Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-06-09 / 24. szám
4 HETI SZEMLE“ Szatmár, 1909. junius 9. Vörösmarty, Petőfi, Arany, Madách, Tompa, Kisfaludiak, Mikszáth, Gárdonyi és sok-sok más a provincia friss, üde levegőjéből indulnak — dicsőségük útjára. A nemzet csalogányai, a nemzeti szinpad nagy, hatalmas alakjai a provinczia berkeiből szállanak a fővárosba. Még a művészi ihlet és érzéknek is van talaja — a provinczia porában. Egyet azonban már nyíltabban kezdenek hangoztatni a nemzet gondolkodó emberei : — Hogy Magyarországot, a magyar nemzetet nem — Budapest jellemzi és nem is képviseli. A másikat: hogy igenis a főváros szolgáltatja a provincziának azt az enervált, azt az életunt, család alapításra képtelen ifjúságot, az élet küzdelmeiben gyengének, romlottnak bizonyult intelligencziát, melynek egy része — ott csuszkái a provinczia porában. Taczitus is bámulta, fanatikusan lelkesedett a márvány Rómáért. De éles szeme azt is jól látta, hogy mi van a fényes paloták között, mögött, ahol összefolyik minden, nem csak por, hanem minden, amit fájlalni és szégyelni kell. És a mi gyönyörű fővárosunkban — sincs másképpen. Pedagógus. A mi Kossuth-kertünk. (II) Hogy mennyire szeme fénye a mi Kossuth-kertünk a közönség ama részének, mely értékelni tndja ennek az egyetlen üdülő helynek becsét — legjobbaa igazolja egy csekélységnek látszó, de érdekes eset. Már a kert modernebb, tudatosabb rendezése első mozzanatainál voltak régi fák, legtöbbnyire füzek és ákáczok, melyeket kivágásra ítéltek. Nos, nem rég már aztán el kellett jönni az időnek, mikor e jelöltekkel végezzenek. téséhez járultak és még befejezéséhez járulni fognak. Mély csend, az áhitat és megihletődés látható jelei követték a püspök igazán — az ünnepség szent hangulatába ömlő beszédét. * Beszéd után a főpásztor krizmával megkente a templom ajtaját kívülről. Jelezi ezzel, hogy a bemenet üdv és békehozó legyen mindenkire. Most körmenettel vonult a templomba. Egész az oltárig. Itt krizmával megkeni az oltárkő üregét, beleteszi az ereklyét, megfüstöli, krizmával keresztet képez a kő alsó lapjára, mellyel az üreg bezárható. Vakolatot tapaszt rá, rázárja az üregre és kivülről is megkeni. Az oltárlapot is megkeni a középen, a négy sarkon. Végre a templom négy falához megy és megkeni azon helyeit, melyek az úgynevezett apostoli keresztekkel megjelölve vannak. A megkenések általában a kegyelmek teljét jelentik, melyek a háromegy Istentől az oltárból ki fognak áradni mindazokra, kik igazán áldozatot hoznak és imádkoznak. És beilleszkednek az igaz Egyház megdönthetien épületébe. Apránként vágdossák, hogy aztán helyükbe mást ültessenek. Lön erre nagy felzúdulás. Felszólalások a helyi lapokban is. Hogy hát miféle barbárság ott, abban a kertben a fához nyúlni, kivágni. Ültethette Kis Gida. Bizonyára meg is fordul sírjában! Hát ez jó jel! Ha nem is jogosult kifakadás, ha nem is a kert jövőjére kedvező felfogás. Jó jel. Mert arról tesz bizonyságot, hogy azt a kertet féltik, becsülik és értékelik. Bár nem éppen a kívánt módon. Mert bizony mi tagadás, a vasárnap és ünnepnapok kivételével a kert nem örvend a várható látogatásnak. Különösen tavaszi, nyári és őszi reggeleken nem használja fel a szatmári közönség. Alig látható ott egy-két ember, aki élvezi uzt az igazán pompás, egészséges, üdítő levegőt. Pedig a szatmári embernek nincs máshol jobb vagy egyáltalán jó levegője. Nincs vízvezetékünk. Poros a városunk. Az a mesterséges öntözés, amivel a főutczákon próbálkoznak — dicséretes törekvés. De nem elegendő. Nem csak azért, mert a mellék, sőt elég népes utczákkal sem, törődnek. De mert a közönséget sem védik kellőképen a levegőmegrontásától. A szűk Kazinczy-utczán a meszes és szenes kereskedések egész raja van. Hatalmas társzekereken szállítják a szenet, meszet. Onnan, a szűk utczáijól a diák seregtől tul- tömött hullámzó utczán raktározzák le a szenet és meszet. Mire az ember ez utczán végig megy, tele van szén és mészporral. Más utczai porral is. Úgy hogy akár téglának való vályogot produkálhat — bocsánat — egy-egy köpetével. Mindezek daczára a Kossuth-kerti jó És ezzel az aktussal a kegyelem he lyévé szentelt templom fel van szentelve. Át van adva kizárólag magának az Istennek imádására. A püspök még befejezésül az oltárnál tömjént áld, öt keresztet képez belőle. Ezeket az oltár azon öt helyére teszi, melyekre elébb vízzel, olajjal és krizmával kereszteket jelölt. Ezen tömjén keresztek fölé viaszk kereszteket rak, hogy a tömjénnel együtt elégjenek. Jelképe annak, hogy itt naponkint sz. áldozatokat fognak bemutatni. Imák és egy magasztos praefacio következett. A püspök megkenvén az oltár többi részét — jeléül, hogy ez az oltár a kath. hitközségre kiapad- hatlan kegyelmeknek forrása. A főpásztor aztán ünnepélyes nagy misét mondott. * Az ünnepség után egy előkelő kath. úri ember azt mondja nekem: — Mily szép, lélekemelő szertartásaink vannak nekünk. így látva is felemel. Miért nem Írjátok le gyakran, mindig azok mély jelentőségét is. Leirom s mig Isten engedi, ezután is Írni fogom. bgp. levegőt nem élvezik a szatmáriak úgy, mint azt méltán hihetné az idegen . . . Talán messze van ? Hiszen Szatmárnak oly mükövezete van, hogy passzióval sétálhatunk a város legtávolabbi részeibe is. Itt a helyi vasút is. Igaz, hogy abban minden várakozás, kiszállni és beszállni — egy valóságos utazási történet. De van annak más oka is. Megmondjuk mi? B. HÍREK. Clnnepséjf a .fézustársasági Püspöki Ham Konviktusban. — A Véráldozat szinielöadása. — Az uj Kálvária templom felszentelése napiának délutánján kedves ünnepséget rendezett a J. T. Hám konviktusának ifjúsága. Előadtak egy színdarabot: „.4 véráldo- zatu-ot, melyet Kerling János S. J. irt. Szépen és lelkesen. Az intézet nagy terme, melyet díszes, szép közönség töltött meg (és e rendkívüli alkalommal kivételesen nők és férfiak egyaránt) e délután egy darabja volt azoknak a helyeknek és azoknak az időknek, mikor keresztény őseink hitünkért vértanú halált haltak. Mikor megázott Róma földje a keresztények vérétől, de meg is termékenyült az Egyház veteményes kertje. Mert minden csepp vér nyomában uj és erősebb hajtások fakadtak. Még az ifjak is,/ a férfiúnak csodás bátorságával és hősiességével szállottak szembe császárokkal, helytartókkal, börtönökkel, máglyákkal, csörgő lánczokkal és a kínzó eszközök ezerféle nemeivel. Ez a színmű egy valóságos tükör darab, melyben háromszáz év óriási szenvedései, kínjai, de ugyanannnyi század csudája, hősiessége, a keresztények ereje, feltartóz- hatlan diadalai ragyognak vissza. Ez a színdarab megnyitotta előttünk a katakombák mélységes, titkos, nagy templomát, csudával határos életét. A mi őseinknek, az első keresztényeknek lelki világát. Isteni tiszteletüket vértanúik temetését, azok iránt való kegyeletét, tiszteletét. Gyönge ifjaknak komoly férfiaknak, aggastyánoknak a .hitért lángolö egész lelkét és önfeláldozását. Ott állottunk mi is megmeredten, hősi elszántsággal a büszke helytartó előtt, lelkünk szinte bátorította az ifjú, hős Piacidust, a római praetor egyetlen fiát. Meghajlottunk Modestus püspök tiszteletreméltó alakja előtt, éreztük a jó nevelés hatását Juliánus nemes személyében, elkísértük a vértanú temetést, és szinte most is lelkűnkbe zsongnak a keresztény gyermekek gyász-, vagy öröménekei. És oly jól esett a modern léleknek, hogy kibontakozva e sivár jelenből — oda szállhatott a keresztény ősök szelleméhez, életéhez, szenvedéseihez, börtöneibe és diadalaikhoz egyaránt. A nemzetek a múltból táplálkoznak. A nemzetek nagy családjának a kereszténységnek is — főleg e sivár, e hitközönyös, ez akarat gyengeségnek, gyávaságnak korszakáAki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akap vásárolni, az forduljon bizalommal Yuja Jánosi? Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), ■ aki dúsan felszerelt ozipö-raktárában csakis valódi finom bőrből a már is világhírű hazai gyárakban készült ozipö- ket és csizmákat nagyon is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olosóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipök és csizmák is készülnek.
