Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-28 / 44. szám
Szatmár, 1908, október 28. „HETI SZEMLE“ semmi körülmények között el nem tértek ! (Hosszas éljensés.) Midőn szerencsés vagyok itt, ez illustris társaságban a Széchenyi-társulat ünnepélyes közgyűlését megnyitni, fölkérem Dr. Falussy Árpád főispán urat, legyen szives felolvasását társulatunk oszlopos tagjának, gr. Károlyi Istvánnak emlékezete fölött megtartani. (Hosszas éljenzés és taps.) A püspök beszédét, követő éljenzés lecsil- lapultával Dr. Falussy Árpád szatmári főispán tartotta meg magas szárnyalásu emlékbeszédét néhai Gr. Károlyi István, mint a Széchenyi-társulat volt tiszteletbeli elnöke fölött. Alapos történeti készültséggel ismertette azt az időt, melyben az ifjú Károlyi István, telve erős hazaszeretettel és ideális eszmékkel, a magyarosodás útjára lépő mágnásvilág egyik kimagasló és vezető egyéniségévé lett. Szépen festette a nemes gondolkodású főur jellemvonásait, amelyek Gr. Károlyi Istvánnak későbbi hazafias működésében is, különösen pedig a nagy nemzeti küzdelem idején oly fényesen kidomborodtak. Meghatóan vázolta annak a veszteségnek nagyságát is, amely főur halálával hazánkat érte. Károlyi István gróf, — úgymond — 1845. február 2-án született mint negyedik fia annak a gróf Károlyi Györgynek, aki a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója és Kölcsey Ferencz barátja volt és annak a gróf Zichy Karoknak, akit Petőfi megénekelt. Izzó fajszeretete eszményül tűzte eléje azt, hogy az egész magyar főnemesség szivvel-lélekkel magyarrá váljék és büszke legyen arra, hogy magyar. A nagy Széchenyi által alapított Nemzeti Kaszinót ő tette a magyar főúri' társaság kedvelt otthonává; az európai Ízléssel párosuló hamisítatlan magyar szellemet benne ő honosította meg. Egyáltalán fáradhatatlanul törekedett arra, hogy a magyar főúri társaság központja Budapest legyen. Rudolf királyfinak ifjú nejével Budapestre való bevonulása alkalmával ő lovagolt azon főúri bandérium élén, amely a menetet megnyitotta. Egyéniségének varázsa egy csapásra megnyerte Magyarországnak a boldogult trónörököst, aki azóta állandó érintkezésben maradt az országgal. A Himnusz költőjének, aki iránt való rokonérzését még atyjától örökölte, szobrot állíttatott. A nagykárolyi Kossuth-szobor emelése körül is hathatós közreműködést fejtett ki. Jelleme hajlithatatlan volt. Kitüntetést, czimet nem kért, de nem is fogadott el soha. A magyar iparművészet fejlesztésének egyik lelkes úttörője volt. Külföldi utazásaiból mintákat hozott magával az iparművészek remekeiből és azután megyéje iparosait maga buzdította arra, hogy ezek után dolgozva, magukat továbbképezzék. így történt, hogy a Nemzeti Kaszinó, majd a Park-Klub berendezési tárgyainak jó része magyar iparosok kezéből került ki. Élénk színekkel ecsetelte ezután az előadó Károlyi István grófnak a legutóbbi évek alkotmányos küzdelmeiben vitt önfeláldozó vezéri szerepét. A nagyhatású emlékbeszéd után Dl-. Fechtel János főgimn. tanár és a Széchenyi- társulat titkára ékes, ragyogó beszédben ismertette a Széchenyi-társulat 25-éves működésének történetét. A klasszikus beszéd következő : Mélyen tisztelt közönség ! Mély jelentőségű tisztem teljes tudatában ragadom meg a szót, hogy e fényes nap ünnepi hangulatának nemzeti tüzét tőlem telhető- leg szítsam, neveljem, hogy a nemzeti öntudat ereje oly magasra dagadjon, mint a viharos tengerek toronymagasságu árjai, hogy minden az ősi cselekvő fajszeretet lángjai törjenek elé s az ajkak hirdessék világgá nemzetünk elszántságát, nyelvi műveltségének, politikai jogainak mindenkor való megvédésére. Fényes, ragyogó ez a nap, midőn a vármegye hazaszarető népe, apraja-nagyja az ország képviselete összegyűlt a hazaszeretet füstölgő oltára körül, a mely felett a magyar nemzeti Génius terjeszti ki hatalmas védő szárnyait. Boruljon is le előtte, aki magyar s ha szive piros vére nem is folyik érette, a lélekből fakadó hő fohász áhitatos sóhaja repüljön tisztán, fényesen, mint a napsugár a magyarok Istenéhez s imádkozzék a nemzet szerencséért és boldogulásáért. Emelje szivét hozzá mindenki összekulcsolt kezekkel, hogy e véráztatott földet megáldja, az érette dolgozó munkáját megtermékenyítse, polgárait boldogítsa, hogy a lázasan folyó nemzeti és kultur törekvések czélt érjenek s a magyar nép mint királyi sas a nemzeti egység és nemzeti műveltség magas sziklájának napsütött ormáról imponáljon az egész müveit világnak. Hajh, ez volt álma a legnagyobb magyarnak, akinek zászlaja alá gyűltünk, kinek eszméjében, honszerelmében, törhetetlen munkásságában fenségesen ragyogó vezérlő csillagot bírunk, had váljék valóra az a ragyogó álom, had tomboljon még egyszer Európa homlokán az egységes nemzeti műveltség csillagkoszoru- jával fején a hajdan harezban dicső hatalmas nemzet. Fel! harezra, bajra magyarok, Széchényi szellemének nyomában előre! Talpra mindnyájan, aprók, nagyok, nők férfiak, ma mindenkire az eszmélni kezdő gyermektől a reszkető ősz emberig szüksége van a hazának, hadd lengjen büszkén, szabadon és a magyar tricolor zászlóra e jelszó legyen Írva : „Egységes magyar nemzeti társadalom, szűz tiszta magyar szellem. Legyen a hazának minden lakossá a magyar államiság hive és tudjon magyarul“ ! A Széchényi Társulat megalakulása égető nemzeti küllurális szükség volt, mert a magyar nyelv védelmének és terjesztésének elhanyagolása immár nemzeti veszedelemmel fenyegetett. A vármegye 307 községéből csak 152 ben beszélte a falu többsége a magyar nyelvet, ott pedig, a hol a magyar elem kisebbségben volt bele assimilálódott a nemzetiségek romboló áradatába és ezen assimilátió rettenetes arányokat öltött s nyomában járt a nemzetiségi öntudat megerősödése. Dákórománia képzeletbeli határai arányosan tolódtak ki s 1882-ben, az alakulás évében, már Tokajnál állott Románia határa. Ekkor lép föl Csomay Imre, a lelkes hazafi a mentő gondolattal, alakítsunk egy magyar nemzeti kultúrát terjesztő és védő társulatot. Az eszmét az 1882 ik évben Szatmári a társaskörben társadalmi híres eszmecserék alkalmával beszélték meg, az akkor szerepet játszó lelkes hazafiak. Julius 11-én már megtartották az elő készítő gyűlést, melyen Domahidy Ferencz főispán elnökölt és megjelent azon az európai hirü és nagynevű későbbi bíboros püspök dr. Schlauch Lőrincz is. Deczember 28 án pedig a Társulat a vármegye magyar népének öröm- rivalgása között meg is alakult, diszelnöke a püspök, elnöke a főispán, igazgatója berenczei Kovács Lajos, titkára Csomay Imre lett. És rögtön megindult a lázas munka. A jelszót: „Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul“. Viszhangozta az egész vármegye, az egész ország. Kováts Lajos, ez a lelkes és nagytehet- ségü ember aki a nagy Széchényinek volt belső és szeretet munkatársa, jobb keze. szóvval, hírlapi cikkekkel, példával agitált, buzdított, gyújtott, dolgozott, s vele doldozott Csomay Imre is törhetetlen ügybuzgósággal. Százakra menő tagokat gyűjtöttek, vidéki választmányokat szerveztek, a melyek lobogtatták kint a zászlót, ám a beszedett támogató pénzösszeg 2000—2400 forintnál többet nem tett ki. Ily összeggel eredményes, széles medrü munkát nem lehet végezni. — Több és biztosabb pénz kellett. Reágondoltak a vármegyei pótadóra. 1885 szeptember 12-én egybegyűltek a Széchényi- Társulat összes tagjai, a nagykárolyi vm. székházban, Dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspök fényes beszédet mondott az ügy érdekében, gróf Károlyi István pedig megtette ez l°/o-os pótadó indítványát. Az őszi közgyűlés egyhangú lelkesedéssel adta meg a kívánt összeget, sőt 1888 május 3-án a megyének minden községét kötelezte a gyermekmenhelyek felállítására. Ma 109 ilyen működik a vármegyében. Kisded ovodák tekintetében Szatmárvár- megye ma az első az országban, az első magyar vármegye s a kisdedóvó szervezetét a kormány és az E'.mke itt tanulmányoztatta velünk s az 1891. évi kisdedóvó törvény ez alapon épült fel. Ez volt a minta, a mely után dolgoztak az állam és közművlődési társulatok. A Széchényi Társulatnak voltak eszméi, módszere pénze lelkesedése és volt kitűnő taktikája. A Társulat jutalmazta a tanítókat a magyar nyelv oktatásában elért sikereikért és hogy a siker nagy volt mutatja az a körülmény, hogy a román papság ellenakciót csinált és részéről is serényen jutalmazta a magyar nyelv ellen működő tanférfiakat. A Társulat népkönyvtárakat állított a vidéken, a központin kívül 24 ilyen működik. A hatása nagy, a magyar művelődés eszköze és óvszere a felszínre törekvő socziáldemokrátia ellen is. Az esti iskolák a felnőttek számára kitűnő nemzeti kulturális intézmény. 4Ö—50 éves emberek tanulnak írni, olvasni, számolni magyarul s szívesen hallgatják a magygr történelem és alkotmánytan előadását, a hol magyar szót hallanak és tanulnak. A Társulat eddig 203000 koronát vett be és kiadott 187000 koronát. 250000 gyermeket nevelt az óvodákban Ez T. K. olyan tény, a mely nem szőrű, dicséretre. Itt a számok ékesebben beszélnek!, mint a világ legnagyob szónokai. És igy a Széchenvi-Társulat ma a második jelentős magyar kultur egyesület az országban. Gróf Károlyi István ez a törhetetlen magyar hazafi az országos kultur kongressusokon a Társulat képviseletében mindenütt megjelent s mint előadó, mint lelkes szónok magasztalta és ajánlotta a közfigyelemben e kultur intézményt. Megérdemli, hogy mély kegyelettel emlegessük a nagy és fajmagyar főur nevét. A munka ma is folyik, sőt nagy lendülettel, különösen mióta főispánunk szive minden szeretetével lelke minden lelkesedésével felkarolta a szent ügyet, mióta apostolává szegődött az eszmének s diadala érdekében nem csak szóval, frázisokkal, hanem tettekkel is dolgozik. Megmozdította a várost, a vármegyét, országot tettekre buzdította az embereket. Buzduljunk mi is e nemes példákon a társulati tevékenység dicsőséges eredményein. Tegyük mágyarrá, de nemcsak magyarrá, hanem lélekben, szívben magyar érzelművé is e hon minden fiát. polgárát, hogy aki magyar kenyeret eszik, magyar sóval ízesíti ételét magyar legyen. — A magyarnyelv elleni törekvés hazaárulás, dijja szigorú büntetés és teljes megvetés legyen. Dolgozzunk serényen, mindenki az épülő sánezokra siessen, gazdagok és koldusok, úri nők és koldus asszonyok. Egy nemzet életéről es jövőjéről van szó, — Hiszen egy uj művelődési korszak előtt állunk és ma már mulasztCSAPÓ LAJOS SZATDIAR, Deák-tér 7., (I. emelet). /\ ELSŐRANGÚ PAPI- V «mWl. Polgári rohik, Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. ÉS POLGÁRI SZABÓ V Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. A Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, szabómester.
