Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-04 / 45. szám
o „HETI SZEMLE Szatmár, 1908. novenber 4. Egyetértésre, közös erőre, kitartásra van itt szükség, tömöríteni kell százezreit a keresztény eszmékért lángoló honpolgároknak, igy, — de csakis igy alakul ki a jövő küzdelemben parlamentünk képe, melyről a keresztény Magyar- ország sugarai fogják beragyogni az üldözött, lenézett, úgyszólván számkivetett keresztény magyar népet. A pápaság hivatása a múltban és a modern korban. —- Elnöki megnyitó beszéd, melyet irt és mondott a Szatmár—ugocsavármegyei Rk. Tanítóegyesület 25-ik közgyűlésén Bodnár Gáspár, szentszéki tanácsos, a pedagógia tanára, egyesületi elnök. — Uraim! Szép a jó és példás életű család ünnepe. Mikor gyermekek, unokák, sőt dédunokák veszik körül az agg családfőket, kiknek házassági hűségét, családfentartő hivatását, mint az aranyat a tűz . . . az élet vihara, az idő viszontagságai tették próbára. Lélekemelő a nemzet ünnepe is. Mikor azok, kiket a faj, a zengzetes édes hazai nyelv, a vérrel-könnyel megszerzett és fentartott föld, a méhében porladozó ősi csontok, a múltak történeti dicsősége és bubánata, a jelen küzdelme, a jövendő reménysége köt össze: egy- besereglenek, hogy lelkűk tartalmának, a gondolatnak és érzésnek, a vágynak és nemes akaratnak szabad röptöt, szabad folyást engedjenek. De a szép fönségének jegyeit hordozza magában az a jelenség, az az ünnep, mely nem egyes családokat, még nem is egyes nemzeteket ihlet meg, hoz hullámzatos mozgásba, hanem úgyszólván az egész világot. Az emberi társadalmat, benne minden nemzetet hódolatra, elismerésre késztet. Még lovagias ellenségének is tiszteletet parancsol. Ilyen ünnepségnek részese most a világ. Ilyen ünnepséget ül ma "a keresztény műveltség, mely álatános, mert az általános emberivel összeesik s ennél fogva van a kér. vallásnak az a rendeltetése, hogy világvallás legyen. És e nagy, e hatalmas gyürüzetben ünnepet ül legkivált az a maroknyi nép az ember- • tömeg nagy áradatában, melyet az isteni Gondviselés ide hozott Európa szivébe, hogy kereszténnyé, az Anyaszentegyházé legyen, mert a magyar nemzet nagy és szép hivatását csak igy tölthette be s azokat az óriási sikereket csak igy mutathatta fel a múltban és mutathatja a jelen és jövő időben is. Ünnepet ül ez a régi és uj ellenség közt, valóban egy szárazföldi szigeten élő nép, melynek a pápaság adta apostoli, szent koronáját, forrását és tartalmát az ő büszke alkotmányos értékének, igazának, jogának és magasabb rendű kötelességének. Az a pápaság, melynek képviselőjét, Krisztus Urunk földi helytartóját ma X. Piusnak nevezi az emberi nyelv. Az a pápaság, mely soha nem hal meg... csak a pápaság tiarája hordozjóának neve vál- tozhatik időnkint. Uraim 1 Az az arany mise, melyet X. Pius, a fiatal agg pápa elmond az Isten színe előtt, nem egyes családok ünneplésének motívuma, nem is magának az aranymisés pápának gyönyörűen szép élethatára ... de az egész világ fönséges ünnepe. És mikor a harangok ünnepi zúgásai végig zengik a nemzetek országait és birodalmát . . . fölébred a pápaság jelentőségének hatalmas szelleme a múlt idők mélységes sírjából, hogy tanúságot tegyen: ki és mije volt az emberiségnek, a nemzeteknek a pápaság a történelmi időkben és kije, mije a mai modern időnek. * ❖ * Krisztus Urunk az örök, el- A pápaság évülhetetlen igazságokat szenvedése és a törté- dicsőfeltámadásával hoztaasóvárgó ne[mj mag emberiség számára. Mikor a szent -----—----ker esztfa üdvösségünk fájává lett: akkor e fába beoltatott az emberiség igaz és egyedüli kultúrájának magva is. Tekintélyes tudósok vallják és hirdetik, hogy az emberiség kultúrájának magva, lényege más fogalom nem lehet, mint a kereszt kultúrája. E mag alapja azon keresztény világnézetnek, mely nélkül az emberiségnek soha egységes világnézete, soha egységes törekvése, soha egységes czélja nem lehetne. E világnézetnek és a rajta felépült kultúrának kialakulása első perczétől ... a mai napig, a XX. század mézes hetéig is alapja, mozgatója, egyedüli és igaz képviselője, sőt virrasztó őre a pápaság. Megmentöje is. Hiába való minden erőszakos, sőt durva történeti meghamisítás, hiábavalók az idők folyásában felbukkant legkecsegtetőbb, kihimzett társadalmi tanok: az evoluczió elméletének bárminő rendszere, • a történetet meghamisítani nem lehet. A czivilizáczió az egyházé, a pápaságé. Az európai népek kultúrája egyházi eredetű. A kereszténység és képviselője a pápaság, a népek és nemzetek dajkáló anyja. Úgyszólván kezén vezeti a nemzeteket a kultúra forrásaihoz. . . A sötétnek, a barbárnak kikiáltott középkort ma már elfogulatlan történetiró, sőt müveit ember sem tarthatja annak. Ellenséges íróink közt is sokan vannak már, akik őszintén vallják és hirdetik, hogy a középkor volt például alapjában a legmíivészibb korszak. (Olvasás közben. Ignotus 176 1.) Napról-napra jobban és mélyebben belelátnak a történetírók a középkor mélységes törekvéseibe és világosságot gyújtanak a humanistáktól rája boritott sötétségébe. Uraim! Ez a kor volt a tiszteletreméltó erőfeszítés, gyűjtés kora. Pedagógiai szempontból pedig az iskolák kora, az embériség tanuló kora, amelyből az első világosság árad a közre, a nép nagy tömegére is. A pápaság ápoló és van. Legnagyobb részben gr. Teleki Sámuel gazdag erdélyi főur és a Streicher Lajos örökösei. Ezelőtt a gr. Karotsay családnak is volt itt uradalma és várrésze. Az uradalom már évekkel ezelőtt idegen kézre ment. A várrészt csak két éve hogy megváltotta gr. Teleki Sámuel. A várnak utolsó grófi lakója Karotsay Sándor és a nyolczvanas években ennek veje : a téglási gróf voltak. Utoljára a megboldogult szegény Streicher Lajos, br. Radák Mária veje és családja laktak a várban. Úgy látszik ezekkel le is lett zárva a vár lakóinak sorrendje. Még 1848-ban a vár úgy teljesítette feladatát, mint a középkorban. A lázadók ide lettek befogva és ugyancsak itt lettek el is ítélve. De azóta s különösen azon időtől fogva, hogy maga a vár és a hozzá tartozó uradalom több felé forgácsolódott, meg lett pecsételve a vár jövendő sorsa is. Egy-két ezer hold földet, mely még hozzá tartozik, alig akad gondozója, ki a várat renoválná és beleköltözne. így a földszinti része, már évtizedek óta magtárakul szolgál. Sőt a hol beszakadás, vagy átázás még nincs, már az emeleteken is, a patkányok ütötték fel tanyájukat. Toldoznak foltoznak a külső fedelén minden évben egy-egy lepedőnyit, különösen oly helyeken, ahol ázik a beraktárolt gabona- nemű, de magával a tulajdonképeni fedélzettel senki sem törődik. Egyszer azt fogják jelenteni a nemes grófnak: nincs magtár, mert a vár már nem arra való. A gróf építtetni fog magtárt, mert az kell, a várra nem fog költeni először, mert arra sokat kellene költeni, másodszor ő meg nem fog abban a régiségben lakni soha. Az aranyosmegyesi vár, az igaz hogy nem hasonlítható össze más középkori várakkal, melyek többnyire kőszirteken épültek, de igaz az is, hogy a középkorban alig volt sikföldön épült vár, mely egyúttal és szükség esetén a király katonáinak is védelmi eszközül szolgált volna. A megyesi vár ilyen volt. Az ecsedi vár szintén 1 sikföldi volt, azonban azt nagyban erősítette az ecsedi láp. Ami az ecsedi várnak volt a láp, az volt a megyesinek a Gombás és a körülette fekvő óriási erdő. Építészeti szépségekben, kilátásokban más régi váromladékok többet mutathatnak, de egészben és régi eredetiségében fenmaradt régi vár hol található még fel? Szerény soraimnak az a czéljuk, hogy adddig, mig valóban nem késő, e vár iránt érdeklődést keltsek az illető körökben. Az illető köröknek kellene felbuzdulni s követelni a vár fenmaradásának biztosítását. Ha a várhoz legalább 10—12 ezer holdas földbirtok tartatnék, bizonyára akadna tulajdonos, aki költené a vár átépítésére, mivel az lakóházul szolgálhatna. Igv azonban a kegyelet szempontjából nem segítik elő ugyan lerombolását, mert ezt úgy is megteszi az idő, de nem is költenek ugyan reá semmit, hogy megmaradása biztosítva lenne. Csekélységem már évekkel ezelőtt felhívta a műemlékeket gondozó orsz. bizottság figyelmét e várra, de eredmény nélkül. Pedig ha egy tekintélyes testület közbevetné magát gr. Teleki Sámuelnél e vár fenmara- dása érdekében, a gróf van olyan gazdag s hazafias érzése is sarkalná, hogy ha bár e vár anyagilag neki már semmit sem hajt, mindazonáltal tekintettel múltjára és a hoz- záfiiződő emlékekre, meghozná az áldozatot a vár érdekében, hiszen a mi tudtunkkal hozott ő már a haza érdekében sokkal nagyobb áldozatokat is. Elsősorban megkellene váltani a Streicher örökösök részét is, hadd legyen legalább a vár egy birtok test. Ha ez meg lenne, ki kellene keresni a czélt, amelyre nézve a vár restauráltatok. (Folyt, köv.) CSAPÓ LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet), /\ ELSŐRANGÚ PAPI' ^ Magyar díszruhák, Polgári ruhák, ^ Mindennemű öltöny készítésénél ÉS POLGÁRISZÄB0 Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. A Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, sz a bó- mester,
