Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-04-15 / 16. szám

16. szám XVlIl. évfolyam. Szatmár, 1909. április 15. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : %y évre — — — — — — 6 korona Félévre -------— — — — — 3 „ Ne gyedévre — — — — — 1 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. TF Felelős szerkesztő Á T H O R Y ENDRE A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik mindeii szerdán. Vészes fellelek. Már hónapokkal ezelőtt a leve­gőben volt, hogy kormányválság fog bekövetkezni. Ez most valószí­nűnek látszik, hacsak a nemzet vezéreinek bölcsessége és tapintata el nem távolítja ezt a sötét felhőt politikai életünk egéről. A kormány- válsággal együtt jár a koaliczió fel­bomlása, melynek aztán előrelátha- tatlanok volnának az esélyei. Mi mindig azt hangoztattuk, hogy a koalizált pártok együttma- radása nemzeti szükséglet, melynek szétrobbantására törekedni egyenlő a hazafiatlansággal. Ezt az állás­pontunkat megerősíti most a füg­getlenségi párt két nagynevű ve­zérének Kossuth Ferencznek és Apponyi Albert grófnak nyilatko­zata is. Kossuth húsvéti vezérczik kében igy nyilatkozik: Aggódva látom, hogy a koaliczió legfontosabb fel­adata megoldatlan. Meggyőződé­sein szerint az uj választási törvényt kelteit volna megalkotni, mielőtt az ütköző pontok előtérbe nyomultak. E meggyőző­désemet nem most vallom, hanem sok hónappal ezelőtt hirdettem. Az­után mintha félne a bekövetkezhető eseményektől, mintha ennek lehe­tősége keserűséggel töltené el lel­két, balsejtelmükig mondja: Azon­ban a koalicziós pártok szétválnak, mert a nemzet természete a szét­húzás. Apponyi Albert gróf szavai pe­dig ezek: Hogy a koaliczió Magyar- országon megsemmisüljön-e, szeret­nék magam is állást foglalni. Ma­gyarországon azoknak a politikai tényezőknek együttműködése, akik az alkotmány integritásáért együtt küzdöttek, továbbra is az ország érdekében van és a legnagyobb- mértékben kívánatos teljesen elte­kintve attól, hogy a koaliczióban egyesült pártok közös feladatuknak, az általános szavazati jog alapján álló választási reformnak még ele­get sem tettek. line tehát a függetlenségi part­nak maga ez a két jeles vezére sem ért egyet ama törekvésekkel, melyek a kétes értékű önálló bank felállításának előtérbetolásával szét akarnák robbantani a jelenleg kor­mányzó pártok együttműködését. Azokat kicsinyes okok, egyéni ér­vényesülések vezetik, mitsem tö­rődve az ország sorsával, mitsem törődve azokkal a megrázkódtatá­sokkal, melyek a lehető legkárté­konyabb hatással volnának a ma­gyar parlainentárizmusra, az ország politikai és gazdasági fejlődésére. Ezek az önálló bank forszirozásával és felszínen tartásával éket vertek a nemzeti egyetértés közzé és abból a hínárból, melybe belesodorták a pártokat, nagyon nehéz lesz ki- eviczkélni. Az önálló kartellbank tekinte­tében a kormány is, a pártok is szolidarisok. De előrelátható, hogy ezt a tervezetet az osztrák pártok nem fogadják el, mert ami a ma­gyarnak jó, nem jó az osztráknak. Ekkor aztán élére desz állítva a helyzet. Más olyan tervezet, mely­ben az összes magyar koalizált pártok egyetérthetnének, el sem kép­zelhető. Vagy egyik, vagy másik részről elvfeladásnak kellene bekö­vetkezni, ámde erre egyik párt sem kapható. Ha tehát az osztrák ellenállá­son a kartellbank eszméje hajótö­rést szenvedne, nincs más lehetőség az egészséges kibontakozásra, mint eltávolítani azt áz ütköző pontot, ami a Amit az esperes ur kert — a királytól, — Hallottátok? — Mit haíloltunk volna? — Hát hogy az esperes úrhoz nagy pe­csétes Írás érkezett. — Hunnan te ... ? — Egyenest Bécsből. Magától a király­tól. Hogy ugyanis legmagasabb kihallgatáson jelentkezhetik. • így beszélgettek egy napon, mi tagadás benne már jó régecskén a faluban, kurátor uram] meg az iskolaszéknek érdemes tagjai. De ha csak a faluban maradna az ilyen kapós hir. Szárnyal az messze . . . legalább is az esperesi kerületbe. — Hallottad ? — Hallottam bizony. Tudtam én azt, hogy ami esperesünknek érdeme nem marad véka alatt.-— Kanonok lesz ! — Áh, a kanonok jelölteket ugyan nem fárasztják Bécsbe. Elvégzi azt csendesen a püspök is. — Az igaz. — Hanem meglátod, hogy püspökjelölt. No de . . . csitt . . . És megkezdődött a bucsujárás, akarom mondani az esperesjárás az egész vármegyé­ben. Világiak és- plébánosok keresik fel az esperes urat ... És első szavuk, sokat je­lentő kérdésük: — Mi az újság esperes ur? — Nem tudok semmit. És mosolygott az öreg ur, mint a szelíd gyermek. De lakatra tette száját. Nem szólt volna a félvilágért . . . * * * Pedig volt ám újság. Mert esperes ur felöltötte a zsinóros, sujtásos reverendát, elő­vette a magyar kalpagot és nagy útra indult. O tudta, hogy meg sem áll Bées városáig. És meg is érkezett Bécs városába. Bécs városába, a király előszobájába. Sok-sok ember várakozik ott a király előszobájában. Kérdezik is minden egyestől: — Mit kér őfelségétől, a császártól. De mikor az esperes urra kerül a sor, emilyen választ kapnak: — Majd csak uram királyom ő felségé­nek mondhatom én el. Nagyot néztek az udvar emberei. Sőt amúgy szelíden meg is fenyegették az espe­res urat, hogy menten kitörlik a lajstromból. — Blindre bizony nem eresztik még az esperest se’ a fogadtatásra. Éppen szerencsére jön a méltóságos ta­nácsos ur, Pápay. Az esperes ur fellélegzik. — Isten hozta méltóságos uram. Méltó­ságodnak már elmondottam, mi lenne az én bajom. De németül biz’ én halandó emberrel nem beszélhetek. Miér’ mer’ azért, hogy én Két szentkéj) díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók; fjSgT Lelkészek és tanítók részére 10% árkedvezményt nyújtok, l-gi

Next

/
Oldalképek
Tartalom