Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-23 / 52. szám
Szaunái', 1908 deczember 23. „HETI SZEMLE í magasba akartam jutni. — Különben is egy emberöltő kell egy-egy fok teljes kiismeréséhez. De mit nekem egy fok: melyet csak eszközül használok, hogy a magasba jussak. Fent vagyok. Lent gondolám, hogy üdvbe jutok; s itt látom, hogy kárhozatban vagyok. Borzadály fog el. Iszonyat mit látok. Nyugalmas felhők helyett élre juték. Le tekintek. Fent már nincs mit keresnem. Merre jöttem, arra lejebb magam alatt látom a gomolygó felhőket, s gomoly- gásukban észrevenni vélek valamit. Valami sejtelem fog el. Hátha!? ... De nem! Nem akarom ! Félre, félre tőlem ! Megrázom magam. Talán még nem tisztálkodtam meg egészen s pár porszem van rajtam onnan alantról. Onnan alantról, melyet már nem látok. Mégis feltekintek.-Nézek, nézek. Demi az!? Nem látok zemmit! Megvakultam volna? Lehetetlen. Tudom, hogy épek érzékeim. Látok tehát; látom a fizikai lehetetlenséget -— a Semmit. Semmi? A legnagyobb őrület, mit emberi ész valaha kitalált; igy a természettan. Ám a biblia: Isten semmiből ternmté a világot. A „józan“ ész pedig szól: semmiből nem lehet semmi. De vajon a Semmi = semmi? És jön a filozófia: Minden okozat létrejöttéhez két ok kell! Kisded példája: a szabó és a posztó, hogy előálljen a ruha. És e sámfára húz rá mindent. Félczipő sámfájára a csizmát: az Isten inditó ok, de hol a szülő ok? És ha volt szülő ok, akkor ^'ncs teremtés. — Én pedig kérdem: miért gy a magas filozófia mindent kézzelfogha- • ig igyekszik magyarázni? Ha! ha! Mert különben kátyúban reine ! Mert érzéki eseményekből leszűrt tapasztalatok alapján épiilgetett, s ha tovább álmodoznak, kell hogy álmaikat érzékitsék, mert különben — nem értik amiket beszélnek, s alacsonyabbak lesznek az állatoknál, kik ismerik egymás hangját. Nagyképűen állít ekkor elém a „modern tudomány.“ Földrengető, „mint komor bikáé, olyan a járása.“ S „előad.“ Kérdem tőle: de hát az a plasma, - protoplasma; gáz, sűrített gáz, mozgás, stb. hogy jött létre ? Mert valahogy annak is csak létre kellett jönnie. Nem értem. Miből, hogy? S hát az mi: örökkévalóság. És még ezt csak megtudom valahogy magyarázni magamnak. De vegyük a mozgást. Változó. Gyengülő nem lehet, mert ez visszafejlődés lenne valahová. De hová ? Mikor anyag nincs mozgás nélkül, és mikor az anyag el nem pusztulhat, hiszen szerintetek örök. Tehát kell, hogy erősödő legyen a mozgás. Ámde mond, miérthogy ez erősödő mozgásból évezredek óta nem veszünk észre semmit ? Abból a nagy, az általános, a világmindenséget létrehozó mozgásból. Alacsony a mi horizontunk, mondod ? Akkor hát miért állítod, hogy túl látsz rajta ? Te, akinek a perpetuum mobile megfejthetetlen probléma volt, van és lesz! — Bizony, bizony: az ember sokalva parányi eszét, ■csak azon fárad, hogy minél tökéletesebb -állattá legyen. Nyakát szegé ekkor a dühös fenevad és villámló szemekkel ronta reám. Én azonban félre álltam és gúnyos mosollyal kísérem őrült tovairamodását. De im, mig az élen való ingadozásomban ezen képek vonulának lelkem előtt, a nagy Semmiből egy hang hallik: „Én vagyok az emberfölötti ember. Én vagyok a villám,“ S nyomban e pukkanás után egy kis villanás . . . mint mikor kova csiszoltatik; — s egy kis letört, elégett, tönkrement parányt -vélek szállani lefele. S száll, esik, mind sebesebben . . . már fütyöl, eléri a gyorsaság abszolutságát, s mire mellettem lenne, máj elveszett, önmagát pusztitá el. De az örvény, mit megindított, lecsap balomnál s halad tovább, le, a tátongó sötétségbe, a megsemmisülésbe. Jobb oldalon pedig alantról, honnan jöttem, gunykaczajokat hallok; szomorú gyászdalát a Semmiből lett megsemmisültnek. Ám engem megragad az örvény szelének ereje, ingadozásomban az egyensulytar- tásra fordított erőm elhagy; megtántorodom s bukom le a mélybe, a halálba — a gonoszba. * Keserűség lep el. Ezért kellett annyi lépcsőt másznom ? Ezért kinlódék ? Ezért kapaszkodtam a magasba ? Hogy kielégedés helyett halálba jussak. S mi lészen halálom után? Vajh, igaz-e mit: fajról, jövendő emberiségről dadognak ? Elhigyjem-e? Még csak a logika sem csatlakozik hozzájok, bár édesgetik ; bizonyítani nem tudnak. Ah! miért csábítottatok el ti dadogok, mondván, hogy tudást adtok? Miért vevétek el több ezredes bitemet jVJJogy bizonyosság helyett nádszálon ingó hitet adjatok ? Avagy becsülettel cselekedtetek ? .. . Keseriitelt mosolyom rajtatok. Nem halljátok czinikus hangján, miként dörg felétek Sokrates: Azt hiszed, tudsz valamit ? Ostoba vagy! Nevetsz ugyebár múlt századok tudósain. Ám rajongva tekintsz fel a ma bölcsére. Ostoba vagy! Jönnek századok s az iskola padját faragó gyermek kikaczag s porba rántja le bálványodat. Hanem ha hinnék is a dadogóknak, mit nekem a faj< mit az elkövetkezendő ge- neratio! Üdvöm lészen az nékem, örömöm vagyon benne? Hah! Átkom rajtatok, kik le, a mélybe vittetek ! Mnltamban nincs öröm, jövőmben nincs remény. A gonosz nem ad további életnedvet. Korhadok már, és jön egy förgeteg, mely a szakadékba vet. * * Boldogok „az együgyüek,“ mert övék a menyek országa. Boldogok kik hisznek, mert menyben vannak itt e földön. Boldogok kik hisznek és nem tudákos- kodnak, mert a nyugodtság velők van. Boldogok kik hisznek és nem kívánnak tudni, mentesek ők a szenvedések szenvedésétől. Boldogok kik tudva hisznek, és nem tudni hisznek. Buldogok kik tudják, hogy nem tud- hatnak semmit. Mert minden tudás csak hit. Lett légyen az bár combinatio; variatio, avagy éppen négyzetemelési alapra építvén bebeszélve. És sokan vannak, kik hisznek abban, mit parányi létük optikai csalódása a legszebbnek mutat nékik. Hasonlatosak ezek a napimádókhoz, kiket a jövendő gyermeke röhögve csúfol, Ismét vannak, kik nem hisznek, nem is gondolkodnak; csak látnak. Ezek pedig hasonlatosak amaz egyszerű polgárhoz, ki inkább kívánná a békanyálas pocsolyát, és ellene szegülne a vízvezetéknek, mert nem látá honnan folyik az életadó friss nedű. Ugyebár nevetséges. Hanemha téged, évezredes hitet élőt, csúfolnak, csendes mosollyal fordulj tőlük, mert ostobák ők, akár a tudás káprázata ejté meg őket és tudni hisznek, akár csak látnak. És ne foglalkozz velők, mert csökönyösek ők, mint bizonyos állatok. Állatok ők, ész nélkül valók. Ám szánakozz, ha olyat látsz, ki le törekszik, hogy a magasba jusson; kit nem ejt meg káprázat, sőt látván se hisz, tudván, hogy látása is úgy lehet káprázat. Ennek gondolkodásába kapaszkodának, kit hitét ve- vék. És gondolkodása megvadittatván, kínok kínjain ragadja őt, mig vesztébe nem zúdítja. Ég veled! Ny ill tér.“1 Fegyelmi. Hosszú évek kínos átkát végre talán felváltja egy békés jelennek megérdemelt nyugalma. Községünk végre megszabadul gyászos ellenségétől, ha van részrehajlatlan igazságszolgáltatás. Ha van. . . Nem tagadom, súlyos aggodalom tölti el keblemet. Az álnokság, félrevezetés, jellemsivárság és hazugság rut, de a kis lel- küeknek tetszetős „műveletei“ talán elcsábítanak egyeseket a nép közül is. így volt eddig is, sajnos. És el vakítva, nem találja meg önmagának, véreinek, községének jóvoltára szolgáló utat. Talán lesz a ki megfeledkezik önmagáról s hivatalra vágyó vagy bosszúálló politikából nem tudja magát kivonni községünk ellenségének gonosz varázslatu köréből, csak azért sem. . . Hitvány madár az, mely beronditja saját fészkét. Majd meglátjuk, van-e ilyen s az eddig történtek után ki akar, ki mer az lenni! Községünk közéleti kohójában megindult a forrongó tisztitó folyamat s a nem oda való anyag ki fog salakoztatni. S együtt marad, a mi nemes. Ha van igazság. . . És ha nincs? Mert nem éreztük az igazság erejét ezelőtt 14 évvel sem, azóta sem. Akkor majd csinál igazságszolgáltatást a lelkek forradalma. . . *) E rovat alatt közlőitekért nem felelős a szerk. J\ ki igazán finom, kényel- mes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, az bizalommal fordulhat Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipők és csizmák is készülnek.-hoz, SZATMÁR, Deák-tér, (Keresztes András-féle ház) aki dúsan felszerelt czipő-raktárában csaxis valódi finom bőrből, a már is világhírű hazai gyárakban czipőket ég csizmákat nagyon is versenyképes árak mellett hozza forgalomba és üzletéből minden olcsóbb rendű készítményt a szokásos bőr és talp utánzatokat teljesen kiküszöbölte, és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják.
