Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-12 / 7. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1908. február 12. A múlt évi máramarosi botrányhoz. Ajánlva a „Máramaros“ czimü hírlap t. olvasóinak — Irta: Arakszyn. — (Folytatás.) VI. Dr. Pap Tibor saját beismerése szerint nem ismerte a „Syllabust“ — és tanulmányt irt róla. Persze meg is járta. Megérdemelte. Nem tudta, hogy mi van a „Syllabusban“ s ezikksorozatának befejezése után meg kellett tudnia, hogy fejtegetései tárgytalanok. S ha nem ismerte a „Syllabust“, nem csoda, ha azt az ő mivoltában alaposan félre is ismerte. 0 azt gondolta s olvasóinak a maga ez irányú tudatlanságában úgy is adta elő, hogy ez a X. Pius „Syllabusa“ a kétségbeesett védekezés ténye az egyház részéről azon bajok között, melyeket ennek a tudományok haladása okoz és támadás egyszersmind hadüzenet a tudományok ellen, „merev állásfoglalás a modern tudományossággal szemközt“, „harczi riadó“ az uj tudomány, a szocziológia tanításai ellen, „taktikai mestermü“, melyben „ügyes számítás rejlik“ s még azt is mondja, hogy „ezt a a modern felvilágosodást nagyon veszedelmesnek tarthatja a curia, hogy ilyen ritkán használt, erős fegyver alkalmazásához volt kénytelen folyamodni, minő a Syllabus.“ „Va banque!“ adja gúnyosan szájába az egyháznak s erről roppant bölcsen azt mondja, hogy a Syllabus-szal „kijátszotta legerősebb ütőkártyáját.“ A Syllabusról való ugyanezeu, tótágast álló felfogás jut kifejezésre a czibitsorozat egy más részében: „Ha már most mindezeket figyelemre méltatjuk — úgymond a czikkiró — be kell látnia a tudomány és felvilágosodás minden igaz barátjának, hogy a Syllabussal szemben nem elég passive viselkedni, de annak erejével számolva, védeni is kell ellene a tudományt és haladást, nehogy a mulasztásért minket terheljen a felelősség az utókor előtt.“ Na de igy félreismerni valamit! De igy megijedni! Ha tudná dr. Pap Tibor ur, hogy mi volt ez a „Syllabus Az egyház nem szokott trükköket csinálni. Nem más ez a „Syllabus“, mint egyszerű oktatás, utasítás, instructio a theolo- gusok részére. Egyszerű és nyugodt, de határozott. Dr. Pap Tibor ur — úgy látszik — azt képzelte róla, hogy az valami mesterkélten összeállitott összfoglalata a szellemi harcba indulás fegyvereinek. Pedig az lapidáris felsorolása a theologiai szakírók részére néhány téves nézetnek, a szerint, amint annak fel- emlitését a szükséglet, az alkalom kívánta. Ha nem hírlapi czikkben szólnánk az olvasóhoz, hanem pl. könyvben, szívesen megismertetnők e „Syllabussal“ az olvasót, mert hiszen az egyház nem szeret semmit sem titkolni, sőt éppen ellenkezőleg, azt óhajtja, vajha az egész világ mentői jobban ismerné őt és tanításait s azt tartja, mit kifejezve találunk egyházi Íróinknál, hogy az egyház nem ismer magára nézve más veszedelmet, csak azt az egyet, ha őt nem ismerik. Hogy mégis némi fogalmat alkothasson magának a nagyközönség arról, hogy körülbelül milyenszerüek lehetnek azok a sylla- busbeli pontocskák, a 65 pont közül egy párt bemutatunk. Tévesek: 6. A hitigazságok meghatározásában a tanuló és a tanító Egyháznak közreműködése olyanszerü, hogy a tanító Egyháznak nincs más feladata, mint csak a tanuló Egyháznak általános vélekedését megállapítani. 9. Igen nagy egyszerűséget vagy tudatlanságot tanúsítanak, akik hiszik, hogy Isten a Szentirásnak valósággal szerzője. 14. Az Evangélisták több elbeszélésben nem annyira azt adták elő, ami igaz, mint inkább a mit, még ha hamis is, az olvasókra nézve hasznosnak véltek. 24. Nem lehet kárhoztatni azt a szent- irás-értelmező tudóst, aki olyanokat állit, mikből az következik, hogy egy dogma történetileg téves vagy kétséges, csak magát a dogmát ne tagadja. 26. A hitigazságok csakis gyakorlati jelentőség szerint fogadandók el, azaz mint a cselekvés irányítja, nem pedig mint a lövésnek zsinórmértéke. 35. Krisztus nem mindenkor birt megváltói méltóságának öntudatával. 47. Az Urnák eme szavai: „Vegyétek a Szentlelket ; akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik és a kiknek megtartjátok, megtartatnak“, (Ján. XX. 22., 23.) semmikép sem vonatkoznak a peniten- cziatartás szentségére, bármit állítottak is a tridenti zsinat atyái. 49. Mikor a keresztény úrvacsora las- sankint szertartási ténykedés jellegét öltötte magára, azok a kik az úrvacsoránál az intézkedést gyakorolták, papi minőségre tettek szert. 55. Simon Péter még csak nem is sejtette, hogy Krisztustól reá van bizva az Egyházban az elsőség. 56 A római Egyház nem az isteni gondviselés intézkedéséből, hanem pusztán politikai viszonyokból eredőleg lön az összes Egyházak fejévé. 57. Az Egyház a természettani és ihealo- giai tudományok haladásának ellensége. (Ezek a tételek tehát mind hamisak.) íme a „harczi riadó 1“ Ez érdemelte hát azt a sok gyűlölködő kifakadást? s ez okozta azt a nagy ijedtséget ? Hát még ha tudomással birna a tudós czikkiró ur X. Pius Ő Szentségének „Pas- cendi“ kezdetű és nevezetű enciklikájáról, melyet a múlt évi szeptember 8-án adott ki a modernistáknak nevezett tévtanitók tanai ellen. Ha a jogakadémiai tanár ur esetleg karlsbadi időzésén kívül máskor is szokott volna protestáns német folyóiratokat forgatni kezei között s tudomást szerezne a „Pas- cendi“-ről, akkor mit szólna ? Minthogy a „Pascendi“ után mégis több joggal tehetné, amit a „Syllabus“ után tett. Hol más eszmék, vágyak, lények Töltik be a mindenséget.“ Nagyot süvítve szélapó A földfelé szágulda le; Gyors szárnyira kapaszkodók Az ábrándos kis hópihe. — Város felett repülnek el; Neve minket nem érdekel. A házak tarka tömege, A sok karcsú templomtorony, A kanyargó utczák, szobrok, Műemlékek, beszédes rom, — A hópehelynek két szemét Csodálkozásra készteték. Letüz a nap, a szél sem fuj, Megpihen fáradt tüdeje, Mind lejebb száll hópehellyel, Merre a város főtere, Hol urak, hölgyek mint a porzó Ellepnek téged, déli korzó ! Mennyi szin és mennyi újság. . . Mit felül nem múl képzelet! Érthető, ha hópihénknek Szemén öröm köny reszketett, S hu csak bir avval hópihe, Hevesen dobbant meg szive. Itne ! . . . mii'ől sejtelmesen Álmodozott hüs hajnalon : Csodálni egy uj világot, Van itt reá most alkalom! S vágyó lelkét elragadja Szenvedélynek indulatja. „Oda, oda! ... ez emberekhez. Ölelni földet s földlakót!“ . . . S láztól vakulva földre szállott Nem értesítve szélapót. S mert ára van a Földi ölelésnek, Könycseppé olvadt, Vége lett szegénynek ! Antal Miklós. Olvasás közben. — Jegyzetté: Bodnár Gáspár. — Ha az ember azért olvas, hogy lelkét gondolatokkal, eszmékkel táplálja és gazdagítsa ; akkor veszi csak észre, — különösen az újabb könyvekben — hogy legtöbb Írónak több a szava, mint a gondolata. * Mikor Pázmány Péter müveit olvasom, csudálatom, lelkesedésem általános e genialis magyar egyéniség iránt. El kell fogadnom, hogy eredeti tehetség, nem tagadhatom, hogy hatalmas individum. De mégis azt kell_bá- mulva kérdenem : mikor volt ideje ennek az óriásnak annyit olvasni és ezzel szemben annyit írni ? Ez az egyik. A másik: hogy Pázmány nagy szellemének teremtő ereje éppen abban rejlik, hogy amit másoktól átvesz — a maga egyénisége szerint úgy atludja idomítani, gyúrni, annyira bele tudja olvasztani a magyar sajátos gondolatvilágába, hogy az átvett irodalmi anyag utóbb egészen maKÉZMÜ- ÉS DIVATÁRU-ÜZLETE SZATMÁR, DEÁK-TÉR Előre haladt idény miatt mélyen leszállított árak. Posztók és bar ehetek beszerzési árban, színes, crém és fekete szövet, batisztok nagy választékban. Vászon és kanavászokban gyári raktár. Női és férfi fehérnemiiek,ing, gallér, kézelő, harisnyák és minden más cikkek a legolcsóbb árban.
