Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-01-13 / 3. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 3. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 8 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50» Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. Fömunkatárs M A R O Si Á N JÁNOS. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. lup megjelenik iniiideu szerdán. Debreczen és Makó. Ha egy bohócz kiáll a pláczra és megrázza a csürgős sipkát, általános derültséget kelt a közönség körében. Ilyenforma benyomást tett Zsilinszky Mihály leviharzott államtitkár kiszólása az úgynevezett és immár veres posztóvá vált „Ne temere“ ellen azokban a régiókban, kik a bohóczban minden más tekintetek nélkül csak a bohóczot látják. Ámde- az is régi magyar közmondás, hogy egy bolond százat csinál. Ezen a jogi elven épült fel a debreczeni kocsisszáju „dekrétum“, mely ime már köriratban járta be az egész országot, sőt megfordult a képviselőházban is. Ösz- szeiilt a kálomista Róma kupaktanácsa, gondolt egy nagyot és merészet, nem is kevesebbet, minthogy ő van hivatva törvényeket statuálni a kaíholikusok számára. Mert miről van itt szó? . . . Arról, hogy a katholikus egyház minő formában és feltételek mellett tekintse a házasságot szentségnek. Halljátok és reszkessetek, mert ezután nektek nem Róma, hanem Debreczen dirigál. Maholnap el fogjuk törülni az összes szentségeket! . . . Leszedjük képeiteket, kidobjuk Oltárszentségeteket, mert ez bálványimádás. No lám, milyen kedvesek!! . . . Olyanformán néz ki ez a dolog, mintha mi azt mondanék és követelnék, hogy ti tartoztok szentségnek tekinteni az egyházi rendet, mert sérelmes reánk, hogy elkoboztátok hierarchiánkat. Nektek már nem jók a régi pásztorok, hanem lelkészek kellenek, azok felé pedig püspökök. No de a debreczeni „dekrétum“ sem idézett elő valami nagy hullámverést, mert a képviselőházban Yekerle és Apponyi elég érthetően megmagyarázták, hogy kutyánál a kulacs, a törvényhatóságok pedig napirendre tértek felette, egyedül Makó azonosította magát a kálvinista toleráncziával. Epen ez az, amit szóvá akarunk tenni, mert ott olyan valami történt, amit nem lehet egészen figyelmen kívül hagyni, noha mélyebb következményei ennek se lehetnek, mint a Zsilinszky csörgés sipkájának. Ázon a hírhedt makói gyűlésen nem kisebb személy, mint jj. képviselőház egyik alelnöke, Ná- vay Lajos ur töltötte ki a „Ne temerén“ rettentő haragját. Ez az ur magas közjogi állást foglal el, de amint látszik, odafent a felsőbb régiókban ineghíbbant valami, — ámbár lehet, hogy nagyon is helyén van, de bármiként álljon a dolog, kompromittálta azt a helyet, amelyet betölt, onnan tehát kötelessége távozni. Ha nem akar, távolítani kell. Mert ha bolond, Li- pótmezőn a helye, ha pedig épeszű, akkor kirohanása nem egyéb, mint felkinálkozás a letűnt korszak embereinek, kik tudvalevőleg minden áron felekezeti heczczet szeretnének előidézni, hogy kapjon hajba a magyar, mint már annyiszor régen és terelődjék el a figyelem az országos fontos érdekekről. Ebben a zavarosban aztán egy jó fordulattal nagyon szépen vissza lehet telepedni a bársonyszékekbe. Zsilinszky és Návay!... Milyen csudás harmóniában fér most össze ez a két alak és tolja a másik az első szekerét, holott ez a másik a koalicziós kormány embere, még hozzá katholikus is. A jelekből ítélve úgy látszik, hogy a koaliczió nem volt képes kielégíteni nagyobbszabásu vágyait, talán ha fordul a koczka, Zsilinsz- kyék többet fognak adni. Az alel- nökség csak alelnökség, egy miniszter, ... az már más. Valószínű, hogy ez a legtalálóbb kulcsa a Návay ur fejének. A katholiczitás abban a kapitóliumban nem ér egy pipa dohányt, amit bátran elszívhat az alel nők ur a makói és debreczeni zsirosképü magyarokkal, akik közül a legtöbb talán azt sem tudja, miféle állat is hát tulajdonképen az az agyoncsapni való „Ne temere“, amely úgy dühbe tud hozni egyeseket, mint 'Návay urat. Természetesen a zsidóliberális sajtó ujjongott Návay sikerének. Nálunk is, másutt is. Nem is lehetett másként. Hiszen ezek ellenségei minden nemzeti törekvésnek, az alelnök ur nagyon pompásan hajtotta kezökre a vizet. Zavarta a különben is zavaros országos helyzetet. Szép fegyvertársak, váljék egészségére az alelnök urnák. Egy üdvös következménye azonban mégis van reánk nézve ennek a bátor kirohanásnak. Amiről addig ott nem volt szó, megalakították Makón a kath. Népszövetséget. Már a harmadik napon 1500 katholikus polgár gyűlt össze és ünnepélyesen tiltakozott a Návay-féle slendrián fellépés ellen. Még ugyanazon a napon 600-an Írták alá belépésüket a Népszövetségbe. A kirohanásból azonban két szomorú következtetést vonunk le. Az egyik szomorú ’ reánk katholiku- sokra, a másik szomorú a magyar nemzetre. A katholikusok között Návay úrhoz hasonló extravagáns firmák gyakran találkoznak. Más vallásuaknál ezt nem látjuk. Ha protestáns vagy zsidó vallási kérdés kerül szőnyegre, összeröffen valamennyi és mint egy szál ember áll felekezetének igaza mellett. Ilyenkor a legnagyobb vehemen- tiával hangzanak el a tiltakozások, hogy vallási kérdést ne hurczolja- nak a gyülésterembe. No a katho- likusokét szabad, sőt már ott állunk, hogy nekünk nem Róma, nem egyházunk feje, hanem Debreczen és Makó dirigál. A másik szomorú a magyar nemzetró. Évszázadok históriája igazolja, hogy itt, konkolyhintők mindig akadtak. És pedig a legkritikusabb időkben, mikor épen égetően szükség volt volna az össztartásra. Nálunk egy-egy zsíros koncz elhódítja az embereket, akkor aztán Isten neked hazám szép reménye, Isten neked nemzeti aspirácziók, az az áruló koncz olyan zsíros, olyan jóizii, hogy kénytelen vagyok leKét szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók. Lelkészek és tanítók részére 10% árkedvezményt nyújtok. “®1
