Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-01-01 / 1. szám
Q „HETI SZEMLE Szatmár, 1909, január 1. Trágárságok. Szenzácziós Ítéletet hozott a mnlt nap a budapesti kir. törvényszék. Szenzácziós, mert ilyenhez még egyáltalán nem voltunk szokva. Büntetlenül, széltében folyt a trágárság, anélkül hogy feltűnést keltett volna. Most talán vége lesz a közönynek. Három hírlapíró lett elitélve zárt ajtók megett a lapjaikban közzétett trágár czikkek miatt. Faragó Jenő a Magyar Figaró szerkesztője 3000 korona fő- és 1000 korona mellékbüntetésre, Gábor Andor a Fidibusz munkatársa 900 korona pénzbüntetésre és Herczeg Géza, a Nap munkatársa 900 kor. pénzbüntetésre. Lesújtott tehát az igazságszolgáltatás keze a jellem, az erkölcsrontók fejére s ezzel elég van téve a jogrendnek. Perfid, gonosz, aljas lelkületű emberek nap-nap után rontották meg szemenszedett, ronda irodalmi termékeikkel, szemérmet sértő képek terjesztésével főleg az ifjúság lelkületét. Ellenök úgyszólván már védekezni is lehetetlenség volt. El van árasztva a könyvpiacz, trágárságokra használják az ecsetet, pedig, mind a kettőnek az volna a hivatása, hogy a nemes ízlésnek, az erkölcsök konsolidálásának legyenek melegágyai. Kufárok tolakodtak be az irodalom és művészet csarnokaiba, megmételyezve magok körül mindent, pellengére állítva, ami szent és nemes, orvtámadást intézve a közerkölcsiség és a magánbecsület ellen. Az ilyen firmákat bottal kell kiverni azokról a helyekről, melyeket fertel- mes aljasságaikkal nem átallották megszent- ségteleniteni. iengesztelő, megnyugtató a biróság- a határozott fellépése, mely után re- k van hozzá, hogy a jövőben is ha- szigorral fogja kezelni a botránycsi- nálók üzelmeit. Nincs is ezekkel szemben más elrettentő példa, mint a törvény kérlelhetetlen, megalkuvást nem ismerő szigora. Csakis igy lehet - megtisztítani a közéletet ezektől a barbár, lelkiismeretlen szipolyoktól, kik anyagi haszon után lesve, nem átallják támadást intézni a társadalom erkölcsi nívója ellen. Lapunk más helyén emlékeztünk meg arról, hogy a helybeli kir. ügyészség vezetője is lépéseket tett abban az irányban, hogy az ilyen erkölcs- és becsületrablók ne kerülhessék ki az igazságszolgáltatás kezét. íme tehát a legilletékesebb helyeken látják be szükségét, hogy ennek az aljas rombolásnak valahára gátat kell vetni és olyan formában tanítani ki a gonosztevőket, hogy hasonló operáczióktól egyszer s mindenkorra elmenjen a kedvök. Kalapot emelünk tehát a bíróság fentebb mondott ítélete előtt, elismeréssel adózunk kir. ügyészünknek, aki felemelte a metszőkést, hogy kivágja a társadalom testéből azt a fekélyt, mely immár arczpirulás nélkül szedte-- széltében hosszában a lépre került áldozatokat. Irodalom. — Művészet. színház. A folytonos színházi műsorváltozás egy cseppet sem használ a színházi miivezetőség hírnevének. A múlt héten bőven kijutott ebből is, holott csak nagyon kényszerült helyzetben kellene műsort változtatni, hogy az előadások menete biztosittassék. A heti műsor összeállítása sem volt valami szerencsés, mert azonkívül, hogy e héten premierünk nem veit 'ár untig-fáradtig előadott darabok voltak reportoáron, melyeket az idényben láttunk eleget, elég sűrűn egymás után. Nem lehet kifogásunk a régibb jó darabok felfrissítése ellen, de a „János vitéz“- ből, „Tatárjárásából egyelőre nem kérünk. A „Drótos tót.“ Lehár Ferencz kellemes zenéjü s humoros tartalmú operettjét elevenítették fel karácsony előtti szerdán. A darab legnagyobb, de egyszersmind leghálá- sabb szerepe (Pfefferkon) Rónai Imre ope- rette-buffó kezébe került. Megvallva az igazat, kiváncsiak voltunk, hogy Tihanyi után, kinek talán ez volt legjobb szerepe s ebben utolérhetetlen volt, Rónai miként állja meg a sarat? Rónai elemiben volt, a szerepet a legutolsó részletig kidolgozta s minden alkalmat felhasznált a humoros részletek bemutatására s kiaknázására. Játszott, énekelt, tánczolt, szellemeskedett egész előadás alatt. Kapott is tapsot bőven. Somogyi K. (Günther bádogos) szerepébon nem vált be, nem volt jól disponálva, kedvetlenül morzsolta le szerepét. Bállá Mariska mint máskor, úgy most i-, kedves Zsuska volt. Érczkövi K. teljesen be volt rekedve, énekszámait ezért törölni kellett. A többi szereplők, köztük Szécsi Emma, Herczeg Vilmos, Boda Ferencz elfogadhatóan játszottak, illetve énekeltek. A színház tele volt. Az egész karácsonyi ünnepek alatt már eléggé ismert darabok kerültek műsorra, állandóan zsúfolt ház előtt. Ha volt valakinek kellemes ünnepe, Heves színigazgatónak volt, már t. i. ami az anyagiakat illeti, mert a közönség csak úgy dűlt be a színházba d. u. is, este is. Nem egyszer ki kellett tenni a jelzőtáblát: „Minden jegy elkelt!“ Vágre kedden este egy érdekes előadáshoz jutottunk. A „Parasztbecsület“-et, Mascagni világhírű operáját mutatták be. Inkább a merészséget és a bátorságot kell dicsérnünk,, mellyel a társulat hozzá,mert nyúlni a hires operához, mint az erkölcsi eredményt, melyet az opera előadásával elért. A kiváló olasz maestro egyetlen sikerült gos pokolba kerül. A férfiak úgy rohannak neki, mint az éhes farkasok. Nem falják ugyan fel rögvest, csak becsületétől, erényeitől, kenyerétől akarják megfosztani. Brr! Ennyi undok alak, ennyi gazember egy kis faluban! Magyarország egy tenyérnyi területén ! Már magában véve ez a helyzet is elég erőszakos. Ha aztán az ember nem csak ki- érzi, de úgyszólván bántódva tisztában van azzal, hogy ezt az író tendencziájának kierőszakolására, számitó körömfontságig helyezi igy el: levonja előre a ezélzatot. És megveti alapját amaz Ítéletének, hogy e darabból hiányozni fog az őszinteség, az igazság és — maga az élet. Úgy is van! Úgy is történt! Az életkép középpontja, a tanítónő, nem igaz, nem őszinte, nem következetes, nem az életből való. Egy-egy fehér-holló. És a jó Isten őrizze is meg a magyar társadalmat az ilyen tanítónőktől. Túlzott igényekkel lépnek ki az életbe tanítóink és tanítónőink, mondatott legutóbb az országgyűlésen. Nem a magasabb kultúrájú embert képviselik, aki fogékony a nép iránt, hanem a nagyszerű európai embert, aki visszatetszést szül a népben.“ A mi tanítónőnk is egy túlérett, rafinéro- zott alak, akinél minden körülmények közt nagyobb a számítás, mint a benső élet ereje és igaza. Aki nagyvárosi széles látkörével azonnal tisztában van a helyzetnek minden esélyével. Aki inkább pózoló, mint őszintén ártatlan. Akinek minduntalan mondania kell, hogy ő még ártatlan s aki inkább hálót fon, mint ártatlanságának csudás vonásával hódit, javít, férfi jellemet alakit. Aki iskolájában tudatlan és tehetetlen báb s kinek hivatásérzete meg se próbálja legyőzni a vihart, melyet pedig jól ért és felhasznál. Akinek egész ambicziója, tanítónői ambicziója abban múlik ki, hogy a részletes tantervre gondol, de nincs egyetlen gondolata, mely a magyar társadalom mostani, lüktető eszméiből pattan ki. Aki szóval nem az a magyar tanítónő, akitől a nemzet igazi hivatást, lelkesedést, a nép iránt való szeretetet várhatja. Akinek — ugylátszik muszáj tanítónőnek lennie, mert kenyeret kell keresnie. Mit is várhatunk attól a nőtől, aki Zola müveivel állít be abba a kis faluba, hol inkább a nép tanulmányozására kellene első vágyának és törekvéseinek esnie. Esetlen is különben a feltevés, esetlen a kihívó tendenczia. Zola müve is csak számításból van erőszakkal odaczipelve, hogy a „heczcz“ káplán alakját annál inkább kirívóvá tehesse. A tanítónő eszménykép akar lenni — szóval — és lesz: egy tulokos, bensöség, őszinteség nélkül való, számítani, hódítani pompásan tudó nagyvilági dáma, aki mindennek Ígérkezik, csak ideális tanítónőnek nem. Ilyen lévén az életkép főalakja, nem csuda ha a többi alakok is mind hasonló számítással sorakoznak köréje. A plébános alakja megnyerőnek látszik. De csak látszik. Egy ősz ember, aki már a hegynek túlsó aljába ért. . . úgy beszél a földi és tulvilági életről, mint a ruháról, mikor a tavaszit a télivel felcseréli. Különben itt sem tud ellenállani Bródi. Ezt az egyetlen kiengesztelő alakot végre is — megrugja. Mit szóljak a káplánról? Azt nem a szemináriumból vette Bródi, hanem abból az iskolából, mely a heczcz-káplánt a maga czélja és tendencziája szerint megformálta. Az anyai szeretetnek megrázó képét is rajzolja. Talán csak azért, hogy az ellentétet annál jobban kiólesitse, mikor az anyaság arczába köp. Mikor a gazdag nábobné bemuCSÍPD LAJOS ELSŐRANGÚ PAPI* V Magyar díszruhák, Polgári ruhák, S/----------------------- Papi öltönyök, Libériák, ÉS POLGÁRI SZABÓ “ orw a mm k. _ Palástok, fövegek, Bőrkabátok DeÁK-tGr í .j (I. ©IUGIgÍ»)« /\ készítését elvállalom. Á Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. s za bó~ mester.
