Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-01-01 / 1. szám

Q „HETI SZEMLE Szatmár, 1909, január 1. Trágárságok. Szenzácziós Ítéletet hozott a mnlt nap a budapesti kir. törvényszék. Szenzácziós, mert ilyenhez még egyáltalán nem voltunk szokva. Büntetlenül, széltében folyt a trá­gárság, anélkül hogy feltűnést keltett volna. Most talán vége lesz a közönynek. Három hírlapíró lett elitélve zárt ajtók megett a lapjaikban közzétett trágár czikkek miatt. Faragó Jenő a Magyar Figaró szer­kesztője 3000 korona fő- és 1000 korona mellékbüntetésre, Gábor Andor a Fidibusz munkatársa 900 korona pénzbüntetésre és Herczeg Géza, a Nap munkatársa 900 kor. pénzbüntetésre. Lesújtott tehát az igazságszolgáltatás keze a jellem, az erkölcsrontók fejére s ezzel elég van téve a jogrendnek. Perfid, gonosz, aljas lelkületű emberek nap-nap után rontot­ták meg szemenszedett, ronda irodalmi ter­mékeikkel, szemérmet sértő képek terjeszté­sével főleg az ifjúság lelkületét. Ellenök úgyszólván már védekezni is lehetetlenség volt. El van árasztva a könyvpiacz, trágár­ságokra használják az ecsetet, pedig, mind a kettőnek az volna a hivatása, hogy a nemes ízlésnek, az erkölcsök konsolidálásának le­gyenek melegágyai. Kufárok tolakodtak be az irodalom és művészet csarnokaiba, meg­mételyezve magok körül mindent, pellen­gére állítva, ami szent és nemes, orvtáma­dást intézve a közerkölcsiség és a magán­becsület ellen. Az ilyen firmákat bottal kell kiverni azokról a helyekről, melyeket fertel- mes aljasságaikkal nem átallották megszent- ségteleniteni. iengesztelő, megnyugtató a biróság- a határozott fellépése, mely után re- k van hozzá, hogy a jövőben is ha- szigorral fogja kezelni a botránycsi- nálók üzelmeit. Nincs is ezekkel szemben más elrettentő példa, mint a törvény kérlel­hetetlen, megalkuvást nem ismerő szigora. Csakis igy lehet - megtisztítani a közéletet ezektől a barbár, lelkiismeretlen szipolyok­tól, kik anyagi haszon után lesve, nem átallják támadást intézni a társadalom er­kölcsi nívója ellen. Lapunk más helyén emlékeztünk meg arról, hogy a helybeli kir. ügyészség veze­tője is lépéseket tett abban az irányban, hogy az ilyen erkölcs- és becsületrablók ne kerülhessék ki az igazságszolgáltatás kezét. íme tehát a legilletékesebb helyeken látják be szükségét, hogy ennek az aljas rombolásnak valahára gátat kell vetni és olyan formában tanítani ki a gonosztevőket, hogy hasonló operáczióktól egyszer s min­denkorra elmenjen a kedvök. Kalapot emelünk tehát a bíróság fen­tebb mondott ítélete előtt, elismeréssel adó­zunk kir. ügyészünknek, aki felemelte a metszőkést, hogy kivágja a társadalom tes­téből azt a fekélyt, mely immár arczpirulás nélkül szedte-- széltében hosszában a lépre került áldozatokat. Irodalom. — Művészet. színház. A folytonos színházi műsorváltozás egy cseppet sem használ a színházi miivezetőség hírnevének. A múlt héten bőven kijutott ebből is, holott csak nagyon kényszerült helyzetben kellene műsort változtatni, hogy az előadások menete biztosittassék. A heti műsor összeállítása sem volt valami szeren­csés, mert azonkívül, hogy e héten premie­rünk nem veit 'ár untig-fáradtig előadott darabok voltak reportoáron, melyeket az idényben láttunk eleget, elég sűrűn egymás után. Nem lehet kifogásunk a régibb jó da­rabok felfrissítése ellen, de a „János vitéz“- ből, „Tatárjárásából egyelőre nem kérünk. A „Drótos tót.“ Lehár Ferencz kellemes zenéjü s humoros tartalmú operettjét eleve­nítették fel karácsony előtti szerdán. A da­rab legnagyobb, de egyszersmind leghálá- sabb szerepe (Pfefferkon) Rónai Imre ope- rette-buffó kezébe került. Megvallva az iga­zat, kiváncsiak voltunk, hogy Tihanyi után, kinek talán ez volt legjobb szerepe s ebben utolérhetetlen volt, Rónai miként állja meg a sarat? Rónai elemiben volt, a szerepet a legutolsó részletig kidolgozta s minden al­kalmat felhasznált a humoros részletek be­mutatására s kiaknázására. Játszott, énekelt, tánczolt, szellemeskedett egész előadás alatt. Kapott is tapsot bőven. Somogyi K. (Günther bádogos) szerepébon nem vált be, nem volt jól disponálva, kedvetlenül morzsolta le sze­repét. Bállá Mariska mint máskor, úgy most i-, kedves Zsuska volt. Érczkövi K. teljesen be volt rekedve, énekszámait ezért törölni kellett. A többi szereplők, köztük Szécsi Emma, Herczeg Vilmos, Boda Ferencz elfo­gadhatóan játszottak, illetve énekeltek. A színház tele volt. Az egész karácsonyi ünnepek alatt már eléggé ismert darabok kerültek műsorra, ál­landóan zsúfolt ház előtt. Ha volt valakinek kellemes ünnepe, Heves színigazgatónak volt, már t. i. ami az anyagiakat illeti, mert a közönség csak úgy dűlt be a színházba d. u. is, este is. Nem egyszer ki kellett tenni a jelzőtáblát: „Minden jegy elkelt!“ Vágre kedden este egy érdekes elő­adáshoz jutottunk. A „Parasztbecsület“-et, Mascagni világhírű operáját mutatták be. Inkább a merészséget és a bátorságot kell dicsérnünk,, mellyel a társulat hozzá,mert nyúlni a hires operához, mint az erkölcsi eredményt, melyet az opera előadásával el­ért. A kiváló olasz maestro egyetlen sikerült gos pokolba kerül. A férfiak úgy rohannak neki, mint az éhes farkasok. Nem falják ugyan fel rögvest, csak becsületétől, eré­nyeitől, kenyerétől akarják megfosztani. Brr! Ennyi undok alak, ennyi gazem­ber egy kis faluban! Magyarország egy te­nyérnyi területén ! Már magában véve ez a helyzet is elég erőszakos. Ha aztán az ember nem csak ki- érzi, de úgyszólván bántódva tisztában van azzal, hogy ezt az író tendencziájának kierő­szakolására, számitó körömfontságig helyezi igy el: levonja előre a ezélzatot. És meg­veti alapját amaz Ítéletének, hogy e darab­ból hiányozni fog az őszinteség, az igazság és — maga az élet. Úgy is van! Úgy is történt! Az életkép középpontja, a tanítónő, nem igaz, nem őszinte, nem következetes, nem az életből való. Egy-egy fehér-holló. És a jó Isten őrizze is meg a magyar társadalmat az ilyen tanítónőktől. Túlzott igényekkel lépnek ki az életbe tanítóink és tanítónőink, mondatott legutóbb az országgyűlésen. Nem a magasabb kultúrájú embert képviselik, aki fogékony a nép iránt, hanem a nagyszerű európai embert, aki visszatetszést szül a nép­ben.“ A mi tanítónőnk is egy túlérett, rafinéro- zott alak, akinél minden körülmények közt nagyobb a számítás, mint a benső élet ereje és igaza. Aki nagyvárosi széles látkörével azon­nal tisztában van a helyzetnek minden esé­lyével. Aki inkább pózoló, mint őszintén ár­tatlan. Akinek minduntalan mondania kell, hogy ő még ártatlan s aki inkább hálót fon, mint ártatlanságának csudás vonásával hódit, javít, férfi jellemet alakit. Aki iskolájában tudatlan és tehetetlen báb s kinek hivatásér­zete meg se próbálja legyőzni a vihart, me­lyet pedig jól ért és felhasznál. Akinek egész ambicziója, tanítónői ambicziója abban múlik ki, hogy a részletes tantervre gondol, de nincs egyetlen gondolata, mely a magyar társadalom mostani, lüktető eszméiből pattan ki. Aki szóval nem az a magyar tanítónő, akitől a nemzet igazi hivatást, lelkesedést, a nép iránt való szeretetet várhatja. Akinek — ugylátszik muszáj tanítónőnek lennie, mert kenyeret kell keresnie. Mit is várhatunk at­tól a nőtől, aki Zola müveivel állít be abba a kis faluba, hol inkább a nép tanulmányo­zására kellene első vágyának és törekvései­nek esnie. Esetlen is különben a feltevés, esetlen a kihívó tendenczia. Zola müve is csak számításból van erőszakkal odaczipelve, hogy a „heczcz“ káplán alakját annál in­kább kirívóvá tehesse. A tanítónő eszmény­kép akar lenni — szóval — és lesz: egy tulokos, bensöség, őszinteség nélkül való, számí­tani, hódítani pompásan tudó nagyvilági dáma, aki mindennek Ígérkezik, csak ideális tanító­nőnek nem. ­Ilyen lévén az életkép főalakja, nem csuda ha a többi alakok is mind hasonló számítással sorakoznak köréje. A plébános alakja megnyerőnek látszik. De csak látszik. Egy ősz ember, aki már a hegynek túlsó aljába ért. . . úgy beszél a földi és tulvilági életről, mint a ruháról, mikor a tavaszit a télivel felcseréli. Külön­ben itt sem tud ellenállani Bródi. Ezt az egyetlen kiengesztelő alakot végre is — megrugja. Mit szóljak a káplánról? Azt nem a szemináriumból vette Bródi, hanem abból az iskolából, mely a heczcz-káplánt a maga czélja és tendencziája szerint megformálta. Az anyai szeretetnek megrázó képét is rajzolja. Talán csak azért, hogy az ellentétet annál jobban kiólesitse, mikor az anyaság arczába köp. Mikor a gazdag nábobné bemu­CSÍPD LAJOS ELSŐRANGÚ PAPI* V Magyar díszruhák, Polgári ruhák, S/----------------------- Papi öltönyök, Libériák, ÉS POLGÁRI SZABÓ “ orw a mm k. _ Palástok, fövegek, Bőrkabátok DeÁK-tGr í .j (I. ©IUGIgÍ»)« /\ készítését elvállalom. Á Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. s za bó~ mester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom