Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-16 / 51. szám
Szatmár, 1908. deczember 16. 3 11. Hozzájárult Zemplén vármegye a kormányhoz intézett azon kérelméhez, hogy Rákóczi Ferencz borsi-i szülő-házát az állam vegye meg. Úgyszintén hozzájárult azon kérelemhez is, hogy a siket-némák tankötelezettsége törvényileg kimondassák s ezek oktatásáról az állam gondoskodjék s a siket-némákat gyá- molitó egyesületeket segélyben részesítse. 12. Debreczen városa átirt és a „Ne Temere“ körlevél, egyházfegyelmi szabályzat ellen való állásfoglalásra kérte fel a várost. Ez az annyira elhiresült körlevél, a protestánsok körében nagy forrongást idézett elő, akiknek minden törekvésük oda irányul, hogy élét vegyék, sőt a körlevélnek a vegyes házasságokra vonatkozó rendelkezéseit egyenesen visszavonassák. Pedig Ő Szentségének ezen rendelete az egyház régi felfogásán és gyakorlatán alapul s az egyház jól megokolt érdekében és szellemében találja igen érthető magyarázatát. Eddig is a házasságkötésnél az egyik jegyesnek protestáns felekezetisége tiltott akadályt képezett, — ma bontó akadály, vagyis a protestáns lelkész előtt kötött házasság ezen akadály bontó hatása alatt, érvénytelen. Ez szigorú rendelkezés, de általában az egyház javára és érdekében feltétlenül helyes, sőt kívánatos, szükséges, hogy az egyház a maga híveit védje és oltalmazza s a hit megtartásában megerősítse. Semmiképen sem szolgálhat javára az anyaszentegyháznak, hogy a családot, melynek az egyházi szent szokások, isteni és egyházi törvények megtartásának p szivekben való meggyökereztetése szent és hagyományos hivatása — idegen, protestáns felfogás és szokás, egyházellenes hangulat dön- tőleg befolyásolja. Az egyháznak biztosítani kell önmagát a maga eszközeivel, tehát egyházfegyelmi szabályokkal is, azoknak szigorú betartatásával a katholikus hitéletet akadályozó, minden rontó befolyástól, a minő a vegyes házasságban rejlő veszedelem; óvnia kell. Az Egyháznak kifejezett felfogása mindig az volt: mivel mi a házasságot szentségnek tartjuk, melyet Isten rendelt s ezzel felbonthatatlannak mondjuk, a protestánsok ellenben csak egyszerű szerződésnek tekintik: ennélfogva a vegyes házasságok áldás- talanok, veszedelmesek, károsak s tiltott dolgok. Ha pedig éppen nálunk, Magyarországon eddig — tekintettel e körülményekre, mert sok felekezettel élünk együtt, — az Egyház szemet hunyt a vigan és széliében gyakorolt vegyes házasságok előtt, ha tűrte a protestánsokkal való frigyet — reversalis nélkül is, mint abusust, ez csak azért történt, mert más-, ként az adott körülmények és viszonyok között nem tehetett. Nem tehetett, mert országos, világi törvényeink szerint csak az egyház, az illetékes lelkész előtt kötött házasság volt törvényes. Ma azonban, amikor az országos törvények szerint az anyakönyvvezető előtt kötött házasság a törvényes — nincs tovább igazolható ok arra, hogy a jövőben is tűrjön, nézzen egy abusust némán, tiltakozás nélkül. Tehát felemeli szavát és rámutat szigorúan az egyház szellemére, mely kezdettől fogva tiltja „ne temere“, nehogy meggondolatlanul és vakmerőén folytassák a protestánsokkal való tilos házasságkötést, mert azok fegyelmi törvényeink szerint tiltottak, áldástalanok, a család katholikus életére, gyermek-nevelésre károsak. Ehhez az egyháznak teljes joga van, sőt igy cselekedni kötelessége. A felekezeteket nem sérti, azokat nem támadja, csak a maga hatáskörében intézkedik, aminek jogosultságát senki sem vitathatja. Ez az intézkedés senkire sem tartozik, az államra sem, legkevésbbé a közigazgatásra. Ez egyházi dolog és az egyházi dolgokat hagyjuk az egyházra, amely bizonyára bölcsen intézkedik, amint 2000 éven át bölcsen intézkedett s fog intézkedni mindvégig. Ne hurcoljuk az egyházi dogmákat illetéktelen világi fórumok elé, s ne zavarjuk ezzel a felekezetek és egyház közötti békét, mert ez amilyen elhibázott, olyan meggondolatlan lépés lenne, különösen a mai időkben, amikor az egyetértésre itthon olyan égető szükségünk van. Hehelein Károly praelátus szólalt fel és kérte a közgyűlést, hogy mivel a magyar püspöki kar úgyis közbe lépett a szentszéknél az egész világra szóló eme rendelkezésnek Magyarországra nézve való enyhítése érdekében, ne vágjon elébe a megindult s remélhetőleg sikeres közbenjárásnak a debre- czeni átirat pártolásával. Keresztszeghy Lajos biz. tag erre magáévá tette az előtte szóló érveit s indítványozza, hogy a debreczeni átirattól tekintsen el a közgyűlés, ellenben tegyen egy önálló felterjesztést, melyben kéri a kormányt, hogy az ügy fejleményeit figyelemmel kisérje és igyekezzék az ország teljes megnyugtatására szolgáló legjobb megoldást kieszközölni. A közgyűlés ebben az értelemben határozott. „HETI SZEMLE“ __ Ir odalom. — Művészet. színház. „A szerencse fia“ Előbuvik az ismeretlenség homályából egy iró, Drégely Gábor, tollat ragad, ir egy színdarabot, „A szerencse fiá“-t és elnevezi komédiának. Pedig ez a színdarab nem komédia, hanem erős, markáns kézzel s vonásokkal megirt reális alapú, komoly tartalmú igazság. Elejétől végig igazság, napjaink igazsága, melyet ily megka- póan szép keretben színpadra hozni valóban nem volt kár. Hogy mi képen lesz egy rossz szabólegényből a mai stréber világban kereskedelemügyi miniszter és hogy miként lesz egy újpesti állami tanítóból ezen stréber miniszternek államtitkára, azt „A szerencse ha“ — valóban mély igazságokat magában foglaló 4 felvonásos színdarab — tárja elénk. Az iró, úgy látszik, igen jól ismeri az életet, színmüvében annak egy jelenetét mutatja be hűen, menten minden hamisságtól. Gyönyörűen rajzolja meg alakjait, bosszantóan gyönyörűen. A stréber előttünk csapja be a miniszterelnököt, a társadalmat, a pénzarisztokrácziát, a demokrácziát, a népet, mindenkit, a kit csak akar. Nem tart semmitől, vakmerősége nem ismer határt, ha feltett önző czélja lebeg szeme előtt. Keresztül gázol mások becsületén, családi boldogságán, ráteszi a kezét a nagyravágyó zsidó-bankár ezreire, sőt még a szegény nyomorult tanár világforgató nagy munkája, „Az urak és a parasztok“ szerzőjének sem átalja magát kiadatni és ez által magát értékes embernek feltüntetni. S mit csinál a tanár, kit megrabolt szellemi kincsétől, feleségétől, családi boldogságától ? Semmit. Midőn a strébert leakarja leplezni, az 5000 koronával, mely összeg úgyis a tanárt illeti, elnémítja, majd mikor a szabólegény miniszter lesz, hogy széditően gyors pályafutásának magaslatáról az újpesti áll. tanító leleplezésével onnan le ne taszítsa, alternativa elé állítja. Vagy szól és koldus marad, vagy hallgat s akkor kereskedelemügyi államtitkár lesz. A szegény tanárral forog a világ, küzd önmagával, nyomorúsága, éhezése, nélkülözése elnémítja önérzetét és vakon követi a strébert a bársonyszékbe. A szabólegény pedig gyönyörűséggel nézi stréber manőverének gyümölcsét. Az ember végtelenül borza- dozik azon, hogy egy iró hogy lehet ily inkonzekvens. Szeretné kiütni a tollat a kezéből, hogy soha többé egy szót se Írjon, mert az ember természetszerűen a stréber leleplezését várta s mintegy követelte a darab befejezéséül. De ha jól meggondoljuk a dolgot, az írónak igaza van: igy kell a mai életet reálisan festeni. Aki szépet akar látni, nézze meg „A szerencse fiá“-t, sokat lehet azon — tanulni. Ami az előadást illeti, azzal meglehetünk elégedve. Voltak ugyan az előadásnak némi hibái, de nem feltűnő lényeges hibák. Oka annak az, hogy — s most is ismételjük — nem kell egy héten 2—3 premiért adni készületlenül. Egyet, de kifogástalanul. Melegen ajánljuk ismételten ezen megjegyzésünket az igazgató figyelmébe. Fodor Oszkár adta a stréber „szerencse fiát.“ Nagy szerep, jól áldotta meg. Utánna Kendi Boriska jön a jók között. Somogyi K. és Rónai Imre a lipótvárosi méltóságos urak tipikus alakjai voltak. Aitner Ilkáról (Reinerné) is elismerőleg nyilatkozunk, jól tudta a szerepét is, helyesen fogta azt fel. Boda (Zimkó) szintén megállotta helyét; ezúttal is azt konstatáljuk, hogy Boda a társalgási szerepekben jól halad. „Áz ördög.“ Molnár Ferencz hires vig- játékát az este hozták színre e szezonban először Fodor Oszkárral a címszerepben. Fodornak sok sikerült jelenete volt, de egészben véve a szerep nehéz s ő ezt kifogástalanul nem bírta bemutatni. Jolán szerepét Gömöri Vilmának osztották ki, nem tudom mi czimen? Dicsérjük Gömöri merészségét és bátorságát, hogy a Takács Mariska-féle szerepekre mert válalkozni, de azért — bár szépen halad — még nem tartunk ott, hogy Jolánt játszhas- suk. Inkább szép toalettéi hatottak, mint a szereptudása. Igen jó alakítást láttunk az esOÍMnAD úri és női czipész ülllli/vll. DEÁK TÉR 7. sz. (HALMI HÁZ.) Ajánlja a mélyen tisztelt közönségnek egészen újonnan és a mai kor igényeinek megfelelően Á9inácv . mííluklirÁf ho1 is a legelegánsabb kiberendezett UUV7Ajf dfj vitelben készülnek mindenféle schevrau, lakk, box, zerge és strapa-czipök. zccccccccocrx; Vidéki megrendelésekre és hibás lábakra különös gond fordittatik. HALÁSZ SZATMÁR,
