Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-01-01 / 1. szám
i / \ / I % XVIII. évfolyamíj^^yf; Szatmár, 190; - január 1. h , .. S» ' % t s* #» •-Í :§:, ■ «* . J»- ■ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 , Negyedévre — — —- — — 1 „ 50» Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Eiryes szám ára 20 fillér. Felelős szert sztö BÁTHORY 1NDKE. Fömunkat; rs MAROSÁN í Á N O S. A lap kiadó a: A „PÁZMÁNY SAJTÓ' A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden Boldog1 uj évet. iáidon egy hosszú év után át- ■‘p az emberiség az uj esztendőbe, reménységtől duzzadó kebellel tekint a jövő felé, szinte szeretné kifürkészni, mit rejt méhóben a végtelen idő. Nincs ember' a világon, kinek ne volnának vágyai, melyeknek teljesülését a jövőtől várja. Az idő pedig halad, lassan de biztosan, a remények kezdenek foszladozni, végre kibontakozik belőle a sivár valóság, amely talán többé nem kecsegtet már halvány sugarával sem a boldogságnak. A szüle csalódik gyermekeiben, a testvér testvérében, a barát barátaiban, s ime meg van keserítve az élet, amely pedig jobb is lel letett volna az egyetértés, a szeretet védő paissa alatt.-. A*csalódd sok szakadatlan lánczolata az ember életének folyása. Tenger küzdelem, tömérdek intrika, félremagyarázása, elferdítése sokszor a legjobb szándéknak, gáncs, cselszövés azok a szirtek, melyekkel nap-nap után találkozunk. Ugyancsak ébren kell a kormányosnak lennie, hogy belójök ne ütődjék és szét ne zuzassék sajkája. Az emberek roszasága, irigysége, a folyton újból szőtt hálók közölt egyedüli, de aztán biztos oltalom is a vallásos hit, az Istenben vetett bizalom. Veszítsük el bár minden kincsét, min !én barátságát a roszakaratu világi k, ha megőriztük lelkűnkben a jó Isten,‘iránti szeretetek ha van hit • :k .<£*0 végtelen atyai jóságában, nem álunk egyedül, sőt olyan a tál man pártfogónk van, aki széttöri az intrikák fegyvereit, megalázza az ellenségeket, kik felfuvalkoi <>tt gőgjükben és leikök romlottságában szét akarták rombolni életünk boldogságát, szivünknek, lelkűnknek nyugalmát. Aki nem hagyj: el az Istent, az Isten sem hagyja d őt. Felkeresi akkor és olyan Umniban, ami- -éö -a .aa-cVÁ-: Ot' £7 l sem merte volna. Lassan-lassan oszladozni kezdenek a fellegek, melyek viharral fenyegetve életének ege felé tornyosultak, kibontakozik a verőfényes napsugár és a hivő boldognak érzi magát a jóságos Atya oltalma alatt. Nagy segedelemtől fosztja meg magát az emberiség azon része, mely szembehelyezkedik a vallás vigaszaival, mely elszakítja magát Isten szereidétől, s bálványait a földön, — annak kincseiben és örömeiben keresi. Boldogságát, nyugalmát megtalálni nem fogja soha. Folyton úgy érzi magát, mintha valami kimondhatatlan üresség volna lelkében. Van is. Épen az hiányzik belőle, mely neki tartalmat is, díszt is kölcsönözne. . Az uj év küszöbén, az uj évi gondolatokkal, reményekkel* vágyakkal eltelve, ne feledkezzünk meg tehát arról, ki ezeket a reményeket, vágyakat, amennyiben jók és nemesek, egyedül valósíthatja meg. 0 nélküle hiú minden ábránd, a benne vetett bizalommal örömteljes az uj év kezdete. Öröm- teljes, mert meg lehetünk győ'Afly'p. ho<rr «7 r> jsrweifö Unpin m:nJ v—) c > ' 0 1 dig velünk lesz, nem engedi, hogy elveszszünk, nem engedi, hogy az élet hullámai összecsapjanak felettünk. Az ő szent nevével kívánunk mi is minden olvasónknak boldog uj évet. TÁRGZA. Merengés. Magányosan vagyok, — de mit is beszélek! Velem van jelen s múlt, ábrándok, ködképek, Kandallóm lobogó lángja kialvóban, De gyötrő szerelmem újra lángra lobban.. Újra lángra lobban s visszatér a múltba, Midőn éltem egén napsugár mosolyga, Midőn a kis patak, csicsergő madarak, Erdő, mező, virág, szerelmet vallanak. Szerelmet vallanak. S hűségük mily csalfa, A pajkos patakot jégkéreg takarja, A madár elszállott idegen országba, Csak a szegény virág hervad itt magába. Dunaföldvári. Heti — Levél. A tanítónő. Falusi életkép három felvonásban irta Bródi Sándor. Azt hiszem, Bródi sokáig kereste széles Magyarországon azt a falut, melyre eszméinek, szándékos tendencziájának, bizzar ötleteinek okvetlenül szüksége volt. Kereste, de nem találta meg. Hát fogta magát és elővette kétségtelenül nagy Írói készségét mindarra, ami uj, erőszakos e's szertelen. Mert hiába: ma minden modern iró abban keresi eredetiségét, hogy különcz legyen. Abban látja sikerét, hogy kegyetlenül szuverén lenézéssel tudjon elbánni hőseivel és publikumával. Ehhez pedig okvetlenül szükséges a gőgnek bizonyos mennyisége. És számítás. Nos, hát ezekkel a tulajdonokkal felépiti azt a falut, amelybe aztán elhelyezheti a magyar társadalomnak mindamaz alakjait, egyedeit, kiket menten kivégezni szándékozik. Neki szüksége van egy plébánosra, káplánra, szolgabiróra, gazdag, milliomos ná- bobra, nábobnéra, kántorra, falura szakadt filológus tanítóra, pazarló és kéjelgő nábob- fiura, színésznőkre, kántorleányra, maga alkotta iskolaszékre (melybe kárpótlásul a falu zsidaját is beviszi) stbikre. Egyszóval minden és mindenki egy — kis faluban. Rengeteg gazember egy kis faluban! És kell mindez egy fővárosi tanitőkis- asszonye’rt. Mert ’iszen éppen a vidék, a magyar-faj romlottságát akarja szembeállítani a főváros erényeivel. Ezt a virtust képviseli az a tanítónő, aki szűz-tiszta kebellel, még térti csókjától nem érintett ajakkal lép — a vidék gazemberei közé. Mert tudjuk meg, hogy mikor ez a tanítónő bevonul abba a kis faluba, valósáKét szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol HirasHifaigiasiississüi 1\ P butorkereskedésében Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók. BSg" Lelkészek és tanítók részére 10% árkedvezményt nyújtok.
