Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-02 / 49. szám

2 HETI SZEMLE Szalmái1, 1908. deczember 2. Zsigmond adta elő a küldöttség kérelmét. Utalt Szatmárnak Nagykárolylyal szemben való elsőbbségére, amelyet történeti tradicziók is támogatnak és kiemelte, hogy a törvényha­tósági bizottságnak többsége szintén amellett van, hogy a megye székhelyét Szatmárra helyezzék át. Wekerle Sándor miniszterelnök átvette a küldöttség memorandumát és azt felelte, hogy a kérdés nem az ő hatás körébe vág, ezért nem tesz határozott nyilatkozatot. Kijelen­tette, hogy a választási törvény és a kerületi beosztások küszöbén nem tartja időszerűnek ezt a kérdést, amely higgadt megfontolást igényel. Á kormányt különben semmi más éidek nem fogja vezetni, csak a nemzeti érdek és az adminisztráczió érdeke. A kérdés nem tartozik a legközelebb megoldandó kér­dések közé, de annak idején a legnagyobb jóindulattal, teljes pártatlansággal és igaz­ságosan fog a kérdésben dönteni. Ezután Andrássy Gyula gróf belügymi­niszter fogadta a küldöttséget, aki válaszában hangsúlyozta, hogy nem akar e pillanatban állást foglalni sem Szatmár, sem Nagykároly mellett, de hangoztatja, hogy komoly, nagy kérdés ez, amelyet előbb alaposan kell tanul­mányozni és csak azután lehet megoldani. Azonban a jelenlegi időt nőm tartja alkal­masnak e kérdés megoldására. Most, amidőn a választási törvény küszöbön áll és amidőn azzal kapcsolatosan a kerületi beosztásokat is meg kell változtatni, annyi vidéki érdeket fognak érinteni, olyan változatos lesz a múlt­tal szemben, hogy ezt még egy elkerülhető változással kombinálni és komplikálni nem tartja czélszeriinek. A küldöttség megnyugvással fogadta a miniszteri válaszokat. A küldöttség végül Justh Gyulánál, a képviselőház elnökénél tisztelgett. Kende Zsig­mond hosszabb beszédére Justh Gyula meg­köszönte, hogy őt látogatásukkal megtisztel­ték. Nem hiszi, hogy a kérdés, ha a parla­ment elé kerül, vita tárgyát képezné, mert hiszen, mint a küldöttség szónoka mondotta, a vármegye többsége azt már elhatározta, a vármegye autonómiája pedig olyan elvi kér­dés, hogy annak határozatait tiszteletben tar­tani mindenkinek kötelessége. Kérelmüket mindenesetre támogatni fogja, ha pedig a kérdés már nem találná őt az elnöki szék­ben, úgy számithatnak arra, hogy kihúzza még be nem rozsdásodott fringiáját és a kép­viselői padokról lesz lelkes zászólója ügyüknek. A küldöttség Justh Gyulának válaszát hosszantartó lelkes éljenzéssel vette tudomásul. Máramarosmegyeiek küldöttsége. Máramaros vármegye népes küldöttsége járt a héten a képviselőházban Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternél, Szterényi Jézsef és Bolgár Ferencz államtit­károknál. A küldöttségben részt vettek Nagy Ferencz, Nyegre László, Kölce'nyesdy Mihály, Dudics Endre és Novák Dániel orsz. képvi­selők; tagjai voltak Perenyi Zsigmond főis­pán, Szabó Sándor alispán, Müller Károly apátplébános, Balogh Mihály vikárius, Búd Titus püspöki helynök, dr. Kricsfalussy Sán­dor és dr. Kricsfalussy Zsolt megyei aljegy­zők. stb. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter előtt a küldöttség kérelmét Perenyi Zsigmond főispán adta elő tartalmas, hosszabb beszéd­ben. Köszönetét mondott a küldöttség nevé­ben azért a 150 népiskoláért, amelyet az uj népiskolai törvény értelmében a kultuszmi­niszter Máramaros vármegye területén felál- litott s a 8 osztályos gimnáziummá fejlesz­tett katholikus gimnázium számára épitési költségeket kért. Apponyi Albert gróf miniszter válaszá­ban kijelentette, hogy amit a népiskolákért tett, az kötelessége volt. Az akczió ezzel még nincs befejezve. Kilátásba helyezte, hogy a népiskolák felállítását tovább is folytatni fog­ják. A gimnázium építését illetőleg most még nem mondhat semmit, mert a költségvetés­ben nincs reá összeg felvéve, azonban a jö­vőben a kérdést jóindulatulag fogja kezelni. Szterényi József államtitkár előtt Szabó Sándor alispán tolmácsolta a küldöttség ké­relmét, a mely kettős volt; a buszt—dolhai helyiérdekű vasút számára állami támogatást kértek és kérték a máramarosszigeti pálya­udvar rendezését és kibővítését, valamint az iparfejlesztő bizottság állami támogatását. Szterényi József államtitkár válaszában kije­lentette, hogy különösen ami az iparfejlesz­tést illeti, nagyon jól tudta Máramaros vár­megye nagy érdekeit ezen a téren és azokat a kereskedelmi kormány mindig szeretettel fogja támogatni. A vasúti ügyekre vonatko­zólag kijelentette, hogy miután ez évre a költségvetés tételeit már lezárták, csak a jövő esztendőben foglalkozhatik ezekkel a kérdé­sekkel. A küldöttség ezután a honvédelmi mi­nisztériumba ment át, ahol Bolgár Ferencz államtitkárt keresték fel. A máramarosszigeti katonai hatósággal most járt le a városnak a szerződése az épületekre és egyéb terüle­tekre vonatkozólag. A szerződés megújításá­nál felmerülő költségek fedezésére a katonai kincstár a várost kérte fel és a város haj­landó is volna erre, ha még egy ezredet he­lyeznének el Máramarosszigetre. Ennek az ez­rednek Máramarosszigetre való helyezését kér­ték az államtitkártól, aki a kérdés jóakaratu elintézését helyezte kilátásba. A mezőkaszonyi küldöttség. Mező- kaszony nagyközség küldöttsége járt ma a kégviselőházban Horthy Béla orsz. képviselő vezetésével Wekerle Sándor miniszterelnöknél és Popovics Sándor pénzügyi államtitkárnál avval a kérelemmel, hogy a nagyközségben adóhivatalt állítsanak fel. A küldöttségnek kilátásba helyezték kérésük kedvező elinté­zését. Ezután Szterényi József kereskedelem­ügyi államtitkárnál tisztelegtek, akitől azt kérték, hogy a Mezőkasszonyhoz közel fekvő Beregsomlód vasúti állomás nevét változtas­sák meg Mezőkaszony-Beregsomlódra. Az ál-, lamtitkár megígérte, hogy kérésüknek ele­get tesz. Bzintársulatunk. (M—n.) Immár elmúlt egy hónapja annak, hogy HevesBéla színigazgató téli állomás helyére városunkba, bevonult társulatával. Egy havi itteni működése után fogalmat és Ítéletet alkot­hattunk magunknak az igazgatóról s társula­táról. Nem tartjuk szükségtelennek, sőt — úgy gondoljuk — a közérdeknek vélünk szolgá­latot tenni akkor, midőn Heves Béla és elődje, Krémér Sándor s színtársulata között részle­tes párhuzamot vonunk. Tudvalevőleg Heves két más színigaz­gató elkeseredett harcza és viaskodása foly­tán jutott a szatmári színi kerület igazgatói állásába. Tapasztalhatta a latin közmondás igazságát: „Inter duos vitigantestercius gau- det“. Most azonban mellékes, hogy mily kö­rülmények közt lett igazgató. Az a kérdés, miként felel meg a hozzáfűzött jogos vára­kozásnak ? Krémer Sándor bukását sokan sajnálták, mert Krémernek érdemei voltak városunk színészetének fejlesztése körül, azt tőle nem tagadhatja senki saváros vele szemben nem is volt iloyális, mert azonkívül, hogy több egymásután következő évben a színházat a többi pályázó mellőzésével mindig neki adta ki, azonkívül állandóan pártolta is, tehát ha Krémer igyekezett városunkban a színészet­nek jelent s jövőt teremteni a színházi kö­zönség viszont anyagilag hathatósan támo­gatta. Hogy voltak hibái is, kétségtelen, s talán e hibák okozták bukását is, erre azon­ban ezúttal nem terjeszkedünk ki. Heves Béla úgy is mint ember, úgy is mint színigazgató előzékeny, udvarias s figyelmes embernek mutatta be magát. A közóhaj elől nem zárkózik el s modora, a közönséggel való érintkezési módja bizalom- gerjesztő s remélhetőleg a közkívánatnak a jövőben teljes mértékben megfog felelni. Te­heti is, mert ő sem panaszkodhatik semmit. A helyi sajtó meleg támogatásban a közön­ség a múlt évekhez mérten még nagyobb pártolásban részesíti a színházat. Őmaga dirigál és a vezetésben három jó segítő társa van : Rónai a titkár és két kiváló rendező: Follinusz Aurél és Peterdy Sándor. Ezek után áttérhetnénk a működő tár­sulat összehasonlitására. Krémernek jó tár­sulata volt általában, Hevesnek is van jó társulata, ha azt az általánosság szempont­jából tekintjük. De térjünk át a részletekre. Az operette személyzet jó, Bállá Mariska az énekes szerepek vezetője a vidék egyik leg­jobb, legügyesebb szubrettje. Tibor Lóriról is ezt mondhatjuk, mint coloratour énekes­nőről. Sajnos, itt az énekesnők névsorát le is kell zárnunk. Van ugyan még két énekesnő: Szécsi Emma és Hajnal Ilonka de ők a szatmári színházat hangjukkal nem tudják betölteni, kisebb vidéki színpadon jól megállhatják helyüket, de a mi közönségünk igényeit ezúttal ki nem elégíthetik. Ha ének­ben, tudásban s játékban a provinczián meg­erősödnek szívesen látnok viszont. Krémer már több énekesnővel rendelkezett mert Komáromig Gizellán és A. Mányai Arankán kívül Pataki Vilma, a kis Andai Terka és Késmárky játszottak nagyobb szerepeket sok­szor jó elfogadható előadásban. Sőt a kis Andai egyszer — jól emlékezhetünk reá — a „Varázskeringő“ Franczi szerepében oly sikert ért, mely fölülmúlta a Komáromiét is. Föltétlenül szükséges tehát, hogy Heves társu­latához egy jó segédszubrettet szerződtessen. CSAPD LAJOS SSATMÁE, Beák -tér "7., (I. emelet). ELSŐRANGD PAPI- V PJgMrthtt,1 Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, Szarvasbőr­Czimádák, nadrágok, palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. ÉS POLGÍRISZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, s zabó- mester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom