Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-10 / 40. szám (50. szám)
4 HETI SZEMLE Szatmár, 1908. deczember 10. Több kisebb s apróbb ügy elintézése után a tisztujitásra került a sor, melynek eredménye a következő: Elnöknek egyhangúlag ismét Kótai Lajos áll. isk. igazgatót választották meg. Szavazat többséggel választották meg a következő tisztviselőket: alel- nöknek : Neubauer Elemér szatmárnémeti áll. isk. igazgatót, jegyzőknek: Marosán János szatmári áll. tanítót és Fábián István szinér- váraljai tanítót, pénztárnoknak: Németi Sándor, ellenőrnek : Saja Viktor, könyvtárnoknak: Pályi Lajos szintén szatmárnémeti tanítók. Választmányi tagok: Tar Károly, Székely József, Papp János, Ányos Miklós, Varga Benő szatmári, Buti Vincze, Marosán Kornél, Rozsos István, Veres József, Lukács József, Pap Sándor, Doroghi Ignácz vidéki egyl. tagok. Közgyűlés után a „Károlyi házban“ bankett volt, melyen a várm. kir. tanf. Mihály Ferencz és Faragó Ignácz kir. s. tanfelügyelő is jelen volt. A banketten is számos érdekes és szellemes felköszöntő beszéd hangzott el. Irodalom. — művészet. színház. „Rerbelin papaP A franczia bohózatok mintájára megirt mulattató színdarab, tele minden elképzelhető komikus részlettel: ilyen a „Herbelin papa.“ Ügyes — bár nem szokatlan — keretbe s szövegbe vannak beleszőve a darab meséjét jellemző elképzelhetetlen bonyodalmak. Az apa elveszi a fiának a leányát, a fia elveszi az apjának az anyósát, igy a fiú lesz az apjának az apósa, az apa lesz a fiának a veje. Hasonló szép rokonsági viszony lesz a nők között is. Ilyen és ehhez hasonló összekuszált jelenetekkel van tetézve a bohózat, mely ugyan irodalmi becscsel nem bir, de egy pár estén igen jól vértezett lélek viseli némán, de annál nagyobb fájdalommal, a rámért csapásokat. Teltek egymásután végtelen lassúsággal a napok. Időnkint föl-föllélegzett. Egy-egy mély sóhaj szakadt föl kebeléből. E sóhajban benne volt mindaz, ami szive mélyén emésztődött. A lassan folyó idő egyhangúságát azonban nemsokára megzavarta egy másik ifjúnak a megjelenése. Jó modorú, megnyerő ifjú volt. Gyakran ellátogatott Angyalkáék- hoz. Sőt az ifjú első pillanattól kezdve titokban imádta a leánykát. De Angyalka szomorú arczát semmi e világon nem tudta felderíteni. A vesztett szerelme fölött való nagy bánata elűzte ragyogó kedvét. S minden beszéd, szó, csak egyszerű hang volt fülének. Nem hallott ő mást, mint elvesztett lelkének utolsó, búcsúzó szavait. Csak az 0 emléke töltötte be lelkét... ez volt neki legkedvesebb a világon. . . De a megjelent ifjú egész leikével Angyalkáért rajongott. Angyalka hidegen hallgatta annak szívből jövő hozzá intézett szavait. Nem volt hozzá egy se jó, se rossz szava sem, mert hisz ő már senkit sem tudna a világon szeretni. lehet rajta mulatni, azaz lehetne, ha színészeink gondoskodnának erről. A kedd esti premieren az ellenkezőjéről győződtünk meg, arról ugyanis, hogy a színtársulat vígjátéki, illetve társalgási személyzete nem készült el kellőeu a darab bemutatásával. Herczeg Vilmos játszotta a czimszerepet, melyet teljesen elejtett, rá nem ismertünk „erre“ a sokszor tehetséget áruló színészre. Folyton csetlett- botlott, a legjobb alkalmakat, midőn a jelenetekben rejlő humort kikellett volna aknázni, elszalasztottá. Játéka inkább egy drámába illett volna be, mint bohózatba. Sándor Julia ismét egy nem neki való szerepet kapott, agyon is lapította azt alaposan. Sípos Zoltán a kedd esti szerepében inkább ártott, mint használt jó hírnevének. Elfogadható alakítást mutattak be: Fodor (Jagues), Rónai (Mathuriu), Kendei (Mautveuxné), Hajnal (Heline) és Somogyi (Darannes), bár utóbbi már túlzásba ment rettenetes prüszköléseivel. „Gretchen.“ Szerdán este ugyancsak próbára volt téve türelmünk a színházban. Az ember várta, leste, hogy a piros szinla- pon hirdetett újdonság előadása folyamán hol kell nevetni, hol kell a hölgyeknek a szemüket lesütni, mikor kell az izgatottság miatt a szomszédunkat oldalba bökni. Ismét csalódás. Nem nevetett senki, még nem is mosolygott. Az unalmas „tréfá“-n ugyancsak ásitozott a közönség, egyik másik már — horkolt is. Es az járt legjobban. A „Gre- chen“ nem sokat ér, nincs benne semmi élet, frisseség, szellem, avagy humor. Nem kell piros szinlapra nyomni, nem érdemli meg, nem még azt sem, hogy egyáltalán még egyszer színpadra is kerüljön. A szereplők küzül kivált a czimszerepet játszó Kendi Boriska, ki temperamentumos játékával lelket igyekezett önteni az unalmas tréfába, nem rajta múlt, hogy egyáltalán nem lelkesültünk. Oömöri Vilma (a Az ifjú azonban látva az óriási akadályt és Angyalkának hidegségét, mégsem adta fel a reményt. Megkérte Angyalka kezét .. . legyen az övé és tegye egész életére boldoggá. . . — Jöjjön hozzám — kérlelte az ifjú — aranyozza meg életem napjait. Ha soha egy szót sem szól hozzám . . . nem bánom . . . de már ha csak láthatom is, boldog leszek. — Nem . . . nem — volt Angyalka rideg válasza. — Én magát nem tudom szeretni. Itt van lelkemben egy kép, hogy dobjam azt onnan ki? Vétkezném ő ellene. A leányka hajthatatlan maradt. Édes anyja azonban az ifjú segítségére sietett. Bántotta őt is leányának lemondása. Boldognak, megelégedettnek és biztosnak szerette volna tudni leánya jövőjét. — Anyám! — mondta Angyalka — ne kérj és ne kívánd, hogy óhajtásod teljesítsem. Nem . . . nem akarom . , . hisz én magammal csak boldogtalanságot, szomorúságot és bánatot viszek. — Lányom! — folytatta az anyja — ha csak akarod, hogy a sírban nyugodt legyen a pihenésem, akkor menj, eredj férjgrófnő) határozottan halad, látszik az igyekezet rajta. Uj szerepkörben láttuk Boda Fe- renczet komikus szerepben és határozottan szebb jövő vár reá ebben a szerepkörben, mint a nehéz énekes szerepekben. Fodor jó volt ő fensége szerepében, Sipos a kamarás és Rónai a polgármester szerepekben. „Nagymama.“ Ismét premiér Heves színigazgatónk ugyancsak igyekszik az uj és legújabb szindarabok bemutatásával: egy héten 2—3 premiér is. Hát nem egészen helyes a beosztás, elég egy héten egy uj darabnak a bemutatása, de az a bemutatás aztán legyen kifogástalan, nem olyan mint a „Herbelin papa.“ A szerda estei premiér a „Nagymama“ valamivel több sikert aratott a keddinél, de nem sokkal. A darab meséje az maradt, a személyek is azok, melyek a Csiky „Nagymamájában szerepelnek, csupán a zene az, mely bővíti a darabot és meghosszabbítja, nemkülönben vígjátékból operetté alakítja át. Az előadása különben jó volt. Kár, hogy kevesen voltak az előadáson. Tibor Lóri a czimszerepben, Bállá Mariska (Mártira) ez estén is nagyszerűen remekeltek. I<ren jók voltak még: Somogyi (Tó- dorka), Érczkövi K. (Kálmán). A többi szereplők is nagyban járultak elfogadható jó játékukkal az est sikeréhez. (M—n.) Színházi heti műsor. Ma decz. 10 én Nagymama. Operette. (Másodszor.) Páratlan. Decz. 11-én. Tatárjárás. Operette. (Zóna.) Decz. 12-én. Szerencse fia. Bohózat. (Először.) Páratlan. Decz. 13-án délután: Rab Mátyás. Operette. (Zóna.) — Este: Szerencse fia. Bohózat. (Másodszor.) Páros. HÍREK. Lapunk mai száma a közbeesett ünnep miatt a rendes időnél egy nappal későbben jelent meg. Személyi hír. A püspök ur Ő Méltósága szombaton a délutáni vonattal érkezett vissza székhelyére Budapestről, hol a Császárfürdőben használt fürdőkurát. hez ... s ne tedd ki magad a nagy bizonytalanságnak. Az édes anyának esdő szava, az eléje festett száraz, sivár jövő Angyalkát majdnem kétségbe ejtette. Engedett a sok kérésnek s mint egy áldozati bárány ment az oltárhoz, lelánczolni magát egész életére azért, hogy édes anyját megnyugtassa. További élete csak tengődés volt. Megadta magát sosrának és egymásután őrölte az unalmas egyhangú napokat. Soha senki sem látta mosolyogni. Egy arczizma sem rándult a nevetésre. Örökös komolyság ült arczára és vert tanyát szivében. Soha sem tudott hozzámelegedni urához, soha sem tudta őt megszeretni . . . nem élt ő e földön . . . csak kiizködött. Csak a hit tartotta benne az életet. Az imádság adott enyhet fájó lelkének. Sebe azonban örökösen vérzett s gyakran megújult. Tizenkét hosszú év múlt el. Az idő meghervasztotta az egykor gyönyörű arczot. A szenvedés, a néma fájdalom ott hagyta nyomát s aki az arczokról olvasni tud, annak Angyalka fájdalomdult areza egy nyitott köny volt. im 507 Q JMílOP úri és női czipész SZATMÁR, lliiliAÖZd UÄill/Ull DEÁK TÉR 7. sz. (HALMI HÁZ.) Ajánlja a mélyen tisztelt közönségnek egészen újonnan és a mai kor igényeinek megfelelően AniMÁcn niííhlälirof1 bol is a logölö^ánsabb kiberendezett lUUllCljCV, vitelben készülnek minden- féle schevrau, lakk, box, zerge és strapa-czípők. ' Vidéki megrendelésekre és hibás lábakra különös gond fordíttatik.
