Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-04 / 10. szám
4 ijzatmár, 1908. márczius 4. érzékenységtől, a kákán is csomot kereső érzülettől sugalt cikket szó nélkül hagyni nem lehet. A Szamos az egyiket arra a mondatra épiíi, a melyben a tudósitó Szabolcska Mihályra vonatkoztatva azt állítja: „Bár volna sok ilyen puritán felfogású ember a református egyházban.“. Egészen kikel magából és azt állítja, hogy az a mondat a felekezeti elfajult- ságnak és türelmetlenségnek olyan megnyilatkozása, a melyen minden jó Ízlésű embernek — akármilyen vallásit is — meg kell bot- ránkoznia stb. Igazán nem tudom, hogy a tisztelt czikkiró szokta-e olvasni a protestáns egyház hivatalos, vagy félhivatalos fővárosi lapjait, de ez az egészen megokolatlan és érthetetlen feljajdulás azt bizonyítja, hogy aligha olvassa. Legyen olyan jó a tisztelt czikkiró és kisérje figyelemmel a napról- napra és vastagabbnál vastagabb kirohanásokat, a melyekkel ez a sajtó megtiszteli a katholikus egyház intézményeit, egyház főit, vagy vezéreit, a melyeket nekünk katholi- kusoknak angol hideg vérrel el kell viselnünk, mert mi „türelmetlenek“ vagyunk. A múlt hetekben indult meg egy táborba sorozó szövetség, a katholikusok népszövetsége, a melyet ép a protestáns lapok ütnek és feketítenek be legjobban a felekezeti türelem és elfogulatlanság nevében. Folytatnék ezt tovább is, de a „felekezeti türelem“ nevében nem tesszük. Ezt a mondatot: „Bár sok ilyen puritán felfogású ember volna a református egyházban“ vagy Szabolcskára, mint íróra, vagy mint emberre kell és lehet érteni, mert úgy mint ember és mint iró is egyaránt büszkesége lehet a református egyháznak. Ha tehát valaki azt kívánja, hogy legyen sok, és bár volna sok ennyire puritán felfogású ember a református egyháznak, abban egyáltalán nem tudom, hogy hol lehet felekezti türelmetlenséget és elfogultságot látni. Ugyan melyik katholikus érzékenykedik, vagy vagdalkozik, ha egy kiváló katholikus egyházfőről, vagy valamely protestáns újságban azt olvassa, hogy bár volna sok ilyen felfogású embere a kath. egyháznak. Állításomat fenntartom és ismét hangsúlyozom. Ha mint írót, vágj' költőt értjük a puritán kifejezést, akkor a protestáns lapok szerkesztőit, Íróit, költőit gondolom, a kik, fájdalom mindjobban kaczérkodnak a szociáldemokrata destructiv, haza és vallás ellenes irányzattal és éppen azok közül sokan, akik a lelkészi osztályba tartoznak. Hogy a református egyházat említem, az természetes, mert a református hangversenyről van szó, református lelkész olvasta fel költeményeit. Tehát a mondat értelme Szabolcskára mint Íróra hivatkoztatva egyáltalán nem tartalmaz semmi „felekezeti türelmetlenséget, vagy elfogulatlanságot 1“ Vagy nem szabad református embert megbántani ? ! — Elhiheti a tisztelt cikkíró, hogy épen, az ő czikke olyan intentióju, mint a mely nagyon is felekezet szerint „distingválja“ az embereket. — Az élet keserves tapasztalata azt bizonyítja, hogy a reformátusok nagyon is a vallás szerint distingválják az embereket. Erről a tudományi akadémia néhány tagja szomorú tanúságot tehetne! Hogy azonban ha annyira félj aj dúl a czikkiró az csak úgy érthető, hogy alighanem a tyúkszemére léptem. Sokáig töprengtem, vájjon csak nevessek-e, vagy szánakozzam-e ilyen érthetetlen kiszólás és vagdalkozó felett. Ami a másik sérelmet illeti, annak összes puffogásait vaktöltés lármájának vagyok kénytelen nyilvánitani, egyszerűen azért, mert a „szónokok“ szó akár tolihiba, akár nyomdahiba folytán hibás, mert „szereplök“-et kell érteni: tehát a többi szereplők működése szóra nem érdemes, mert csak kellemetlent mondhattam volna. Hogy mégis sikerültnek, sőt remekül sikerültnek mondom a hangversenyt, azt ne csodálja a czikkiró. Kacsó Irén zongorajátéka, Andrássyné éneke, de főleg Szabolcska szerepe olyan gyönyörű volt, hogy ezért magáért remekül sikerültnek kell mondani a hangversenyt. — Hogy miért hozta fel a czikkiró a református lelkészeket, azt igazán meg nem foghatom. Nevetséges az az ünnepélyes és predikátoros modorú tiltakozás, amit a czikkiró elkövetett. Álljunk meg egy szóra, tisztelt czikkiró ur! Meguntuk már a folytonos hazudozást és üres ráfogást, amit a protestáns testvéreink részéről kénytelenek vagyunk eltűrni. Meguntuk már hallgatni, hogy mi türelmetlenek vagyunk, hogy mi elfogultak vagyunk ! A czikkiró ur és felekezeti hitsorsosai ne provokáljanak bennünket és ne akarjanak bennünket minden áron arra késztetni, hogy kénytelen-kelletlen véget szakítsunk sokszor vétkes hanyagsággal vegyest türelmüknek! Pallmann Péter, kegyesrendi tanár „HETI SZEMLE“ _______ HÍREK. Személyi hir. A püspök ur Ő Méltósága szombaton egészségi okokból a budai Császárfürdőbe utazott. Visszaérkezésének ideje ez idő szerint még bizonytalan. Uj főispán. A napilapok híradása szerint Pancsova és Versec városok főispánjává dr. Nehrebeczky György, a nagybereznai kerület országgyűlési képviselője fog kineveztetni. Kitüntetett képviselő. Ő felsége a király dr. Visontai Soma fővárosi gyakorló ügyvéd ungvári orsz. gyűlési képviselőnek az ügyvédi pályán és a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar király udvari tanácsosi cimet díjmentesen adományozta. Áthelyezett őrnagy. Ő felsége Porupka Károly helybeli honvédgyalogezredbeli őrnagynak a pécsi 19. honvébgyalogezredhez való áthelyezését rendelte el, helyére zászlóaljparancsnoknak Kaposvárról Tihanyi József törzstisztjelölt százados helyeztetett át. Gyászhir. Szigeti István irgalmasrendi áldozár és alperjel életének 48-ik, szerzetességének 30-ik, áldozópapságának 22-ik évében a pápai rendházban hashártyalobban elhalt. A boldogult a 90-es években a szatmári rendház priorja volt. A pápai irgalmasrendház tagjai halálát külön gyászjelentésben tudatják. Bérmálás. A püspök ur Ő Méltósága | ez év folyamán az egyházmegye több helyén I kívánja a bérmálás szentségét kiszolgáltatni és pedig városunkban junius 7-én, Máramaros- szigeten később meghatározandó napon, a nagykárolyi kerületben május 17. és 28. között, a szatmári kerületben junius 21. és 26. között. Betöltendő állások. Pap Ottónak községi bíróvá történt megválasztása folytán megürült rendőrfogalmazói s esetleg megüresedhető rendőrtiszti és irnoki állásokra a a köv. pályázatok érkeztek be. A fogalmazói állásra Székely Endre, Oláh Miklós, Nagy József és Maruska pályáztak. A rendőrtiszti állásra Oláh Miklós, Fűrész Pál, Horváth Sándor, Nagy József és Maruska, az 1. oszt. irnoki állásra Oláh Miklós, Bodnár Lajos, Dőri László, Kőrösmezei Béla, Maruska és Nagy József, a II. oszt. irnoki állásra Nagy Károly, Kőrösmezei Béla, Mező Sándor és Maruska. Rendőrfogalmazó előreláthatólag Székely Endre lesz, igy egy rendőrtiszti állás üresedik meg, melyre első sorban Oláh Miklós volna kompentens, kinek magasabb kvalifikáczója és a város szolgálatában köz- megelégedésre eltöltött működése méltán megérdemelné az előléptetést, Bírósági aljegyzők előléptetése. Az igazságügyminiszter Schuller Károly, Aba- házy József, Félegyházy Kálmán, Bacsinszky Ödön, Kun Elemér, Tempich Jakab szatmári törvényszéki, Görög Miklós, Kellner József szatmári járásbirósági, Balássy Miklós nagykárolyi, Mois Győző nagysomkuti, Poszvék Zoltán mátészalkai, Pataky Ferencz fehérgyarmati és Lacheta Béla szinérváraljai járásbirósági aljegyzőket bírósági jegyzőkké nevezte ki. Hymen. Mérges Béla munkács egyliázm. tanulmányvégzett papnövendék eljegyezte Balogh János beregcserhalmi gör. kath. lelkész leányát Irént. — Majthényi András ref. főgimn. tanár szombaton esküdött örök hűséget Kulin János törvényszéki betétszerkesztő biró leányának Margit kisasszonynak Nagybányán. — Lachmann Ferencz kapnik- bányai állami tanító jegyet váltott Sándor- faluban Kosztrőher Katiczával. — Juhász István rózsaszentmártoni (Heves m.) állami isk. tanító tegnapelőtt esküdött örök hűséget Sághy Gusztáv mezőpetrii körjegyző leányának, Szeréna kisasszonynak. — Dr. Bolkis Viktor nagyváradi posta és távirdatiszt holnap tartja esküvőjét Oozár Sándor érkovási földbirtokos leányával Mariskával. Áthelyezett adótisztek. Ifj. Papp Sándor nagykárolyi és Kugler János huszti adótisztek kölcsönösen áthelyeztettek. Gyászhir. Ináncsi Pap Kálmán nyug. kir. törvényszéki biró febr. 27-én, életének 74-ik évében hosszas szenvedés után elhalt. Pap Kálmán igen tevékenyen működött a közéletben, előbb városi, később megyebizottsági tag lett, a függetlenségi pártnak oszlopos tagja volt. Vasárnap délután helyezték általános részvét mellett örök nyugalomra. — Troesányi Kohányi Zsigmondné, szül. Szalontay Kornélia febr. 28-án 51 éves korában Csász- lón elhalt. — Péchy László porcsalmai lakos, megyebizottsági tag febr. 27-én 68 éves korában elhalt. A boldogabban Péchy László mátészalkai főszolgabíró atyját vesztette el. — Pápay Róza nagyecsedi m. kir. postamester 28 éves korában elhalt. — Naményi Mindennemű üveg-, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosabban beszerezhető az újonnan berendezett Greguss flirapáry üzletében Szatmár - N émeti, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.)
