betegségi tünetet egy önfeledett perczben tett nyilatkozat jellemzi legjobban: — Tudod lelkem. Nekem és nekünk legkisebb bajunk — betegségünk sincs. Igazán herczegi otthonunk van a fürdő nyomorult kis odújához, rettenetes kosztjához képest. Ha rágondolok, mártirias érzelmek fognak el. — De hát miért kelljen akkor fürdőzni? Tszen mártír ne legyen az ember, ha nem — muszáj! — Mit gondol uram ? Az Istenért! Mit gondolsz, mit szólana a világ? — Mit szólhat?, — Nyomorult nép ! Ilyen rongyosok, még a fürdőbe sé tudtak elmenni. Bezzeg, ott kell ma is. Égető szükség van reá. Hiszen ma is vannak, hála Istennek, hogy számuk mindig ritkul, akik inkább hivatalból, kinevezésből hitoktatók, mint hivatásból. Micsoda összeforradása érzik ki e beszédből tanító és tanítvány között. Ott ég, gyújt e beszédben a mártírok hősiességes bátorsága, szilárdsága, hűsége. Ott éget, tisztit a hit- és honszerelem ereje, a nemzet mai vágyakozásának igazi érzése. Ez az ember az élet magaslatairól száll le tanítványaihoz. Ő ott látta, tapasztalta, hogy ma a fórumon úgy, mint a közéletben el esik az a katli. ember, aki nem tud minden vádra alaposan és csattanósan válaszolni. Mert oly korszakot élünk, mikor a kath. lélek nem passzivitásra van teremtve: gondosan előkészíti ifjúságát a védelemre is. És szerencsések voltak azok az ifjak, kikben a filozófia mestere ilyen derült filozófia felfogást alakított ki. Hiszen ifjúságunkat gyakran és megdöbbentő módon úgy is az agnoscizmus, a^skepszis, a schoppenhancrizmus állítja a pisztoly csöve elé. Az ő másik törekvése: megalapozni az ifjúság életharmoniáját. Ezt a nagy örökséget szzrezni meg. Ennek a nagy titoknak kulcsát nyújtani át. Hogy ez a harmónia megmaradjon az élet esélyeinél, küzdelmeinél, a síroknál. (A halálról szóló beszéd) A nemi ösztönnel vívott rettenetes csaták viharjaiban a kisértő modern tudományosnak látszó, kiforratlan elméletiekkel szemben egyaránt. És teszi mindezt magas irodalmi, nemzeti irodalmi műveltséggel és vonatkozásokkal. És mondja zamatos, ömlő, magyaros stílusával. Egy-egy helyen igazán numerusa van Igazi müprózává emelkedik . , . * Hát nem tehetek róla ezt az igaz, leplezetlen, elutasitllatlan benyomást tette reám Ratkovszki könyve. Mint azt hiszem, hü tükre az ő egész hitoktatási működésének. írtam úgy, amint volt volna bátorságom másként is ir. Mert úgy ismerem a könyv szerzőjét, hogy állja és állaná férfiasán az ellenkező kritikát is. Mert volt ilyen is! Hogy túlságosan közvetlen. Hogy szent beszéd helyett beszélgetést folytat az ifjúsággal. Hogy per amorem Dei — még szerelemről és szerelmes levelekről is mer beszélni az ifjúsággal. Hogy nem mindig talárban jelenik meg a kathedrán, olyikkor pongyolában is megmutatja az életet és embereket. Oh igen, ismerem e hangokat. A nagyképűsködésnek ezt a szánandó típusát. Élveztem Istenben boldogult ifjúságomban a hivatalos talárban való exhroticiókat, illetőleg a sablonos, lelket ölő felolvasásokat, melyek: inkább álomport szórtak az ifjúság leikébe,, mint tüzet gyújtottak. Ismerem a módszert, mely spanyol csizmába szoritjaaz, ifjúságnak, az élet tavaszának ébredező lehelletét, szellemét . . . Ismerem igen azt a kényelmes állapotot, mikor a hitoktató az egy generácziónak. megkészitett — kenetes — exhortatióját gondosan elteszi — a másik, a harmadik, a negyedik és a többi generatio számára. Hogy azok a foliusok megsárgulnak, írójuk, akarom mondani — németből való fordítójuk meg — beleőszül. De ő, a nyugalomba vágyó bácsi még mindig verkli módjára ugyanazt olvassa. Az élet más lett. Más vérü, felfogású, lelki tartalmú ifjúság mozog, nyüzsög körülötte, de ő még mindiga régi nóiát fújja. Az elsárgult papirosokról, foliusokról. Hát ez volt a kath. ügy baja. így nőtt fel az az intelligenceia, mely Krisztus nélkül való~ Elismerem, hogy más, mostoha (körülmények is közre játszottak ebben a szomorít eredményben. * CSÍPŐ LAJOS ELSŐRANGD PAPI- V «agy» tabík, Poigíriirmuk, Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok ÉS POLGÁRI SZABÓ SZATMAE, Deák-tér 7., (I. emelet). A készítését elvállalom. /\ Tisztelettel CSAPÓ LAIOS, Mindennemű öltön; készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. szabómester.
